Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-12-17 / 51. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. december 17. 51. szám. PAPA ES DEKE Szépirodalmi; közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetcsi-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Hova jutunk így? Az a bajunk, hogy csak keseregni tudunk! Szemünkre vetik, hogy miért akarunk mindig katholikusok lenni, s mért nézünk mindent pápista szemüvegen keresztül. S ha feljajdulunk, azt mondják, hogy már megint felekezeti húrokat pengetünk. Ne gondolja ám senki, hogy most másokat akarunk mosdatni?! Saját kath. atyánkfiainak lelkiismeretét ébresztgetjük, figyelmét költögetjük, s operációt akarunk finom eszközökkel végezni lelki, de vastag külső és belső hálvoggal betakart szemükön.. Mert a kath. ember szivesen vállalkozik először Pató Pálnak, azután meg Jóbnak a szerepére. S midőn azután orrába karikát fonnak, s dobszóra, meg mások füttyére vagy szavára kell táncolnia, akkor mérgesen megrázza rabláncait, morog és debachál. A pápai sajnálatos állapotoknak mi "magunk vagyunk okai. A sajnálatos állapot alatt a katholikusok térveszteségét értem minden vonalon. Csak egy városi közgyűlést kell végig nézni s ott kitűnik minden Fejünkre engedtük nőni azokat — kik azelőtt szerényen meghúzódtak. A kath. ember nem törődött semmivel, őmiatta bekerülhettek a képviselőtestületbe azok akik akartak, ő inkább pipázott vagy szivarzott otthon, minthogy szavazni menjen. A legfontosabb ügy sem érdekelte, elvégzik azt helyette mások is. S míg a katholikus így tett, addig a kálvinista meg zsidó polgártársa a helyébe került. S ez meglátszik a közgyűlés képén is. Folyik a szóáradat, harsog a terem — s az a kevés katholikus is, ! aki megjelenik, hallgat. (Tisztelet legyen a kivételnek!) Miért: Mert az egyik lusta, a másik fél, a harmadik nem tud, a negyediket terrorizálták, az ötödik meg nem akar a nagy többség ellen beszélni stb. Természetes, így nem mehetünk semmire. Nézzünk mást! A mult vasárnapi lapok referáltak a felső építő-ipariskola ügyében tartott értekezletről. S mit olvasunk ? Egy 15 tagból álló bizottságba beválasztanak 2, mondd : két katholikust. S míg a reformátusságnak s a zsidóságnak benn van a bizottságban minden ereje s okleveles embere, — a katholikus társadalomból csak két iparost választanak be! ! S egyáltalában így vagyunk mindenféle bizottsággal. f\zért vesztette el a város a színházat, azért vesztettük el kath. i kerületeinket, azért kapott egy majdnem tiszta kath. iskola másvallásu tanítónőt, azért került olyan nagy áldozatba a gimnáziumi segély stb. stb. Ha mi állnánk a városban olyan erősen mint ők — akkor a városháza bizonyára »klerikális« fészek volna! j Klerikális, de százszor igazságosabb, méltányosabb, mint a mai liberális többség! Most éppen ellenkezőleg áll a dolog. S ha mi panaszkodunk — igaz, egyebet sem tudunk —- akkor mindjárt felekezetieskedésről vádolnak minket. Pedig ez állapotok feltárását ne - vegyék másnak, mint a legyőzöttek sóhajainak! TARCfí. Üdvözlő vers. — Irta: Szelényi József.*) — Lehullt a lepel hát ... a körünkbe vagy már, Ki a mi szívünkben oly mély nyomot hagytál, A miénk vagy hát, ki annyi szépre, jóra Oktattad a lelkünk, bűntől, rossztól óva. Szemedből kicsillog a szeretet lángja . . . Ezzel édesgettél a keresztény házba. Szeretet, égi láng, ez hevíté kebled, Mikor lelkesítél bölcs igéid mellett; Szeretet sugallta, hogy induljunk hadba A tévtanok ellen, hitünk fel nem adva. .Szeretet sugallta, hogy tanod követve Gyúljon fel a lelkünk minden nemes tettre. Tisztel ez a szép kör, melynek te vagy éke, fiagjait te fűzted szép egyetértésbe; *) Káuzli Gyula egyleti elnök arcképének leleplezési ünnepére (l&ll. dee. 17.) S ahol összetartás, igaz erő ott van, Isten áldása is követi azt nyomban . . . Lelkünk nemesebb lett, ily tanítást hallva Megtisztultunk: ilyen a bölcs szó hatalma. Mint jó lelki pásztor, itt örömed lelted, Köztünk, hiveid közt örvendett a lelked; Vigaszt hoztál nekünk, szelidebbé tettél, Lobogtunk az izzó keresztény szellemnél, Mely lelkedből áradt, s lelkünk áthatotta; . . . Apostolunk voltál te már évek óta. Tisztelettel hajtjuk meg előtted zászlónk. Légy tovább vezérünk, légy lelki kormányzónk! Oktass! ... jó talajba fog hullani szavad, Célunkat elérjük vezérleted alatt Nem vesz rajtunk erőt az ellen csábszava, Cserbe nem hagyjuk a tanításod sóha. Tied az érdem, hogy virul az egylet, Hogy ide e tábor szent hittel sereglett. Lelkünk izzó lánggal száll jóra, nemesre, Hogy e földön embertársát megszeresse; Hogy a krisztusi tan, az igaz szeretet Ne csak szó legyen, de lakja a sziveket. Ó e szép ünnepen hadd rójjuk le hálánk, Mindnyájunk szívéből kél a hő imádság: Áldjon meg az Isten téged jó vezérünk, Lobogtasd a zászlónk továbbra is, kérünk. Fenkölt példáddal hadd világítsd az utat, Mely földi pályánkról az ég felé mutat. fl Szociális Egylet ünnepén. — Irta: Dr. Luttor Ferenc. — Mikor a pápai Ker. Szociális Egylet elnökének arcképét leleplezi, — úgy érI zem — nem sablonos formában hódol diva! tos szokásoknak, hanem azon eszméket és ' irányzatokat állandósítja, melyeknek Káuzli Gyula káplán, egyesületi elnök, lelkes harcosa. Az ünnepnapok mindig bizonyos befejezettséget, bizonyos gondolatnak, eszmének valóra válását — hogy úgy mondjam — nyugvópontot jeleznek. A pápai Egylet ünnepe is egy ilyen nyugvópont, mely sok gondolatot vált ki az eseményeket értékelő észből. i