Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-11-26 / 48. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. november 26. 48. szám. PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szára ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süie Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Visszaemlékezések és gondolatok a XI. Kath. Nagygyűlésről. Mielőtt befejezaők--részleges meg— jegyzéseinket, meg kell emlékeznünk báró Hornig Káról}" megyéspüspök úr j Onagy méltóságáról, aki szintén kivette a Kath. Nagygyűlésből a maga előkelő részét. Megható volt látni, s lelkes éljenzést csalt ki a leglátogatottabb díszgyülés hatalmas publikumából, mikor az ősz püspök a poraiból újra éledt, ifjú intézmény, a sokat támadott Máriakongregáció mellett emelte fel apostoli szavát. A Mária-tiszteleten kívül a ' kongregációk legfelső és végső célja, úgymond Hornig —- hogy a híveket Krisztushoz vezessék. Hiszen ez volt Máriának is a feladata, amikor a Mindenható őt egyszülött Fiának szeplőtelen anyjává választotta, hogy a világot hozzá vezesse. A magyar nemzet történetében immár kilenc századon át tölti be e fenséges szerepet a Szűzanya. Ezt a célt szolgálják teljes erővel a kongregációk: a lelki élet mélyítését, terjesztését. S mint ilyenek a gyűlölködés, ellenségeskedés, hazafiatlanság vádjait a leghatározottabban visszautasítják. Ez az élő és egyre növekvő testület a föld kerekségén már is 40.000 kolóniában, helyi kongregációban egyesíti a lelkes kath. hívek százezreit. »Most pedig befejezem beszédemet — végzi a püspök úr — azzal, hogy azt mondom, hogy a Mária-kongregációk fennállása hitéletünknek egyik erős lüktető jele. Hiába törnek ellene, mikor a katholikusok már ébredni kezdenek. Hiába törnek a Kereszt ellen a keresztényellenes törekvések sötét odúiból, ezt a mozgalmat nem lehet többé elnyomni, nem lehet megsemmisíteni. E mozgalom jele annak, hogy vagyunk,, biztosítéka annak, hogy leszünk, s biztosítéka annak, hogy haladni fogunk, mert nem engedünk. — Azt mondtam, haladni fogunk, pedig hát valljuk meg, de büszkeséggel és bátorsággal, hogy mi bizonyos tekintetben maradiak is vagyunk. Maradiak vagyunk, mert maradunk, akik voltunk szt. István óta: magyar keresztények és magyar katholikusok.« Hosszantartó lelkesedés és taps volt a mélyen átérzett szavak külső jutalma. Bárcsak visszhangot keltenének megyéspüspökünk szava* nagy egyházházmegyéjében is, még pedig minél szélesebb körökben! De ha messze vagyunk is még legszebb reményeink, vágyaink valóraválásától, mindamellett arányaiban egyre növekvő s közéletünknek ezer problémáját felölelő Nagygyűléseink nem eredménytelenek. Óhajaink felszinen tartása, ezer kisebb-nagyobb bajunknak elpanaszolása, megbeszélése, orvoslása, nagy kezdések (sajtóegyesület, népszövetség stb.) belőlük indultak ki s lelik az első támogatást. De legnagyobb eredményét az egymásralelésben, közös ügyért közös lelkesedésünkben, erőnk megérzésében, öntudatra ébredésünkben látjuk. Rájöttünk, hogy közös a félteni valónk, érdeklődünk egymás ügyei iránt. Olyan jól esett látnom, amint gondolatába elmerült, s hallanom, amint okosan közbe-közbeszólt egyszerű ember az úrak, deákok dolgába; amint komolyan figyelni, érdeklődni láttam úriembereket, midőn inkább az egyszerű nép ügyétbaját latolgatták. Megesett vasárnap este, hogy egyszerű nénikék, de úriemberek is annyira belemelegedtek a beszédek, ifjúsági ünnepély hallgatásába, hogy csak igenis öregeste jutott eszükbe a lakáskeresés, mikor már mindenünnen kiszorultak. Lapunk: mai száma 10 oldal. Örömmel láttuk, hogy a Nagygyűlésen még csak az árnyéka is távol volt a kicsinyeskedésnek, más vallásúak piszkálásának. Vajha hasonlót tapasztalnánk a másik oldalon is! Férfiasan hangsúlyozták, hogy van fegyverünk, de csak védelemre, csak akkor használjuk, ha bántanak, ha szent Jeruzsálemünk, egyházunk kiépítésében támadnak bennünket. Van ostorunk, de csak a farizeusok számára és szentélveink, szent ideáljaink megszentségtelenítői ellen. Támadó fegyverünk csak egy van, csak egyetlenegy: a szeretettel meggyőzés fegyvere. Nem kevésbbé örvendetes tény, hogy a világi elem átlátja, hogy annak az ügynek diadala, vagy bukása, mely ügyet az ellenség klerikálizmusnak gúnyol s minek a gyáva, törpe lelkek felülnek, tulajdonképpen az ő érdekeinek veszélyeztetése, hogy az a nemtelen hajsza nem más, mint gyermekeik, utódaik világnézetének megrontása, az önzésnek, ököljognak — de ez már el is avult — helyésebben a gyilok —, a bomba-jognak, az emberiség teljes elvadulásának, az anyagiság szellem fölé kerekedésének úttörője. A papság támadása ugyanis az egész Egyház, a krisztusi intézmény támadása. Ezek a jó urak nem az egyeseket támadják, kik fel tudnak szisszenni. Dehogy! Az intézményt, mint ilyet támadják s igyekeznek gyűlöltté,, nevetségessé tenni. Persze ez a csapás aztán az egyeseket sújtja. Nagyon jól tudják ők, amit mi csak most kezdünk kapiskálni, pedig már-már kétezer éves szózat: ütik a pásztort, hogy elszéledjenek a juhok. De kicseng a Nagygyűlésből egy szomorú igazság is. Nem csak a rossz szomszédság, nem is török, hanem örök átok rajtunk, hanem azaz egyenetlenség szelleme is. Igaz, egyet tudunk érezni, ha kell, lobogó lelkesedéssel is, de egyetérteni nem tudunk, illetőleg nem