Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-11-05 / 45. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. november 12. 46. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi betilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes ..szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: SOle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Városi közgyűlés. Megvolt hát az a nevezetes közgyűlés, amelyen jó idó're tönkretették a város* többségének érvényesülését. Öt választókerületre osztották fel a várost saját szájuk íze szerint és nem akadt két városi képviselő, aki ellene tiltakozott volna. Annál bangosabb volt az ellenpárt és annak szócsöve, KőrösEndre dr., aki hévvel szónokolt az osztó igazság ellen s védte a »klikk« álláspontját. A mi mamelukjaink — tisztelet a kivételnek — meghallgatták és szavaztak, mint a karikacsapás, halálos ítéletünk meghozatala mellett. Ám legyen. Mi idejekorán figyelmeztettük őket a veszélyre, melybe a javaslat elfogadása által jutunk. Nem rajtunk mult, hogy a javaslat keresztülvitelét megakadályozni nem tudtuk. A legközelebbi választásoknál sajnálattal fogjuk tapasztalni vétkes nemtörődömségünk káros hatását. Interpellációk: A mult hó 30-án tartott közgyűlés nagy részét az interpellációk foglalták el. A többek között Kerbolt Alajos v. képviselő a Cinca-árok beboltozásának hiányait tette szóvá. A polgármester megigérte, hogy miheh t fedezet lesz rá, rögtön jókarba helyezteti. Őszinte elismerés illeti Kerbolt Alajost, amiért napjaink legégetőbb szociális kérdését, a húsdrágaságot is szóvá tette. A folyton emelkedő húsárak hova-tovább azt a meggyőződést érlelik meg, hogy az örökös drágulásnak nem annyira az ország marhaállományának csökkenése, mint inkább a mészárosok és hentesek az okai. Ez ellen sürgeti a hatósági mészárszék mielőbbi felállítását. A polgármester szintén gondolkodott már azon, hogy a húsárak folytonos emelkedésének nemcsak marhaállományunk csekélysége, hanem a mészárosok túlságosan nagy nyerészkedési vágya az oka. Ugv tudja, hogy az izr. hitközség kérvényt akar e tárgyban benyújtani a képviselőtestülethez, ajánlja annak a bevárását. Ha azonban a kérvényt nem adnák be, a jövő gyűlésen jelentést fog tenni a hatósági mészárszék mikénti felállításáról. A tréfi ludak. Kovács József a tréfi ludakkal való házalást teszi szóvá. Kívánja, hogy ezt a házalást szüntessék be, vagy ha megengedik, akkor előbb vizsgáltassa meg az illető orvosilag és csak a hiteles orvosi bizonyítvánnyal ellátva árusíthassa. A polgármester ezt kivihetetlennek tartja; egyébként a közönségnek jogában áll a ludat megvenni, vagy meg nem venni. Különben ha visszaélések történnek, jelentsék be rendőrkapitánynál, aki bizonyára él majd megtorló jogával. Újabb 30 napos közgyűlés elé utasították a városi tanácsnak az Erzsébet-liget kibővítésére beterjesztett javaslatát. Névszerinti szavazás volt a tárgysorozat Il-ik pontjánál és egyhangulat hozzájárult a képviselőtestület a Kisfaludy Károly-utcát átszelő Tapolca-hid kibővítéséhez. Az Osztrák-Magyar Bank részvényei megbuktak. Kende Ádám dr. indítványára ezt az ügyet egyelőre levették a napirendről. Hiába volt Harmos TARCA. Az utolsó arany. Irta: Don Luis Colom a. Spanyol eredetiből fordította: Jándi Bernardin. I. A gazdag Herreiráné özvegy úriasszony cimerszobájában egy különös tárgy vonta magára minden látogató figyelmét: valami ezüst ereklyetartó-féle, remekül cizellált szekrényke, mely fölé fekete bársonymennyezet hajolt ívalakban s ebből mintha csak kinőtt volna a drága márványfeszület. A szekrényke drágakövei szakadatlanul csodás, ezerféle színben tündököltek, akár a mousseline függönyökön átszűrődő napsugár, akár a kandallón álló bronz kandeláberek gyertyáinak szelid fénye esett rájuk. Az emberfia önkéntelenül valami szent ereklyét vagy szent képet sejtett a kristályharang alatt, mely középpontja volt annak az értékes bútordarabnak s mégse pillantott meg ott mást, mint egy egészen közönséges, erősen megkarcolt pénzdarabot II. Izabella arcképével, mely piros bársony vánkoskán feküdt a kristályharang alatt. Midőn először láttam ezt a különös tárgyat, megütközve kérdém magamtól, ugyan mit jelenthet s annyira belemerültem a találgatásba, hogy meg sem hallottam a ház asszonyának közeledését. — Szép kövek ugyebár? — szólt hozzám oly különös mosolygással, hogy egy pillanatig sem lehett kétségem afelől, hogy észrevette kíváncsiságomat. — Igen, remek kövek — válaszoltam kissé zavartan- mert láttam, hogy tetten ért — valóban méltók arra, hogy ereklye diszei legyenek. Herreiráné úriasszony csak mosolygott. — Ereklyém biz nékem az a pénzdarab — felelt végre komolyan — megmentette fiam életét s teljesen mássá változtatta. Azért csak hadd feküdjék fogadalmi tárgykép itt az Üdvözítő lábainál. Arcom valami bámuló kérdésféle tükre lehetett, mert a hölgy barátságos mosolygás közt folytatá: Majd ha meglátja Miguelt, kérje meg nevemben, hogy mondja el önnek történetét. Fölkerestem tehát Miguelt, de nem birtam belőle kivenni egy szót sem. Igen skeptikus volt abban az időben s minden kérdésemre a korán e hires mondásával 'eleit: beszélni ezüst, hallgatni arany s hozzátevé, hogy a hírneves török költő, Rabi Eiendi nézete szerint a természet adott ugyan az embernek két fület, de csak egy nyelvet, csakhogy tudtára adja, hogy többet füleljen, mint nyelveljen. Kérve-kértem, szerezzen hát az egy nyelvével gyönyörűséget a két fülemnek. Mindhiába. Mind azt látszott mutatni, hogy keleti tanulmányai bizonyos tartózkodást ébresztettek benne minden polgári ruhába öltöző barátsággal szemben. Még csak a papi ruhában járó barátságban bízott s néhány évvel utóbb maga mesélte el e történetet s nem is gyanította, hogy épp az a jóbarátja, ki e ruhát viseli, fogja őt elárulni, még pedig