Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-15 / 42. szám

1911. november 12. PÁPA ÉS VIDÉKE. 5. írjon nekem; nagyon könnyen segítek rajta, hogy akadály nélkül utazhasson Amerikába«. Igy ugratja B. Karlsberg cég a szegény, hiszékeny pasasokat, lefizettetv-e velük előre, eljárás és előleg címen 20—30 és 50 koronákat. Ha azután .útlevél nélkül nem tud a szegény felültetett kivándorló Hamburgig sem jutni, odasir az előleg is, őt magát meg zsuppon viszik szégyenszemre vissza a falujába, mint az hétről-hétre hol itt, hol amott megtörténik. Azonban ez csak a kisebbik baj. A nagyobbik ott kezdődik, hogy mi törjük a fejünket, mikép tudnánk népünket itthon tartani. Parcellázunk, ankétozunk, csakhogy a magyarságnak megtartsuk őket és akkor előáll egy ilyen lelketlen cég, amely a törvény kijátszásával »akadály nélkül utaztatja Amerikába« azokat is, akiknek nincs útlevelük. Ajánljuk ezt a hirhedt eéget az illetékes hatóságok figyelmébe; gyors és szigorú eljárást kérünk ellene. Ügyszintén a posta figyelmét is felhivjuk a ha7nburgi gyanús levelekre. Egyszerű polgárokkal nem igen leveleznek Hamburgból másért, hacsak Amerikába nem csalogatják őket. Nem kell kézbesíteni ezeket a leveleket, vagy csak felbontás után, ha meggyőződtünk a tartalmáról. Amit egyik kezünkkel építünk, ne engedjük idegen kézzel lerombolni. Színház. A elmúlt hét minden tekintetben jól záródott. Nem is meleg, hanem valóságos forró estéi voltak színházunknak. Kitűnő darabok, pompás előadások. Örömmel láttuk, hogy közönségünk szivesebben néz meg komolyabb irányú darabokat, mint a léha, semmitmondó j üres operetteket és vígjátékokat. A | »Bolond« című operette két estén át olyan tekintélyes házat hozott össze, aminőt ebben a szezonban nem láttunk. Hiizella Irén, az újonnan szerződtetett drámai hősnő is ezen a héten lépett fel először. Nagy hézagot pótol társulatunknál. Kedves, behízelgő hangja, játékának, mozdulatainak természetessége, kitűnő arcjátéka, egyenesen predesztinálják őt a drámai szerepekre. Nem deklamál, nem pózol és igyekszik hű maradni önmagához a színpadon is. Örömmel láttuk ismét viszont Buriss Biankát több estén keresztül. Volt is taps bőven. Reméljük, ezzel megtörött a jég, amely az igazgatót és a közönséget elválasztotta. A héten előadott darabok a következők : Szombaton és vasárnap este Rákosy Jenő és Szabados Béla 3 felvonásos nagyoperetteje, a »Bolond« került szinre zsúfolt ház előtt. A címszerepet Erckövi játszotta meg nagy művészi tudással. Az erős drámai jeleneteket bámulatos közvetlenséggel és megrázó erővel adta elő. Pataki Vilma (Bimbilla) nagy tetszés mellett kreált komédiás leánya méltó keretet vont Érckövi játékához. Majd mindnyájunk szemébe könyeket csalt az együgyű komédiás leány, akinek lelke tiszta maradt, hótiszta az országút porában is. Boriss Bianka temperamentumosán játszott. Sok kedves percet szerzett Rónai Alice és Juhos Margit; elfogadható alakítást nyújtott Sajkovics Mariska. A komikus rész hálás szerepe Nyarai Rezső és Szántó Jenő kezébe volt letéve, akik azt dicsérettel ki is aknázták. Nagyon jó volt kisebb szerepében Fekete Irén és Zilahy János. Káldor Dezső azonban a régi rossz. Kedden Déri Béla jutalomjátékául, Jókai Mór 5 felvonásos drámája, az »Aranyember« került szinre. A jutalomjátékost meleg ovációval fogadta a közönség. Déri megbecsülhetetlen erő a társulatnál; kezében a legsilányabb szerep is értékessé válik. Sikereit ez az est csak gyarapította. Kívüle még Kovács Lajos és Boriss .Bianka ragadták el a közönséget. Kitűnően megállotta helyét Fekete Irén és Harmos Ilona. Jó volt még Benes Ilona és Miklóssy Margit. Kedden, egyéb hiányában, jól-rosszul összetákolt Kabaret-előadást »élveztünk« végig. Szántó Jenő ócska vicceketeregetett; Miklóssy Margit kupiéját szivesen elengedtük volna. Fekete Irén minden áron be akarta bizonyítani, hogy az énekléshez nem okvetlen szükséges a hang. Ha táncol, talán jobban beütött volna a »reklám-taps«, amelyet egyesek csak azért akartak rendezni, mert az egyik lap (tán épen mi) »leszóltuk« a játékát. Egyedül Pataki Vilma, Rónai Alice, Boriss Bianka, Érckövi, Zilahy és Nyárai értek el nagyobb sikert. Igen kedvesen énekelt Sajkovics Mariska is. Szerdán délután ifjúsági előadásul az »Elnémult harangok« került szinre, este pedig Shakespere »Romeo és Juliá«-jában, gyönyörködött a meglehetős nagyszámú közönség. A címszerepek Huzella Irén és Zilahy János alakításában valóságos élvezetet nyújtottak. Kisebb szerepeikben kitűnően megállották helyüket Fekete Irén, Kovács, Déri és Miklóssy. szelleme, mely kiöli a lélekből az önzést. Szegényekké kell lennünk, de nem hordóban lakó Diogenesekké, sem a gazdagságot megvető Cratesekké, hanem szabad, önzetlen, fegyelmezett leikekké kell formálódnunk, hogy a föld göröngye ne tudjon bennünket lekötni. Jellemeket kell nevelnünk, már pedig fegyelmezetlen, önző lélek erre nem képes. Ezért nehéz a nevelés. Jól mondja megint csak dr. Bittenbinder: „A legkiválóbb nevelők nem tudósok, hanem művész természetek ... Sajnos, korunk nevelői közt van sok tanult, tudós ember, van igazán sok hivatás, hogy ne mondjam tehetség nélkül működő tanár, de igen kevés a művészlélekkel megáldott nevelő." Ej! de mázsás igazságok. Szeretem a frappánsul találó, őszinte nyilatkozatokat! . . . — Művészlélek ? — Milyen ez ? A művészlélek „genie." Csodálatos dolgok megalkotója. S ha valahol alkotni kell, hát akkor a nevelés terén ez életszükséglet. Alkotni kell — Szilárd jellemeket. Sokan kétségbeesve kiábálják: Szeretnék jellemeket alkotni, de hogyan ? A theóriát ismerem, de a praxis? O a praxis! -— Szegény tatár ! Hát ne kiabálj annyira! Először magadat alakítsd jellemmé; a siker biztos másoknál is. Nézzük csak az asszisi Szent alkotó erejét. Elsősorban önfegyelmező erővel önmagát formálja jellemmé. Olyan jellemmé, kiben megbizhat az egész világ. O lesz a lateráni egyház támasza, az anyaszentegyháznak erős bázisa újabb korok újabb tévedései ellen. S az alkotó erő kisugárzik lelkéből s nemesen idomítja százak, ezrek lelkét. Jól mondja róla valaki: Kordájával megköti egy hatalmas világforradalom kerekét. — Befolyásolja még az oktalan lényeket is. Beszélget a madarakkal, eltiltja nekik az éneklést, majd meg maga köré gyűjti őket, egy stiglic a fejére száll, egy pintyőke a kezére, a többi a vállára s ő közöttük, mint a Mindenható karmestere, együtt énekel a madarakkal. Ugy-e, bámulatos fegyelmező erő ! ! De a legklasszikussabb talán, mikor assziszi Ferenc erdők sűrűjében vad farkassal találkozik és elkezd pacsizni vele s megfeddi vadságáért s a farkas megszelídül. Beszélget ő a fákkal is, sziklákkal, folyóvizekkel, a nappal, holddal és a csillagokkal... Ez a művészlélek. Mindent megért a Teremtő intenciói szerint s e megértése irányító erő teljes környezetére. Kitől tanulhatna a pedagógus, ha nem ettől a szent Ferenctől ?! Hány ellentétes természettel van mindegyiknek dolga ? Dolga van velük! Mert ezek átgyúrása jellemekké a legnagyobb munka. És soknak azért nem sikerül, mert nincs alkotó ereje. Sokan azt mondhatják: Assziszi Ferenc szent volt, mi meg nem vagyunk azok. Nagyon helyes közbevetés. Itt van a gordiuszi csomó. A jellemek alakításához szentség kell! Ennek azután fokozatai vannak. A szentséghez tartozik az is, ha valaki tud lelkesülni a szépért, jóért, nemesért; ha tud dolgozni önzetlenül. Tehát nem mindig extázisokat kell értenünk szentség alatt. Rokonszenvezni kell az evangéliumok szellemével, ez tanítja az önzetlenséget. Hallottam már ilyen nyilatkozatot is: Először tanár vagyok, és csak azután katho-