Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-01 / 40. szám

1911 október 1. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. a feltűnési viszketegségben szenvedő Györy Gyula felsült az indítványával. A tűzoltásról alkotott szabályrendeletet kiadták a jogügyi bizottságnak véleményadás végett. Úgyszintén a műjég kötelező használatáról szóló sza­bályrendeletet is. Az Anna-téri lakosok kérelmét teljesítette a közgyűlés, amennyiben a vizvezetéki főcső lefektetését elrendelte. Színház. Elég mozgalmas volt a szinházi hét. A közönség gyorsan belejött a színházlátogatásba. Akadt ugyan elvétve félig telt ház is, de legtöbbnyire táblás­ház előtt folytak le az előadások. Jogo­san elvárhatjuk tehát a színészektől, hogy alaposabban tanulják meg szerepüket és ne idézzenek elő olyan botrányos jeleneteket, mint a »Sárga liliom« előadásán, ahol a — sugó remekelt. Az összjáték is sántikál némelykor. Kevesebb tere-ferét kérünk a kulisszák mögött, akkor bejön a szereplő a rendes időben. A zenekar precízül játszik, amiért külön is dicséret illeti meg a fiatal karmestert. Sajnálattal nélkülözzük Boriss Bi­ankát. Nem tudjuk, nem is kutatjuk a mellőzés okát, de annyit elvárhatunk az igazgatótól, hogy Boriss szerepeit ne üttesse agyon Fekete Irénnel vagy más, hozzá nem értő, másodrangú szub­rett ékkel. Hétfőn díszelőadás volt a Tűzoltó­Otthon javára. Aligha került volna sokba, ha az igazgató ünnepi köntösbe öltözteti ezen a napon a szinlapot. Ez a kis figyelem bizonyára jól esett volna a tűzoltóságnak is. Egyébként a díszelőadás elég tűrhető volt. Tűz­oltóinknak nincs okuk a panaszra. Nagyszámú, intelligens közönség jelent meg a javukra rendezett estélyen. Előadás előtt a zenekar jól sikerült nyitányt játszott általános elismerés mellett. Utána felgördült a függöny és elénk tárult egy csoportkép, amely ere­detileg élőképnek készült. Egy felvirá­gozott, kisebb fecskendővel képviselve voltak tűzoltóink díszes zászlójuk alatt. Tiszturaik azonban, nem tudjuk mi okból, (gyanúsítani nem akarjuk őket!) nem voltak láthatók. Magukrahagyták a közembereket, magára a zászlót. Ez az incidens kínosan érintett mindnyá­junkat, akik szemtanúi voltunk. Zilahy János elegáns fekete magyar ruhában prológot szavalt, amelyért tüntető taps­sal honorálta a közönség. A mozgalmas szinházi hét Lehár Ferenc szép zenéjű, de silány tartalmú operett ej ével, a »Cigányszerelem «-mel kezdődött. Szirmay Margit koloratur énekesnő csengő, erős, nagyterjedelmű, iskolázott hangjával mindjárt meghódí­totta a közönséget. Elődjeit hamar feledtette velünk. Játéka méltó hangjá­hoz. Szerény, de Ízlésesen csinos toi­letteje csak dicséretére válik. Méltó part­nere volt Erczkövi Károly Józsi cigány szerepében. Szépen játszott és dicséretes buzgósággal énekelt Zilahy János (Jonel.) Eléggé jó volt Pataky Vilma. Fekete Irén azonban, bármilyen ambícióval igye­kezett Jolán szerepében elfogadhatót nyújtani, nem tudta feledtetni Boriss Bianka aranyos kedélyű, szeleburdi kis Jolánkáját. Valami Máté nevü műked­velő bohóc volt a partnere, aki Ivánfi szerepét teljesen tönkretette ordítozásig menő mókáival. aki most már bocsánatot kért tőlünk, hogy velünk nem tarthat. —- Megvárjuk, míg végez. — Azt bajos lesz megtenni -— felelte, mert a beteg a harmadik havas aljában lakik, az pedig ide három órai járás. És elindult gyalog, hogy kötelességét végezze. * * * Egyik napfényes gyönyörű reggelen történt, hogy messzebb útra indultunk ki­rándulásra. Mikor Kelecsény falut is elhagy­tuk már, utóiértünk három rutén férfit. Tisztességtudóan megsüvegeltek bennünket s rossz magyarsággal kezdett a legfiatalabb beszélni, hogy egy alázatos kérésük volna. — Mi az? — Nézzük meg az adókönyvüket, mert az idén kétszerannyi adót rótt ki rájuk a jegyző úr, mint azelőtt fizettek. Nézzük a zsebj ükből előkotorászott adókönyvet s láttuk, hogy-csakugyan igazat beszéltek. — Talán földet vett bátya, — mondta egyikünk. — Dehogy vettem uram. Nincs nekem ma sem több földem, mint ami apámról rám maradt. — Hát talán fuvarozni szokott, ezért emelkedett az adója ? — Nem fuvaroztam én soha, de nem is fuvarozok. Tudja ezt jól mindenki, tudja a jegyző úr is. — De mégis csak kellett a jövedel­mének szaporodni akárhogy, másképen nem lenne több az adója. — O uram, nem szaporodik itt a mi jövedelmünk, inkább fogy. Iszen alig tudunk élni. Nem is tudjuk mi lesz velünk, ha nem segítenek rajtunk. — Szegény ember, mi nem segíthetünk. Hanem menjenek Egánhoz, mondják el neki panaszukat. Az majd segít. — Hát a tekintetes urak nem a „Nagy úrnak" (Egánt értették) az emberei ? — j kérdezte meglepetve a rutén. Azt hittük, j hogy annak az emberei. Azért állítottuk meg az urakat. * * * Mikor Egán halálhírét szétvitte a feketeszárnyas hirmadár, a kazárföld rutén népe följajdult : Mi lesz velünk ? Nincs „Nagy úr", aki segített eddig rajtunk! És sajnálták, siratták mindenfelé a jó rutének, mint a jó gyermekek siratják atyjukat, igaz, mélységes fájdalommal. A kazárok? ... a kazárok meg örültek, azt gondolván : Immár szabad a vásár . . . Pénteken Fall Leo „Elvált asszony" cimű operetteje ment kevés számú közönség jelenlétében. A szereplők közül kiemelkedtek Szirmay Margit, Pataky Vilma, Boriss Bianka, Erczkövi Károly és Káldor Dezső. Szombaton Biró Lajos „Sárga liliom" c. 3 felvonásos színműve került szinre. A deputáció jelenetében megrajzolt alakok minden hibájukkal és gyarlóságaikkal itt élnek közöttünk. Csak természetes, hogy ily nagy haszonleső, köpenyegforgató és hata­lomért mindenre kapható tömeg legyűri az egyetlen idealistát, dr. Peredit, akinek szerepében Déry igazán nagy sikert aratott. Judit szerepében szép alakítást nyújtott Fekete Irén. Kitűnő partnere akadt Zilahy Jánosban (Sándor nagyherceg.) Kitűnt még ' Káldor Dezső és Kovács Lajos. Vasárnap délután a „Cigányszerelmet" újították fel telt ház előtt, este pedig nép­színműben gyönyörködött a közönség, amely a színlap szerint átvedlett „köznapi történetté". Gárdonyi Géza 3 felvonásos színművét, a „Falusi verebek"-et adták. A cselekmény nagyon szegényes és pongyola, de azért vannak igen jó falusi kiszólásai. A kemény­szívű, hozományra áhítozó biró (Kovács L.) kitűnő falusi alak, úgyszintén Jópál Máté (Alapi), a deresedő fővel házasodni akaró gazdag özvegy, meg a szegény zsöllér-sorban levő Ződág Jani (Káldor D.) Mind a három tőről metszett falusi tipus. A szerepek jó kezekben voltak, ami részben szerencséje is a darabnak, mert különben megbukott volna. Hosszabb szerep jutott Fekete Irénnek, (Erzsi) aki dicsérettel meg is felelt, de azért Boriss Bianka kezében jobban festett volna. Kitűnő volt még Hannos Ilona Berta szerepében. Hétfőn zsuíolt ház előtt került szinre a „Karenin Anna" c. 4 felvonásos dráma. Mint dráma csekély értékkel bir. A fősze­replő, Benes Ilona, teljesen tönkretette a darabot éneklő beszédjével, szavalásával és egy cseppet sem természetes játékával. Ennél sokkal különben megjátszotta volna Hannos Ilona. Feledhetetlen művészi szín­vonalon állott Kovács Lajos játéka, aki a gőgös, magasratörő Karenin Iván szerepét játszotta meg ritka hűséggel és tökéletes­séggel. Neki és Dérynék, mint a legnagyobb szereppel biroknak köszönhető részben, hogy átgondolt játékukkal az ünnephez méltóvá tették az előadást. Nem kevésbbé működtek ebben közre Fekete Irén és Alapi. Kedden „Az ezred apja" c. mulatságos operette ment, ismét a múltkorihoz hasonló sikerrel. Szerdán délután volt az első diákelőadás, amikor „A kis Lord" c. 3 felvonásos élet­képet adták. Meleg ovációval fogadták Boriss Biankát, aki egészen véletlenül csöppent bele régi szerepébe, mert eredetileg Rónay Alicének volt kiosztva, de ő az előadás napjára berekedt. Este pedig a Mérey Adolf fordításában megjelent „Ártatlan Zsuzsi" c. 3 felvonásos operette került szinre. Meg­döbbenve láttuk, hogy a közönség szoron­gásig megtöltötte a színházat. Hogyan ? Hát már a mi közönségünk is bevesz minden irodalmi nivón alul álló, romlott, perverz fattyuhajtást, amelyben csakúgy röpködnek a félre nem érthető célzások és ocsmány­ságok?! Nekünk az a meggyőződésünk,

Next

/
Thumbnails
Contents