Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-09-24 / 39. szám

VI. évfolyam. Pápa, 19x1. szeptember 24. 39. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilary Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Városi takarékpénztár. Dr. Molnár Imre indítványa. A városi takarékpénztár felállításának szükségessége annyira szembeszökő, hogy komoly érvet bajos volna felhozni ellene. Legfeljebb a már meglevő három takarékpénztár vethetné ellen, hogy szükség nélküli versenyt támaszt. Ez az ellenvetés azonban — még ha igaz volna is, akkor sem volna elfogadható, mert a közérdek előtt mindig háttérbe kell szorulnia a magánérdeknek. A városi takarékpénztár felállítását nemcsak a külföld példája igazolja, hanem az a tapasztalat is, hogy a már meglevő hitelintézményeink csak ideig-óráig elégítik ki az egyre növekvő hiteligényeket. A hazai bankok közt egyébként igen kevés akad, amely megfelel igazi rendeltetésének. A külföldön az ipar és kereskedelem teljesen szolgálatába hajtotta a hitelintézményeket. A bankok keresik fel az elhelyezkedési terrénumokat. Ha felmerül egy ipari idea, rögtön ott van a bank és kéri az engedélyt az idea realizálására. Üzletkörükbe tarI tozik a közraktárak felállítása, berendezése, termények, áruk bizományi átvéI tele, eladása; létező iparágaknak új befektetéssel való fejlesztése; új gyártási ágak meghonosítása, forgalmi utak építése, üzemben tartása; ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági vállalatok létesítése. Nálunk a bankok tevékenysége a közvetítés technikájában merül ki. Ha I a kereskedő pénz- vag)" egyéb gazdasági válság miatt szorult helyzetbe jut, I bezárhatja az üzletet; a külföldi bank pedig ilyenkor nyújtja"*a leghathatósabb támogatást. Németország nagy gazdagságának oka bankjainak kiváló fejlettségében, agilitásában és vezetőinek nagy képességeiben rejlik. A vállalatalapítás a német bankoknak megszámlálhatatlan milliókat hozott. Itt is, épúgy, mint Angliában, a bankoknak egyik legelterjedtebb üzletágát az áruhitelezési hitelüzlet alkotja, vagyis a vásárolt árut a bankra címzett váltóval fizetik. Magyarországon még sok új banknak kell alakulnia, mire a verseny a már meglevő bankokat igazi bankszerű tevékenységre kényszeríti. 1910-ben Budapesten 9 millióval, a vidéken 25 millióval történtek új bankalapítások. Az 1911. év első 3 hónapjában 10 millió koronát tettek ki az új alakulási alaptőkék. És míg 1910-ben a vidéken 90 millióra rúgott az alaptőke emelés, az idei év első negyedében már 57 millióra. Németországban az egyéni vállalatok kezdetben a legelkeseredettebb hajszát indították meg a szövetkezeti gondolat elnyomására. Hasztalan. 1909ben 28.173 szövetkezet volt, köztük 16.655 hitelszövetkezet. Csupán egy évben (1908-ban) 1709 új szövetkezet alakult. De a régi bankok azért nem mentek tönkre, sőt soha nem remélt erőre kaptak. Magyarországon is van már 2301 szövetkezet (legnagyobbrészt hitelszöTÁRCA, A fájdalom és a dal. Búvárként merülök el fájdalmaimnak Mély, nagy tengerébe, S fenekéről hozom fel dalaim gyöngyét Lelkem gyönyörére. A sok csilogó gyöngy, a sok csengő dal mind Tört szivem egy része, S az utolsó dallal, úgy hiszem, hogy elhal Bús szivem verése. Szelényi József. A kazárföldről. — Irta: öveges Kálmán. — (Folytatás.) Nagy bajokat, károkat okoznak a földmivelőnek a vadak. Sokszor a legszebb vetését egy éjjel tönkreteszik. Tarfalun magam is láttam zabvetést, melyet a medve egy éjjel alatt learatott. Épen tejben volt a zab. Még letarolt állapotában is meg lehetett állapítani, hogy jó termést igért. Egy éjjel gazdája őrizetlenül hagyta s reggelre nem volt ott búzája egy szárnak sem. A mackó lelegelte. Jött siránkozva a szegény kárvallott ember a paphoz. Csakhamar puskára kaptunk négyen azzal a szándékkal, hogy kifordítjuk a bőréből. Egész nap barangoltuk az erdőt, de bizony a mackót nem kaphattuk meg. Én csak azóta örülök ennek, mert uramfia! mit csináltam volna egy hatalmas medvével, ha úgy véletlenül felém jön ? Én, aki addigvaló életemben mindössze két nyulat lőttem, medvét csak képes könyvekben láttam. Alig irnám most e sorokat. Akkor — dicsekvés nélkül legyen mondva — eszembe nem jutott volna, hogy veszedelmesebb ám a medvevadászat, mint a nyulászat. A szarvasok, vaddisznók is ki-kijárnak éjjel a szántóföldekre. A szegény nép éjjelenként (gabonaérés idején) kénytelen a vetését őrizni. Kis kalyibát üt össze gályákból, ebben vonja meg magát. A kalyiba elé tűzet rak, időnkint kiabál, egy darab deszkán zörög, kalapál, hogy a vadakat elijessze. Ilyenkor fegyvere egy hosszúnyelü fejsze, mellyel a mackót is megtámadja. Ha a család férfitagjai távol munkán vannak, az asszonyok őrzik a vetést. Bizony keserves munka ez. Annyi bizonyos, hogy sík vidéki ember nem birná ki. Az utazónak újságszámba mennek a faluk is, amelyek azon a vidéken a völgyekben, hegyoldalakon húzzák meg magukat A legtöbb faluban utcának, házsornak nyoma sincs. A házak rendetlenül összevissza állanak. Mindenki oda épít fundusán, ahová tetszik. Két-három ház egymás tőszomszédságában szinte szoronkodik, aztán a legközelebbi már puskalövésnyire szomorkodik. Az egyik a hegyoldalból pislog lefelé, a másik a völgyfenéken busul magánosan. Van olyan falu, mely órajárásnyi hosszú, pedig alig áll száz házból. Van aztán akkora, hogy szinte a tenyeremen elférne.