Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-08-06 / 32. szám

1911 augusztus 6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Gyula iskolaszéki tagok. Somogyi József a leghatározattabban kijelentette, hogy a jegyzőkönyv ama kitételét, mintha ő a tanítók bármelyikét is rágalmazással vádolta volna, nem felel meg a valóságnak. Kéri a jegyzőkönyv ilyetén való kiigazítását, amit az iskolaszék egyhangúlag el is rendelt. Napirendretérés előtt Sült József világi elnök meleg, rokonszenves szavakkal emlékezett meg városunk nagy és kiváló férfiáról, Gyurátz Ferenc ág. ev. püspök őméltotóságáról, akit a királyi kegy a vaskoronarenddel tüntetett ki. Elnök szavai hatása alatt egvhangú lelkesedéssel határozta el az O y O iskolaszék, hogy a róni. kath. hitközség nevében jegyzőkönyvileg üdvözli a közszeretetnek örvendő püspököt. Ugyancsak napirendretérés előtt parentálta el kegyeletteljes szavakkal a világi elnök Szzioboda Vencel városi tanácsost, aki hitközségünknek élete utolsó napjáig, utolsó pillanatáig, odaadó, buzgó és áldozatkész tagja volt. Hitközségünk iránti szeretetét bearanyozta az utolsó tettével is, 4 ezer koronás alapítványt hagyva a hitközség szegénysorsú tanulói felruházására. E nemes tettét hálával vette tudomásul az iskolaszék. Emlékét jegyzőkönyvileg megörökítette és a temetésén testületileg megjelent. Következett az 1911. évi költségelőirányzat tárgyalása, amelynek több pontja ellen Keresztes Gyula iskolaszéki tag emelt kifogásokat. Megjegyzéseit az iskolaszék is nagyobbrészt magáévá tette. Az ő indítványára kimondotta az iskolaszék, hogy a tandíj hátralékosok névsorát is kinyomatja miheztartás végett. Tekintve az idő előrehaladottságát, az iskolaszék csak alig néhány pont tárgyalására szorítkozott, a költségvetés többi tételeit pedig a ma tartandó folytatólagos iskolaszéki ülésen tárgyalja le. Városi közgyűlés. 191X. julins 31. Pápa város képviselőtestülete mult hétfőn délután tartott közgyűlést, melyen jelenvolt mintegy 35-40 képviselő. Mészáros Károly polgármester megnyitja a közgyűlést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri dr. Steiner József, Borsos István, Halász Mihály, Baráth Károly és Ács Ferenc v. képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása után, elnöklő polgármester méltatja Gyurátz Ferenc v. képviselőnek a város közügyei körül kifejtett működését és szerzett érdemeit s bejelenti, hogy őt a legközelebb ért kitüntetése alkalmából a város közönsége és tanácsa nevében üdvözölte, javaslatára a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy Gyurátz Ferencet a II. o. vaskoronarend lovagjává történt kinevezése alkalmából a képviselőtestület is üdvözli és ezt jegyzőkönyvbe iktatja. Bejelenti a polgármester Szvoboda Vencel ny. v. tanácsos elhalálozását és indítványozza, hogy az elhunyt érdemei — ki 25 éven át lelkiismeretes és pontos tisztviselője volt a városnak — jegyzőkönyvbe vétessenek, halála felett pedig a közgyűlés részvétét nyilvánítsa. Elfogadták. Továbbá bejelenti, hogy a törvényhatóság jóváhagyta az áll. óvoda területének az állam javára való átengedéséről hozott határozatát, valamint a Perepatics Zoltán és Halász Mihállyal kötött adásvételi szerződést, a kereskedelmi miniszter pedig hozzájárult a város közönségének abbeli kérelméhez, hogy a vasút felett a vasúti kincstár gyalog feljárót építtessen. A napirend első pontját, az 1910. évi zárószámadásokat elfogadták azzal, hogy a pótadóhátralékok erélyes behajtására a tanácsot utasítják. A legtöbb állami adót fizető városi képviselők 1912. évi névjegyzékének kiigazítására kiküldéndő bizottság tagjaivá megválasztattak Kluge Endre dr., Saáry Fajos, Steinberger Lipót, Botka Jenő és a városi főjegyző. Lángráf és Szóld termókémiai-telep engedélyezése éz az elhulló állatok feldolgozására 50 évre kizárólagos jog adása iránt beadott kérvényét s általában az egész ügyet visszaadták a tanácsnak acélból, hogy szerezzen adatokat az ilyen telep rentábilitásáról, mert az esetben, ha az rentábilis, a város maga is létesítene ilyent. Az Osztrák-Magyar Bank részvényeibe fektetendő városi törzsvagyonról a közgyűlés úgy határozott, hogy miután a városnak erre szüksége lehet, nem köti le. Ellenben az árva- illetve a gyámi tartalékalapból célszerűnek találja annyi részvényt vásárolni, hogy ez előkelő bankban szavazati joga legyen. Kiadják az ügyet a tanácsnak, hogy ily értelemben készítse elő. (Itt Jilek Ferenc maliciózusan megjegyezte, hogy a hitelszövetkezetbe is tehették volna a pénzüket, mert az is van olyan biztos, mint az OsztrákMagyar Bank!) Hosszabb vita volt a városmalom ügyénél. Schneider bérlő 240 K túlkiadás kiutalását kérte. A tanács meg az áll. választmány nem javasolta ugyan, de a képviselőtestület kiutalta ezen összeget. Halász Mihály és Győri Gyula felszólalásaikban élesen világították meg a helyzetet, szerintük méltányos a kiutalás, mert a túlkiadás a bérlő hibáján kivül történt s ő úgyis 2000 K-t fektetett a városmalomba és hajlandó e 240 K után is kamatot fizetni. Ez üggyel kapcsolatban levő másik ügyet, Berta Márton ajánlatát, hogy a városmalom vizerejét kaptafa-iparra használva fel, évi 1372 K-t árnyalattal se halványultak. Mindent, a halálomat inkább, minthogy elfeledkezzem valaha társadalmi állásom követelményeiről. Ebben a szellemben neveltem leányomat is. Beoltottam, lelkébe forrasztottam elveimet. Hála Isten, nem is vesztek kárba. Margit mindenben az én leányom, a lelkemből való. Idős, tapasztalt asszony voltam már, amikor Isten •őt nekem adta és így szerzett gyakorlati tudásaimat használhattam fel az ő nevelésénél. Ezekkel vettem elejét minden csalódásnak, ezekkel a fegyverekkel, melyeket az emberismeret és tapasztalat kovácsolt. A te eseted, némikép . . . Elhallgatott, mert halkan nyilott az ajtó. — Te vagy Margit ? Csakugyan Margit jött. Magas, sovány, szegletes arcú, sápadt és kedvnélküli. Megcsókolta anyját és Mártát. Közönyösen és nagyon hidegen. Levetette kabátját, azután odaült ő is a tüz mellé. Odakünn nehéz, sötét felhők lepték be az eget. Mintha esteledne. Fekete, komor árnyak lopták be magukat, melyeken vidáman tört keresztül a kályha tüzének lobogó fénye. A fiatal asszony bájos arca odafordult Margit felé. — Jól mulattál ? A leány vállat vont. — Nem szeretem azokat az embereket. Hétgátyné ránézett Margitra és csendes, I szinte bátortalan hangon kérdezte : -— Hát akkor miért mentél ? A leány szürke szeme megvillant. — Tehetek egyebet ? Az ember ott keresi a mulatságát, ahol lehet. IIa nem } akarom, hogy tökéletesen belepjen a rozsda, j mozognom kell. Koltayéknál legalább emberekkel találkozom. Az is valami. Nem szólt egyebet és a többiek is i hallgattak. Márta nézte az égő fahasábokat, Hétgátyné pedig valami kitörni készülő, szomorú érzést leplezgetett. A csendben halkan, unottan szólt újra a leány. — Sok ember volt náluk megint. Gazdagok és cifrálkodók. Szégyeltem közöttük magamat, a ruhámat. — Mindenki tudja, hogy nem költhetsz vagyonokat a toilettedre. Márta szavai felizgatták a leányt. — Milyen könnyen konstatálsz nagy igazságokat. A te fényes helyzetedben, bizonyosan nekem is meg lenne ez a tehetségem. Zsirosfazék mellett olcsók a tanácsok és vigaszok. De én, — folytatta kitörve, — utálom ezt az életet. Torkig vagyok a nyomorúsággal, nélkülözéssel. Hétgátyné szinte felsikoltott rémületében. — Margit ... mi van veled ? Nem tudod, mit beszélsz. Ez fanyarul nevetett. -—- Igazad lehet. De azt tudom, hogy Koltayéknál, fény, ragyogás, bőség van, ép úgy mint Horváthéknál, hol pedig hébehóba még érezni lehet a hentesbolt szagát. — Csak nem irígyled meg ezt az illatot is? — gúnyolódott Márta. — Margitnak ma rossz napja van, — mondta ideges nyugtalansággal Hétgátyné. és nézte leányát, annak különös, elgondolkodó szemeit. A leszakadó homály elnyelte a tárgyak körvonalait. Kialudtak a lángok is, csak izzó zsarátnokok gubbasztottak. Halkan csendült meg a lány szava : — Horváth Laci is Koltayéknál volt... A meg nem szakadó csendben utóbb hozzátette: — És én odaígértem neki magamat. A két asszony felugrott. Remegő, ijedt hang kiáltott: = — Tréfálsz, Margit, tréfálsz . . .