Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-07-30 / 31. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 julius 30. — ZENE A KATH. KÖRBEN. A belvárosi Kath. Kör feerti helyiségében kedvező idő esetén ma délután zene lesz. A régi PáSzvoboda Vencel pából ismét kidőlt egy érdemes ember. Örökre itt hagyott bennünket a jó Szvoboda bácsi, kit cseh származása ellenére is magyarrá varázsolt a magyar föld csodálatos átalakító ereje. Szép életkorral áldotta meg a Mindenható. Nyolcvanöt évet élt, de nyugodtan elmondhatjuk, hogy élete, működése nem röppent el nyomtalanul, hanem szorosan összefügg városunk fejlődésével. 15 évig volt a város gazdasági tanácsosa s mikor nyugalomba vonult 2000 korona évi nyugdijat ajánlott fel neki a képviselőtestület. Nemes gondolkzására igen szép világot vet az a körülmény, hogy csak 1200 koronát fogadott el. Ez alkalommal a város — szeretetének és nagyrabecsülésének jeléül — egy szép és értékes ezüst serleggel ajándékozta meg az érdemes öreg urat. Már hosszabb ideje betegeskedett, évek óta nem lehetett látni, egészen visszavonult. 27-én este váltotta meg szenvedéseitől a halál. Megelőzőleg példás buzgalommal vette fel a halotti szentségeket. Katholikus érzésű ember volt életében, az akart maradni halában is. Ma d. u. 5 órakor temetik el a kálváriái temetőben levő családi sírboltba. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Az új segéd-lelkész városunkban. Czigány Gyula káplán, akit megyéspüspökünk őméltósága hozzánk disponált, hétfőn foglalta el új helyét. L

Tdvözöljük őt körünkben és kívánunk neki eredményes munkát. — Balatonfüreden az idei fürdőszezónban 1200 állandó és kb. 14.000 átutazó vendég fordult meg. —- Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete holnap d.u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart. — Esküvő. Tétényi János rokonszenves fiatal jegyző ma délután vezeti oltárhoz Szabó Annuska dákai tanítónőt, Szabó Istvánnak, a Felsővárosi Kath. Kör derék háznagyának széplelkü, kedves leányát. Tartós boldogságot kívánunk az iiju párnak. — Városunk függő kölcsönei. A képviselőtestület a közelmúltban elhatározta, hogy a város függő adósságait amortizációs kölcsönnel konvertálja, amelyre 600 ezer koronát vesz fel a Pápai Takarékpénztárból. Csinos összeg így is, hátha még hozzávesszük a már konvertált többi adósságainkat, bizonyára kétségbeejtő szám jönne ki. Csatornázásunk ügye. A földmivelési miniszter kilátásba helyezte Szombathely városának a csatornázás elkészítése alkalmával, hogy abban az esetben, ha a csatornázás megoldásával kapcsolatban biológiai eljárás szerint kezelt és trágyázásra alkalmas szennyvizeknek öntözési célokra használható berendezésről gondoskodik, állami támogatásban fogja részesíteni. Városunk tanácsa ennek alapján azzal a kérvénnyel járult a földművelésügyi miniszterhez, hogy városunk részére is helyezze kilátásba az állami támogatást a csatornázás elkészítése alkalmával, aminek fejében a város a miniszter intenciójának megfelelően fogja megoldani a csatornázás kérdését. Nem kételkedünk benne, hogy a tanács kérelmét a miniszter meghallgatja és ezzel régen vajúdó csatornázásunk a megvalósulás stádiumába kerül. — Államsegély egy tejszövetkezetnek. A földmivelésügyi minisztérium a bakonykoppányi tejszövetkezetnek 700 koronát utalványozott ki berendezési célokra. — Villanyóra a új állomás épületen. Mészáros Károly polgármester javaslatára kérvénnyel járult a v. tanács a szombathelyi üzletvezetőséghez, hogy az új állomás épület homlokzatán egy villanyórát szereltessen fel. Erős a reményünk, hogy az üzletvezetőség nem iogja a kérelmet megtagadni. — Köszönet. Papp Amália úrnő 6 koronával volt szives a Jószív ünnepélyének jövedelmét gyarapítani, mely szives adományért ez uton mond köszönetet Sült Józsefné. — Az iparosifjak táncmulatsága. Mult vasárnap tartotta az »Iparosifjak Önképzőköre« nyári táncmulatságát a »Polgári Kör« kerthelyiségében. Ritka jó kedv jellemezte a mulatságot, amely még a késő hajnali, hogy ne mondjuk a késő reggeli órákban sem akart szűnni, ami különösen a víg és ügyes rendezőknek s a vigalmibizottságnak az érdeme, akik nem engedték meg a »petrezselem« árulást, gondoskodva elegendő számú táncosról. A négyesre szűknek bizonyult a »Polgári Kör« kertje, oly szép számmal lejtették a párok. A mulatság egyike volt a nyári táncvigalmak legsikerültebbjeinek. — A Lajos-utca vízvezetéket kér. A Lajos-utcai lakosok kérték a várost, hogy vezettesse be a vizvezetéket. Kérvényüket a mult szombaton tárgyalta a v. tanács és költségvetéssel együtt a képviselőtestület elé terjeszti. Elismerjük a kérelem jogosságát, de viszont nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ezt a költséget egyelőre feleslegesnek tartjuk, mivel a nevezett utca megnyitása sokáig úgysem huzódhatik, mert az ilyen zsákutcák kinyitása — mint a Lajos-utca is, — mind a tűzrendészed szempontból, mind a forgalom megkönnyebítésére való tekintetből, de meg szépitészeti szempontból is igen kívánatos, sőt szükséges is. Ezt bevárva egy füst alatt a vízvezeték kérdését is kevesebb költséggel meg lehet oldani. inas — ha csak a kabátban, nadrágban nincs: a ruhát még nem keféltem ki. A pénzt ki tetszett belőle venni? — Pali! — riadt a gazda inasára s hirtelen könyökre támasztotta fejét szemtelenkedni akarsz velem? — En ? — védekezett a legény -— hát tudom én, hogy rosszul járt a ferbli ? — Fölpofozzalak? — világított elő a harag Kosbor Bandi két szeméből, de mindjárt alább adta — igazad van. Könnyelmű ember vagyok. S ha csak a pénzem veszett volna el! Nagy bajban vagyunk, Pali. — Ugyan ? — Kampec a becsületnek is. — A mi böcsületünknek ? — szegezte hátra büszkén a nyakát Pali. Annyit akart vele mondani, hogy ég s föld leszakadhat de nincs az a veszedelem, mely az ő becsületükbe csak harapást is merne tenni: benne veszekednék mind a harminckét foga bizonyosan. Kosbor Bandinak tetszett az inas természetes önérzete. Mosolygott is neki, de szomorúan tette hozzá: — Nem jelentkezett még egy ember? — Jelentkezett bizony — hagyta rá Pali hidegen. Ereszd be. Kétszáz koronát kell neki még ebben a percben kifizetnem s nincs egy árva fityingem. — Kifizettem már — volt a büszke válasz. — Te ? — ült fel az ágyban izgatott hangulatban Kosbor Bandi — aztán ugyan mivel ? — Ezzel a pár cipővel — mutatta oda gazdájának Pali a lábbelit. Fülénél fogva lóbálta mind a kettőt s mutatta is mindjárt, miközben mondta: — A fejéhez vertem mind a kettőt. — Mit csináltál te szerencsétlen ? '*— kapott fejéhez ökölbe szorított kezével Kosbor Bandi — te . . . te megölted a becsületemet. — Én ? — képedt el az inas — olyan már megint nincs. Száz forint béremmel tartozik a svindler már évek óta: nála szolgáltam annak idején s ha a tőkét nem is, a kamatot legalább behajtottam rajta. Nem adtam volna másik száz pengőért, ha legalább még egyszer hátba vághattam volna. De elillant, mint a kámfor. Vissza se kerül többet, amíg tudja, hogy becsületes emberek lakoznak ebben a házban. — Akkor hát e szerint neked tartoznám kétszáz koronával, Pali ? — húzta száját boldog mosolygásra Kosbor Bandi. — Ha úgy tetszik, hát igenis — hajtotta meg magát illedelmesen az inas -— s mihelyest meghallom, hogy megint kártyázott a nagyságos úr, rögtön behajtom. — Add ide azt a cipőt, Pali . . . — Minek? — Hogy hátba vágjalak vele — tört ki haragosan a gazda — te akarsz nekem diktálni ? — Ha rosszat tettem — szontyorodott el az inas — tessék, itt a eipő, verjen hátba vele. Kosbor Bandi átvette a cipőt, de nyomban leejtette a földre s utána nyúlt Pali kezének. Megszorította. Mondani is akart valamit,, de nem talált szavakat. Csak elnézte a fiu zavart arcát némán, csöndesen. •• ÍM Ni, j.r/jOí- í.'oíilnO ' f 1 fi;ú Í/