Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-07-23 / 30. szám

1911 julius 30. V PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. 3) A szentferencrendiek zárdáját az Esterházy család 1680-ban alapította, Esterházy Károly pedig 1764-ben átalakította. Mindezen adatok feltalálhatók »A pápai plébánia történeté «-ben s más monográfiákban. Ezeket az adatokat ismeri Pápán legalább megközelítőleg minden ember. Annál inkább csodálkozunk, hogy Donmerque urat így- félrevezették kísérői. O ugyanis Pápán idegen volt, aki bejegyezte noteszébe, amit neki mondtak. itt tehát azokat az urakat vádoljuk, akik megrögzött, fanatikus konoksággal egy idegent felültetnek, csakhogy valamikép hazugságot helyezhessenek el egy Franciaországban megjelent tudományos könyvben a magyar katholikusokról. Az ilyen eljárás csirkefogó tempó s a legnagyobb lelkiismeretlenség. A magyar katholikusság nem szorul védelemre s nem is kérjük senkitől, hogy pártoljon minket, de azt a tisztesség és becsületesség nevében elvárhatjuk még ellenségeinktől is, hogy tudatosan ne hazudjanak rólunk ! HÍREK. — Szabadságon. Ujabban dr. Csoknyai János főügyész és Kemény Béla jegyző vették ki szabadságukat. Az előbbit Hoffner Sándor alügyész, utóbbit pedig Csoknyay Károly főjegyző helyettesíti. — Uj mise Bakonyszentivánon. Jul. 9-én mutatta be első szentmiseáldozatát Mayer Dömötör újmisés a bakonyszentiváni templomban. A manuduktori tisztet Gerstner Ignác töltötte be. Az ünnepi szónok pedig Csóthi Géza pápai kamarás, esp.-plebános volt. Nagy hatást keltő beszédében a papi hivatás fenségét és fontosságát fejtegette. Délben barátságos lakoma volt a primiciáns szüleinek házánál. — Halálozások. Dr. Domonkos Géza orvost ismét gyászeset érte. Nővére Jolán folyó hó 19-én este, rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után elhunyt Győrben. Pénteken délután 5 órakor temették Gyarmaton nagy részvét mellett. — Özv. Kéri Antalné született Reichel Anna Kéri Antal volt szűcsi kántortanítónak özvegye meghalt e hó 16-án 58 éves korában a zalamegyei Szentbékállán. A megboldogultban Kéri Gyula szentbékállai esperesplebános és Kéri Elek attalai (Somogy m.) plébános édesanyját gyászolja. — Búcsú az irgalmas nővéreknél. Szent Vincének az irgalmas nővérek alapítójának ünnepén búcsú volt a zárdában. Az ünnepélyes misét Holler Konrád bencés tanár mondotta. Az ünnepi oktávája alatt mindennap litániát tartanak az intézeti kápolnában. — Amit helyre kell pótolni! Már kétszer is szóvá tettük s örömünknek adtunk kifejezést afölött, hogy a szép s illatozó virágokat kezdik kedvelni a pápaiak, s ablakaikba szívesen kiteszik, hogy másokat is gyönyörködtessenek. A virágok bőségét s ügyes elhelyezését megbámultuk az áll. tanítóképző-intézet ablakaiban, honnan már messzire piroslanak a gondos ápolásban részesített muskátlik. Remek hatást tesz az emberre az a hatalmas épület dúsan felékesített ablakaival. Aki arra felé jár, el ne felejtse szemeit' legeltetni a kedves képen! Mezőgazdasági tanfolyamot tartanak négy héten keresztül -a földmivesiskolában a néptanítók részére. Az előadásokat, — melyek mult kedden kezdődtek — a következő tanárok tartják: Tar Gyula igazgató a növénytermelés és berendezésből, Illés Lajos az állattenyésztésből, Kodolányi Árpád a fatenyésztés és konyhakertészetből, Kovács Sándor pedig baromfitenyésztés és rétmivelésből. A földm. miniszter a tanfolyamra 24 tanítót vett fel. Veszprém megyéből jelen vannak: Cserháti Sándor (Nagypirit), Lisztner Antal (Bakonyjákó), Gombás Sándor (Városlőd), Meyer Rezső (Doba). — Ismét szabályrendelet. Szokoly Ignác rendőrkapitány a mult héten beterjesztette a városi tanácshoz a tűzrendészeti új szabályrendeletet. — Táncmulatság. A kath. LegényEgylet augusztus hó 6-án a Kath. Kör kerthelyiségében tekeversennyel, tréfásjátékokkal egybekötött zártkörű táncmulatságot rendez. Belépti-dij személyenként 1 K, családjegy 2 K 40 fill. — A nagygannai miséző papi állást mint halljuk nemsokára betöltik. Foglalkozása az lesz, hogy a sírboltban fekvő Esterházy grófokért naponta szentmisét mond a kripta oltáránál. A lelkész tiszteletdiját az Esterházy családok fizetik. — Nyugalomba vonuló tanító. Veiland György bébi kántortanító egy hosszú munkás élet után nyugalomba vonul. Rég idő óta volt tanítója s vezetője a bébieknek s már egész generációt nevelt a hazának s egyháznak. Nyugalomba vonulásakor üdvözöljük őt, s kivánunk neki még sok boldog nyugalmas esztendőt ! Kainszerű fiúvá, szereti és becsüli az Ábel öccsét. Itt fönt a magányos magasban az elszórtan élő szomszédok nagyon egymásra vannak utalva és bizonyos atyafiságos viszony fejlődik ki közöttük sokkal is inkább, mint a falusi utcák tömött házsorainak szomszédai között. Mindennek dacára nagyon különös volt, hogy a szomszédok szinte észre sem vették, hogy azok a bizonyos zsölléremberek miképen gyarapodnak, tollasodnak. Hiszen az emberi szívben a legkönnyebben megterem az irigység; ez a szívnek termőföldjében a gyom, a gaz, mely harmat és eső nélkül is elhatalmasodik. A Józsiékhoz egyféle szeretettel vagy mondjuk: békességes érzéssel voltak azok a távoli szomszédok. Pedig immár két kis apró tehén kérődzött az istállóban, amely barmok trágyát neveltek, borjut vetettek, tejet szolgáltattak és alkalmas kis eke előtt finoman tudtak ballagni. Ellehet mondani, hogy a zsöllérember felesége hetenkint szép fehér vászonkendővel letakart vesszővékában értékes tejházaiékot vitt a városba a tehenek haszna után; a fák is termettek, a föld is gyümölcsözött. Az a velük együtt élő Isten mindig jobb kedvűnek mutatkozott és két keze mindig | bőségesebb volt az áldásban. Nagy dolog volt ez csakugyan. És senki nem vette észre, senki, senki. Mint ahogy azt már nem vesszük észre sem, akivel mindig együtt vagyunk. Történt, hogy bizonyos alkalommal a Józsi ember titokzatosan összebujt a feleségével; valamit súgott néki és nem lehetne mondani, hogy azért súgta, hogy a jó Isten meg ne hallja, mert az asszonyka azonnal a jó Istent rendelte maguk közé tanácskozásukba szent hálálkodásával. Valóságosan mindhármuknak megdobbant a szívük bizonyos nagyszerű izgalomtól; igen! nem vét- j kezünk, ha ezt a jó Istenre is értjük, aki szinte megdöbbenhetett, hogy ime, minő nagy dolgot vettek föl gondviselésével a házaspárok között. Lent a faluban, a tömött egymás mellett való házak sorában, ahol szép sugártornyos templomnak társaságában pompáznak a házak, itt volt bizonyos házhely, belsőség eladó. A József zsöllérember szive megdobbant: mi lenne, ha ő ezt a házhelyet megvenné és a faluba költözködne! . . . hamarjába azt gondolta, hogy eddig a jó Isten csak úgy vendégképen lakott közöttük; akkor, az Istennek szomszédságába jönne az ő szent hajléka közelségébe a templomhoz ... És az asszony, a felesége ! Óh ! az is minő jó sorsra jutna ! nem kellene kosarával hegynek, völgynek járni és minő közel lenne mindenhez! . . . Nagyszerű szép dolgok bontakoznak ki ennek nyomán a Józsefék lelkében. És egyszer csak, mint a vizbe dobott kő, ahogy a vizbe merül: az ő sorsuk is eldőlt. Megvették a falusi fundust. Ennek a hirére a helybeli kis dominium meglibbent, mint a vészt érező kis madár; szinte szomorkássá vált, mint a mostoha gyermekek. Az aszszonyka lelkével valóságosan simogatta és édesgelődött vele, ámde meg-megcsuklott az édesgelődése és könyek pörögtek a szeméből, mikor elevenebben arra gondolt, hogy imhol! a kis otthont nem sokára itt hagyjuk. Dacára, hogy ennyire átérezték az állapotnak nagyszerűségét, mégis bizonyos félelemszertí röstelkedéssel szerették volna takargatni a dolgot. Igaz, hogy arra a fundusra adtak foglalót, de még az átírás nem történt meg; sőt a két fél között az adás-vevés valóságosan titkos volt, mégis, fönt a hegyben a szomszédok szinte hirtelen csapásra megváltoztak. Eddig a Józsiékon semmit sem vettek észre; hogy kis földet vásároltak, hogy barmokat vettek, hogy adósságot törlesztettek . . . Semmit sem vettek észre. Most mindent, mindent! .. . És