Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-07-23 / 30. szám
VI. évfolyam. Pápa, 1911. j 1111 i ns 25. 26. szám. PÁPA ÉS Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Csigalassúság. Míg máshol villámgyorsasággal halad előre a munkásházak ügye, nálunk alig láthatólag, alig hallhatólag, csigalassúsággal megy az ügy, ha lehet így beszélni, a megvalósulás felé. Pedig lehetett látni a kérvényezők óriási számából, hog}' nagy szükség van e házakra, lehetett látni a munkásnép izgatottságából, hogy lesi, nehezen várja, türelmetlenül óhajtja, hogy már egyszer biztosat tudhatna. Pedig még most sem vagyunk seholse. Még most is csak »miniszteri küldötteket« várunk. Mi lesz a kiküldetés, mi lesz a helyszini szemle eredménye, nem tudjuk, nem tudhatjuk. S ezután is mikor várhatjuk az elhatározó Ítéletet, hogy remélhetünk; mikor láthatjuk a fölmérést, mikor dobban meg szívünk az első tégla letevésekorr! 0, ez mind a jövő titka és kérdése! Miért e lassúság, miért e lanyhaság, miért e nemtörődömségnek látszó késedelmesség ?! A szomszédos Vas megye nem régóta beszél munkásházakról. De beszélt és határozott! Egy rendkivüli közgyűlést szentelt ez ügynek, mult kedden! Háromszáz munkásházat épít a vármegye. A ezek közül 100 elkészül az őszre, a többi pedig Szentgyörgynapjára Lesz lakkató. Egy gyűlésen rögtön, késedelem nélkül, az ügy fontosságára való tekintettel határoztak: a munkásházak elosztására, a vállalkozókkal kötendő szerződésekre, a telekszerzésre és a kölcsön felvételére nézve. Hogy példával szolgáljak, ezek szerint Bobán 16 házat épít a vármegye és megvásárol 34-20 négyszögöl telket 4046 koronáért; Kőszegen 23 ház, 4443 négyszögöl 8886 kor.; Ikervár 26 ház, 4585 négyszögöl telek 4585 j kor.; Gvőrvár 17 ház, 3623 négyszögöl j 7247 kor.; Rábahidvég 16 ház, 4120 négyszögöl 4120 kor. És így tovább. Ennél az elosztásnál a tényleges szükségen kivül az volt irányadó, hogy a munkásházak hol valósíthatók meg legelőször. A házakat szombathelyi vállalkozók építik egyenkint 221g koronáért. Külön építik ezenkívül a kutakat és árnyékszékeket az előirt tervek szerint. Az építés céljaira a vármegye 820.000 koronás kölcsönt vesz fel, melynek felét államsegély, a másik felét pedig az évi 90 koronás törlesztési lakbér fedezi azon harminc év alatt, míg a házak a munkások tulajdonába mennek át. Ily szociális működés láttára örömtől dobban meg az emberi szív, mert látni lehet, hogy akarnak, tudnak és tesznek! Ily gyorsasággal meg tudta volna tenni Veszprém megye legnagyobb, s legagilisabb városa Pápa is azt, hogy késedelem nélkül, mindenféle habozás kizárásával, gyorsan kezébe veszi ezt a sürgős ügyet, s most már ott volnánk, hogy a »munkásházak« nemcsak »vágy s kívánság« volna most is, hanem már javában épülnének a munkában elfáradtak kisded fészkei. S ezt annál inkább is elvárhatnánk, mert a városatyák között nem kis számmal vannak olyanok, kik a nép és a munkásság hatalmas és tántoríthatatlan barátjainak és TÁRCA. A kis uraság. — Irta: Domonkos István. — Az egyszerű és jólelkű zsöllérember igen nagy büszke örömmel tellett el, mikor a felesége megsúgta neki, hogy alighanem lesz kis babájuk. Az első gyermek rövid egy éves házaséletük után. — No — gondolta magában az ember — ha csakugyan lesz kis családunk, akkor olyan nevet választok neki, amilyen még nincsen a faluban egy gyereknek sem! — Úgy is lett. Mikor megszületett a fiúcska, akkor a gyermek neve felől való tanácskozást az édesapa azzal a kijelentéssel vágta el, hogy a gyereknek Joakhim lesz a neve. A jólelkű zsöllérasszonyka bágyadtan mosolygott az •ágyban az ura kijelentésére, ő már tudta az embernek a szándékát, nem szörnyűködött, de a komaasszony, az igen; sőt mondta is: — Jaj komámuram, meg sem merem mondani ezt a nevet a papunknak ! — Mit, ezt a szép nevet komámasszony — felelt az ember hamiskásan finom mosollyal — hát nem tudja komámasszony, hogy Szűz Máriánk öregapja is Joakhim volt ? Mikor meg a másik fiu megszületett, akkor meg elgondolkozott az a jólelkű zsöllérember és azt mondta : — Ez meg legyen Ábel; olyan jólelkű öccs legyen belőle, mint az Ábel volt! — Jaj ! — mondta megint a komaasszony — csak aztán ne csináljon komámuram ebből a nagyobbik gyerekből valahogyan Kain testvért ! . . . A zsöllérember tudta, hogy minden az Istennél van, csak arra kell hagyatkozni. A hasonló sorsbéli legtöbb embernek nagyszerű Istenre hagyása volt lelkén. Kiváltképen úgy képzelte, mintha ő orsó volna az Isten kezében, amelyen a jó Isten az életének fonalát fonogatja. Azért mindenben megnyugvó és mindenben békességes türésü volt. Az Istennel naponkint egészen közel számolt le együtt, a kis asztaluknál, különösen úgy esténkint, még a feleségét is odahivta mindig: gyere asszony, légy te ! is itt! . . . És a jó Isten odaült közéjük és ők ketten sóhajtásukkal nagyon szépen cirókázták az Istent: oh de jó vagy ! oh de nagy a hatalmad! . . . Mikor meg kilépett az a zsöllérember : kicsit a hámból, hát valóságosan szégyenkezett odaülni a tulajdon asztalához. Félve j húzódott a sarokba, mintha bátortalanul I adna helyet a jó Istennek, aki most melléje ül és azt mondja majd néki: — Józsi, Józsi!... te, te! rossz fiam!... Ilyenkor az ember kicsit erőtelenül • fogta a markába borotvált állát és mintegy ; a markára támasztva a fejét, mondja: — Hát bizony Uram, Atyám! esedékes szolgád a Józsi! . . . — Csakhogy nem volnál esedékes, ha te nem akarnád! — veti oda az asszony úgy félig komolyan.