Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-07-16 / 29. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 julius 234. magának, s a szent helyeket a káromlás tanyájává teszi ? Kicsoda? Az Érsekné, a szegény bolond, kit valaki a templom ajtajában folytatott szelíd álmából felzavart! jönnek a templomból. Buzgó, ájtatos hivők. Férfiak, asszonyok. De nem buzgóság, hanem mosoly, némelyiknek pir ül arcán. De templomba ájtatos arc kell, s komolyság? Igen ám, de mikor egy asszonyra, vagy egy leányra, a templomban, a Kukelliné oly kegyetlenül rápirított — nyilvánosan, s nem csendesen! S az utcán folytatja kiabálva! * Sétálok tovább. Egy férfi jön velem szemközt. A Főtéren. Kezében könyvet tart. A szájában pipa. — Egyszerre oda ugrik hozzá egy inasgyerek s valamit mond neki. Erre alvilági hangok törnek elő a férfiú szájából, önti a káromlást, a trágárabbnál trágárabb szavakat, szitkokat. Csoportosulás. Megbotránkozás. Mindenki megijed a Borsó Józsitól. * Sétámat folytatom. Nap-nap után. S az Érseknét hallom, hol a főtemplom, hol a bencések előtt kiabálva káromkodni. A másodikat látom ékes kalapjában másokra megjegyzéseket szórni, a harmadikon csodálkozom, hogy annyi hangos beszéd után még mindig tud ordítozni! Egész sétám alatt azon gondolkozom, hogy egy olyan város, mint Pápa nem tudna ezeken segíteni?! HÍREK— Iskolaszéki gyűlés. 20-án, vagyis csütörtökön délután 4 órakor a belvárosi iskolában Kriszt Jenő esperes-plebános, hitk. elnök vezetése alatt iskolaszéki gyűlés lesz, melyen sok fontos iskolai dolog s tanügyi kérdés kerül tárgyalás alá. — A rendőrkapitány szabadságon. Szokoly Ignác rendőrkapitány tegnap, 15-én kezdte meg egy hónapi szabadságát, mely idő alatt a rendőrkapitányi teendőket Csoknyay Károly városi főjegyző végzi. — A jó édesanya emléke. Dr. Rada István prelatus-kanonok a Kaposvárott épülő Szent Imre ifjúsági templom részére három harangot készíttetett meghalt édesanyjának emlékére. A harangokat juk 5-én áldották meg és helyezték el a templom tornyába. — Egyházzenei tanfolyam. Temesvárott nagyszabású egyházzenei tanfolyamot rendeznek papok és tanítók részére. Az előadók közt olvassuk ifj. Wajdits Károly földink, budapesti hitoktató, a kiváló művész és zeneszerző nevét. — Dr. Karácson Imrének, az idegenben tragikus halállal elhunyt kiváló magyar tudósnak emléket akar állíttatni Győr városa. Ecélból gyűjtőíveket bocsát ki és közadakozásra hívja fel az ország minden polgárát. Az adományokat október l-ig kell beküldeni a győri polgármesteri hivatalba. — - Uj pápai káplán. A Somogycsurgóra távozó Berkovits Imre helyére Czigány Gyulát helyezték Kiskomáromból. Az új káplán 1884-ben született Mikefán Zala megyében s 1907-ben szentelték fel. Kívánjuk, hogy igen jól érezze magát körünkben! A hajmáskéri tüzérségi-telepet csütörtökön avatták fel Lipót Szalvátor kir. hercegnek, a király képviselőjének jelenlétében. Ott voltak József és Károly Albert kir. hercegek, báró Hornig Károly veszprémi püspök, Bjelik Imre, az új tábori püspök, Hunkár főispán, Koller alispán és igen sok katonai és polgári előkelőség. A tábori misét báró Hornig Károly celebrálta fényes segédlettel. A mise végén a püspök beszentelte a lövőteret, miközben a zenekarok játszottak és dörögtek az ágyuk. — Fizetés-rendezés. A mai drága világban mindig örömmel hallunk szociális bajok orvoslásáról. Most a villany-telep alkalmazottjainak fizetését rendezte a mindenki sorsával komolyan foglalkozó város. | A rendezésről a következőképen számolhatunk be: üzemvezető 3600 kor., könyvelő 1200 kor., főszereiő 2000 kor., 2 gépész ' 1800—1800 kor., 1 gépápoló 1200 kor., j 1 gépápoló 1000 kor., 2 fűtő 1000—1000 kor., portás 480 kor. fizetést kapnak. Négy évenként 5 izben 1000 koronán felüli összfizetés esetén 8%> 2000 kor. aluli fizetés esetén 12%-os korpótlékban részesülnek, míg a 2000 koronát el nem érik. Az első korpótléknak megfelelő összeget az alkalmazottaknak kiutalták, amit azonban a törzsfizetésbe nem számítanak bele. — Jönnek a tüzérek. 18-án, kedden a Vl-ik tábori tüzérezred 2 törzstiszt, 25 főtiszt, 309 ember 209 lóval Pápára érkezik s itt egy napi pihenőt tart. — Állati hullát boncoló helyiség;. A vármegye alispánja felhívta a várost, hogy a gyepmesteri-telepen egy betonirozott és fedett állati hullaboncoló helyiséget készíttessen. A tanács felhivta a mérnököt, hogy ilyen helyiségről költségvetést és tervet készítsen. Az ebédlőben még nem volt senki. Hanem a kályhában ropogva, sziporkázva égett a tűz. A gyerekek leültek a szőnyegre, a kályha mellé. — Várjatok, mindjárt hozom a vacsorátokat. Léni kiment. A szél még mindig dühöngött odakünn és oly erővel rohant az ablaknak, mintha menten ki akarná tépni az ablakszárnyakat. — Itt vagytok kicsikéim ? Margit néni volt. Halkan jött be az ajtón, hogy a gyerekek észre se vették. Meglepetve és idegenül néztek rá. Nagy fekete kalap volt a fején és szép, finom, meleg prémes ruha simult az alakjához. Az arca piros volt; szemei ragyogva égtek. Tömött, aranyosan szőke haja úgy csillogott ki a széles karima alól, mint a folyékony arany. Gyorsan szaladt a gyerekek felé. — Meg akarlak csókolni benneteket, kicsikéim. Nem fáztok ? Édes, kicsi bogaraim! Elhajította a muffját és letérdelt melléjük a szőnyegre. — Na, ki ér ide előbb? — kérdezte kacagva és kitárta karjait. A gyerekek egymásra néztek. Ijedt megdöbbenés ült a szemükben, de nem mozdultak. A leány meghökkenve nézte őket. — Na, mi az? Hát már nem szerettek? Dódi makacsul, keményen csukta össze a száját. Dundi őt nézte és összehúzódott, mint egy kis remegő macskafiók. — Nem szerettek ? Ijedt, csaknem halálosan aggodalmas kérdés volt ez. Mintha egész emberi sors dőlne el a következő percben. — Nem. Dódi mondta ezt erősen és határozottan. Közben ránézett a nagy, megsápadt leányra és mintha összes bátorságát rögtön fel akarná használni, sebesen pergett a szó az ajkáról. — Nem, nem szeretünk, mert te tetted a mamát a sírba és mert te akarsz az új mama lenni, hogy verhess és éheztethess bennünket. Krisztina néni mondta ma. Jól hallottam. A leány felugrott. Hangos, rémült kiáltás szakadt le az ajkáról. Lihegve, erős szorítással kapta el a fiu karját. — Krisztina néni mondta? A fiu összeszorított fogai közül nehezen szűrődött le a hang: — Ő. — Na, hát ne higyjetek neki. Nem igaz, egyetlen szó se igaz. Én nem voltam oka semminek. Hazudott Krisztina néni, hazudik mindenki, aki ezt mondja. Ne higyjetek nekik. Én nem leszek a ti új mamátok, ne féljetek tőle . . . — Ejnye, de hideg van. Jössz-e már Margit ? A leány anyja nyitott be az ajtón. -— Na, mit csináltok, gyerekek ? Látjátok, hogyan szeret benneteket Margit néni? Még séta közben is beszaladt egy percre, hogy megcsókolhassa az ő kedves kicsikéit... -—- Gyere, mama, azonnal gyere innen. Egy pillanatig se akarok tovább itt maradni. Tudod, mit mondtak ezek a gyerekek? Hogy 1 én akarok az új mamájok lenni, hogy verhessem és éheztethessem őket — és én tettem sírba az anyjokat. Krisztinától hallották. Érted? Ezt — én rólam! Rácsapta kezét az arcára és szinte hallhatóan lihegett. — Micsoda ? — Igen. Ezt beszélik. Nem igaz, nem igaz. Én nem tettem semmit, én nem adtam okot az ilyen vádakra. Mert a gyerekek apja el-eljött hozzánk! Mert — mert . . . Nem, egyszer se jövök ide többé . . . nem akarom látni őket . . . nem . . . gyűlölök mindenkit . . . Krisztinát, aki megrágalmazott akkor, ott a nagybeteg előtt . . . mindenkit, aki vádolni mer . . . Megragadta az anyja karját és sietve vonta őt magával. Még hallani lehetett a nehéz, ziháló lélegzését, amikor becsukta maga után az ajtót. A gyerekek ijedten néztek össze. Künn egyre szilajabban dühöngött a téli szél.