Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-07-09 / 28. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. j 1111 i

ns 25. 26. szám. PÁPA ÉS Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség : Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A kath. főgimnázium. Lapunk mult számában már megemlékeztünk arról a rendkívüli nagy jelentőségű eseményről, hogy szept. elején megnyílik a helybeli bencés gimnázium ötödik osztálya, s ezzel megkezdődik a pápai kath. főgimnázium kiépítése. A hétfői városi közgyűlésen Mészáros Károly polgármester bemutatta dr. Hajdú Tibor főapát levelét, mely hivatalosan is megerősíti azt a hírt, hogy a pápai katholikusok évszázados kívánsága »annyi balszerencse közt, oly sok viszály után« végre mégis testet öltött. A nevezetes levél szószerinti szövege a következő: 388. sz. A Tekintetes Polgármesteri Hivatalnak Pápa. Mivel a pápai bencés gimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztéséhez szükséges államsegély immár biztosítva van, Pápa r. t. város tanácsa folyó évi március 4-én tartott ülésén kifejezett óhajának eleget tenni akarván, tisztelettel i tudatom, hogy a pápai bencés gimnázium kiegészítését az V. osztály megnyitásával a jövő 1911 — 12. iskolaiév elején már megkezdem. A tanács amaz óhaját, hogy az V. osztály felállításának idejét a megnyitást megelőzőleg legalább 1 évvel közöljem, azért nem teljesíthettem, mivel az államsegély kérdésében csak 1—2 nappal ezelőtt nyertem megnyugtató értesítést. Pannonhalma, 1911 julius 1. Dr. Hajdú Tibor s. k. pannonhalmi főapát. * - A kath. főgimn. bizottság látogatott értekezletet tartott f. hó 4-én dr. Telt Anasztáz igazgató lakásán. Az ülésen Okolicsányi József bizotts. elnök, m. kir. dohánygyári igazgató elnökölt. A jegyzőkönyvet Varga Rezső vezette. A kath. főgimnázium javára rendezett gyűjtésről Martonfalvay Elek számolt be a legapróbb részletekig. Eddig közel 26,000 korona készpénz folyt be, melyet a bizottság egyhangúlag kiutalt a sz. Benedek-rendnek. Részint készpénzben, részint természetben kb. 8,000 korona folyik l^e äüigttze]. jövőben. A bizottság egvhangh^y^^5

Tzőkönyvi köszönetet szavazott Martonfalvay Eleknek és Wajdits Károlynak, a bizottság buzgó pénztárosának. Okolicsányi József elnök indítványára felkérték Martonfalvay Eleket, hogy a kath. főgimn. bizottság háláját és köszönetét feliratban tolmácsolja dr. Hajdú Tibor főapát úr ő Méltósága előtt. A meleghangú felirat el is készült s mire e sorok napvilágot látnak, már a tőapát úr kezében lesz. Szövege a következő: Méltóságos és Eőtisztelendő Főapát úr! Leírhatatlan öröm érzése töltötte el szívijnket, amidőn megérkezett annak a híre, hogy Méltóságodnak tanügy iránt való lángbuzgalmával, s a pápai kath. közönség évszázados óhajtását és szükségérzetét felismerő kiváló szellemével TÁRCA. A szamár és árnyéka. — Keleti rege. — Irta: Németh Gyula. A jó Hasszán szamárhajcsár volt Bagdad városában. Korán árvaságra jutott és szamarak őrzőjének állott be. Mivel magára egy fillért nem költött, lassanként annyi pénzt rakosgatott össze, hogy gazdájának a legjobb szamarát megvehette. Ezen aztán egyik városból a másikba járogatott; amire csak megfogadták, mindent pontosan elvégezett és soha semmi el nem veszett a keze alatt. Lett is becsülete. Még előkelő urak is örömest jártak szamarán s nemsokára kis házikót is tudott szerezni a derék Hasszán. Épen most is a városi patikus ment el tőle; egy heti útra szerződött meg véle. A piluláit meg a gyógyfűveit akarta eladni szokott vevőinek. Másnap útnak is indultak. A patikus a szamár hátán, Hasszán meg mellette méregette szikár, kitartó lépésekkel a puszta homokját. Úgy déltájban a patikus megállította a szamarat és leszállt róla és az árnyékos oldalra leterítette a szőnyegét, hogy a szamár árnyékában déli álmát kipihenje. Megszokta már, nem tehet róla. Bele is betegednék, ha most meg nem tenné. Hasszán hol a szamarára nézett, hol az I árnyékára. Azután — tisztességgel legyen mondva — j köpött egyet, mert Keleten is szoktak köpködni a szamárhajcsárok. Azután megállította I a leheveredni készülő patikust: — Jámbor effendi, mondd csak, mit is akarsz te most tulajdonkép csinálni ? — Hát nem látod, derék Hasszán ? Ide a szamár árnyékába fekszem egy kissé, hogy rendes déli szundikálásomat elvégezzem. — Jól van, jámbor effendi, ezt megteheted; de fizetsz érte, mert csak a szamarat bérelted ki, az árnyékát nem; ha tehát az árnyékát is használni akarod, azért külön fizetsz. Nem kérek sokat, 20 fillérrel beérem. — No hallod, derék Hasszán, ha nem tudtam volna, hogy szamarak között növekedtél fel, hát most a beszédedből rájöttem volna, mert ugyan nagy szamárságot mondtál; hát nem jár vele a szamárral az árnyéka ? Ha én a szamarat kibéreltem, az árnyékát is vele együtt bérbe vettem tőled. — Bocsáss meg. jámbor effendi, te nekem tegnap csak a szamárról beszéltél; az árnyékát egy szóval sem említetted; ha tudtam volna, hogy ezt is használni akarod, 20 fillérrel minden napra többet kértem volna. De mivel csak most említed az árnyékot, én is csak most mondhatom meg, hogy a szamaram árnyékáért külön 20 fillért kérek. Csekélység az egész; te gazdag ember vagy, könnyen megadhatod; én rám meg rám fér a 20 fillér, jól tudod. — Derék Hasszán, az igaz, hogy 20 fillér nem nagy pénz, könnyen megadhatnám; de látod, az egész város kinevetne, ha a szamarad árnyékáért külön fizetnék; azért egy fillér kevés, de annyit sem adok.