Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-06-25 / 26. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. j 1111 ins 25. 26. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi; közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Városi közgyűlés. \ árosunk képviselőtestülete folyó hó 19-én délután 3 órakor tartotta r. havi közgyűlését, melyen Mészáros Károly polgármester elnökölt. A képviselők elég szép számban jelentek meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Besenbach Károly, Halász Mihály, Billitz Ferenc, Gerstl Leó és Koréin Ernő képviselők kérettek fel. A mult ülés jegyzőkönyvét felolvasás után hitelesítették. Az elnöklő polgármester napirendre térés előtt jelenti, hogy a vízvezetéki vizet vegvileg megvizsgáltatta és azt a vizsgálati állomás kifogástalannak találta. Következett utána egy csomó interpelláció. Halász Mihály azt kérdezi, van-e tudomása arról a polgármesternek, hogy a földmivesiskola a veszprémi törvényhatósági útról az iskola kerítése mellett elvezető gyalogutra egy figyelmeztető táblát állított fel ezen felírással: »Magán gyalogút« 3 Ha ezen figyelmeztető tábla azt célozná, hogy rajta közlekedni tilos, hajlandó-e azt a táblát a polgármester eltávolítani, nehogy a közönség a szabad közlekedésben gátoltassék, különösen akkor, amikor az úthoz és az ut használatához joga van. A polgármester nem tud a kérdéses tábla felállításáról, de utána fog nézni és ha szükségét látja, el fogja azt távolítani. Ugyancsak Halász Mihály interpellálja a polgármestert, van-e tudomása arról, hogy a helybeli lakosoktól a vidéken vásárolt marhák után a vámnál kövezet-vámot és helypénzt szednek, azon áruk után is, amelyek megrendelésre szállíttatnak a városba. A polgármesternek erről nincs tudomása, csak a fogy. adó kezelősége tett ily irányban javaslatot, de azt a jövedéki bizottság visszaadta azzal, hog)" dolgozzanak ki olyan tervezetet, amely a nevezett áruk utáni kövezet-vám szedését oly módon teszi lehetővé, hogy azzal a helybeli lakosok megterhelve ne legyenek. Ez a tervezet még nem érkezett be és így egyelőre a régi módszer maradt meg a vámszedésnél. Utána néz, hogy azt meg is tartsák. A tervezetet, mihelyt elkészül, azonnal a képviselőtestület elé fogja terjeszteni. Kerbolt Alajos a szegénv gyárimunkások gyermekei számára a napköziotthon felállítását sürgeti. Ha ez évben fedezet hiányában keresztülvihető nem volna, kéri az 1912. évi költségvetésbe a szükséges összeg beállítását. Kerbolt Alajos interpellációja csak arra volt jó, hogy a polgármester kijelenthesse a képviselőtestület előtt, hogy a napközi otthon julius 1-én már megkezdi áldásos működését a népkonyha helyiségében. Nagy Sándor v. képviselő ismét az alsóvárosi kisgazdák takarulásra alkalmas helyével bajmolódott, noha a képviselőtestület már egyszer kijelelte e célra a régi temető azon helveit, ahol emlékkő nem áll. A polgármester most sem ajánlhatott más helyet. A válaszokban mind az interpellálok, mind a közgyűlés megnyugodtak. Végre áttérhetett a közgyűlés a napirend letárgyalására. xU város árvaszékének 1910. évi számadását egyhangúlag elfogadták. TÁRCA. Útravaló. Ki mint madár a fészkét — elhagyod Meleg tanyádat, édes otthonod, Hol jó anya védszámyai alatt Futottad át a röpke, szép tavaszt . . . S szűz lelkeddel, melynek ragyog zománca, Indulsz az élet kábító zajába, Most, hogy közéig az elválási óra — Vedd tőlem ezt a pár szót búcsúzóra. Ismerlek jól!... Hevít szivednek lángja, Magasztos eszmék rajzanak agyadban; A szép, jó és igaz szentháromsága Lelkedbe vésődött elválhatatlan. Becsvágyad nagy, dicső tettekre sarkal, E célra törsz erővel, akarattal S miként sötétlő éjbe fáklya fénye, Eszmény világít élted ösvényére. O fényes álmok

1... tarka képzelet!... Az életet te még nem ismered! Ne hidd, hogy ér az tán, mely játszi kedvbe' Virágos part közt csörgedez csevegve. Bősz tenger az, amelyen csolnakod Föl- és lerántják vészek, viharok, Nem tudni hol — mély örvény nyitja száját, Magába nyelve kicsiny, ingó bárkád. O jól vigyázz! sok veszély fenyeget, Vértezd föl harcra ifjú lelkedet! Nagy küzdelem vár, hol a győzelem Legtöbbnvire az erősé leszen. Hiába védekszik a jog, a porba Dönti az ármány és lábbal tiporja; Nem egyszer elvész így a szent erény, Míg diadalt ül a gazság — helyén. O jól vigyázz! ... Ez a világ vadon, hol A rút önérdek fenevadja tombol; Vásár, hol koncra lesve zajg a nép S kigúnyol mindent, ami szent, mi szép. E hajsza közt, hol ide-oda löknek, Lepattan szűz zománca a léleknek S lefagy, lehull eszményeid virága, Ha rátapad a közöny zúzmarája. O jól vigyázz, de meg ne add magad! Fegyvered légyen bátor, nyilt szavad. Mint lelked érzi: szabadon beszélj, Emelt homlokkal járj s mitől se félj! Lesznek körötted gyáva szolgalelkek, Kik könnyen elcserélnek hitet, elvet S eladni készek becsületüket, Ha úgy kivánnák földi istenek. S jönnek feléd majd nyájas emberek, (Mézes szavukban mérget rejtenek), Barátaidnak, úgy hívják magok' — Légy résen akkor!... a vész legnagyobb! Ne higyj nekik, ne bizd rájok magad, Mohón beszívják őszinte szavad. Szived megnyitván, gyengéjét kitudják És ezzel ássák majd alád az aknát. Ha majd magadban állsz csapásaiddal És elhagyott legmeghittebbed is, — O majd ha látod, hogy az eskü is csal, Csalárd az érzés, szerelem hamis... 0 ifjú!... akkor világosan látod, Amit alig tudsz még most sejteni; Tán nem bálványzod úgy e szép világot S rajongva nem szólsz: élni isteni! Belátod ifjú, mily sivár a lét, — De csak előre!... ne csüggedj azért!... Szemedbe' bátorság tüze lobog, Nem féli a vészt büszke homlokod. Előre hát!... loccsannak a habok, A végtelenbe vive csolnakod. Isten veled most!... végső óhajom: Hogy révbe érj s pihenj meg boldogon! Szelényi József.