Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-05-28 / 22. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 április 28. aki teljesen visszavonultan élt, a zárda ünnepségein és a Kath. Kör felolvasóestélyein kivül sehol másutt meg nem jelent, tulaj donképen most, a halála után árulta csak el, hogy melegen érző, nemes szive volt, hogy a lelkében álmok, nagyratörő tervek rajzottak. Szinte fukarnak tartottuk, oly keveset költött magára. Most aztán, hogy örökre elnémult, villamos fény sugárzik bele abba az áthatolhatatlan ködbe, mely őt életében körülvette. Fillért fillérre rakosgatott, hogy majdan pazar kézzel szórja szét összegyűjtött kincseit. Hogy öröksége sokfelé szétforgácsolódik ? Igaz. Azt sem vonom kétségbe, hogy nagyobb, maradandóbb művet alkothatott volna, ha mindent egy célra hagy. De tagadhatatlan, hogy így több kiáltó szükségen segít, több könnyet töröl le, több nemes mozgalomnak kölcsönöz új lendületet, mert hiszen alig van a katholikus restaurációnak oly tényezője, melyről megfeledkezett volna. Testét átadtuk az édes anyaföldnek, amelyből vétetett, de lelke tovább él alkotásaiban, új életre lendült kath. intézményeinkben. Emlékezete legyen áldott mindörökké ! Népessy Károly 1836. május 7-én született Budapesten. A theologiát az egyetemen végezte, 1850-ben szentelték pappá. Előbb Káptalanfán, majd Devecserben volt segédA tárogató sírása elnémul a kurucok görcsös zokogásában. Nem birnak fájdalmukkal. Attól kell bucsúzniok, ki ép most búcsúzott oly szívrepesztőn a hazától . . . Fiaim! Az Isten áldjon meg benneteket, kik . . . hívek, ma . . . rad . . ta . . . . . tok . . hoz . . zám. Imád . . . kozza. . . tok . . . sze . . . gén}' .... Ah! . . . Jé . . zu . . . som! ... Fi . . . a . . . im! . . . Isten ... ve ... . Csak lassú lélegzése hallatszik immár, mintha édes álomra szenderednék . . . A négy kuruc feljajdul, kezük imára kulcsolódik . . . Mélységes ima volt ez!! Ima a nagy Rákóczi költöző lelkéért . . ima a szegény magyar hazáért . . . A nagy Rákóczi lelke pedig szállt föl föl a magas égbe s onnan, mintha bepillantott volna a jövőbe, biztató tekintettel nézi imázó kurucait. Mintha azt mondaná tekintete: »Megnyílt a jövendő! Látom hazámat, amint a szent szabadság érzetével szivében siet tetemeinkért, hogy jóvá tegye, mit az elnyomatás korszakában el kellett mulasztania . . . « Reggelre elült a vihar. Az öreg, haragvó tenger megint szép, csöndes és nyugodt, Az ifjúság bája tükröződik vissza kék szinén, amint a hajnal pirosságával kacérkodik. Mintha Rákóczinak halhatatlan lelke lebegne fölötte . . . lelkész, 1861-ben a kaposvári főgimnáziumhoz nevezték ki hitszónokká. 1874-ben plébános lett Vöröstón, 1899-ben vonult nyugalomba. Ekkor Pápára költözött s csendes visszavonultságban élt egész f. hó 24-én beköveto o : kezett haláláig. Veszprémi nóták. A magyar zeneirodalomban, különösen pedig a magyar népdal terén utóbbi időben hatalmas fellendülés tapasztalható. Örvendetes jelenség ez. Régente a népdalok dolgában a juhászok és csikósok poétikai ihletére és tilinkójára szorultak, ma azonban már hivatott költők értékes költeményeit dolgozzák fel oly zeneirók, kiket a zene múzsája homlokon csókolt. Ebben a nagy áradatban azután akad bizony silány munka is, mert hát nem mindenki zeneiró éppen, aki zenét ir. Viszont azonban akad egyik-másik olyan szerző is, ki ezen a most már nagyon is járt uton is új csapást kezd és eredeti és mindamellett szokatlanságával : is természetesnek tetsző, újabb dallamfüzéssel kelti fel maga és szerzeménye iránt az érdekl odést. Legutóbb Gaál Sándor veszprémi tanító adott ki fenti címmel 6 népdalt egy énekhangra zongorakísérettel. Ki ne ismerné Pápán Gaál Sándort, a veszprémi dalosoknépszerű karnagyát? Hiszen a miénk ő, aki mindazt, mit a tanítóképző elfelejtett vele közölni, saját szorgalmával pótolta, aki egymásután rakta le a vizsgákat és tanulta meg az egyes hangszereket, egvikét-másikát egész a művészetig. A 6 népdal megírásával fényes bizonyítékát adta zeneirói készségének és frissen pergő, harmonikus, fülbemászó dalai számot tarthatnak arra, hogy egy-kettőre népszerűek legyenek nemcsak Veszprémben és Pápán, de egész Dunántulon és széles e hazában, hol szeretik az igazi szépet. A pápaiaknak és olvasóinknak figyelmét szivesen felhívjuk e kiadványra, melynek ára 2 K 50 fill. (Sz. S.) HiREK. — Népessy Károly temetése. Pénteken d. u. kisértük ki utolsó útjára a jó Népessy bácsit. A temetésen megjelent a Kath. Kör tisztikara és választmánya és a Felsővárosi Kath. Kör népes küldöttsége (ez utóbbi zászló alatt), a bencés gimnáziumi ifjúság a tanári kar vezetésével, az irgalmas nővérek, a kath. el. fiu- és leányiskolák tanítótestülete, a kath. tanítónőképző és polg. leányiskola, stb. A megboldogult iránt igen nagy részvét nyilvánult. Nyugodjék békében! Keresztény önsegélyző. A keresztény Fogyasztási Szövetkezetnek van máiédes testvére: a »Pápai keresztény önsegélyző és hitelszövetkezet«, mely 170 taggal s 500 üzletrésszel alakult meg, s kezdte meg működését. Élén tekintélyes iparosok állanak. Székhelye: Pápa. Célja tagjai között a takarékosságot előmozdítani, ipari és gazdasági érdekeket szolgálva, különösen a szegényebb nép és munkások hiteligényeit olcsó módon kielégíteni. Az önsegélyző határozatlan időre alakult. A szövetkezet alaptőkéje két éven át hetenkint 50 fillér részletekben befizetendő 52 korona. Helyisége a Szcntilonai-utca 12. sz. alatt van. Az önsegélyzőnek a keresztény Szociális Egyesület adott életet, mely mindig azon volt, hogy a szegény népen segíteni tudjon. Hisszük, hogy a keresztény összetartás ezt az új szövetkezetet fel fogja virágoztatni. A Felsővárosi Kath. Kör mai ünnepsége és táncmulatsága a kedvezőtlen időjárás miatt elmarad. Az éjtszakák oly hűvösek, hogy a mulatságot lehetetlen a szabadban megtartani. — Népessy Károly végrendelete. E. hó 26-án hirdették ki Népessy Károly ny. plébános végrendeletét. A nemesszivü emberbarát 84.000 koronát hagyott rokonainak; vagyonának másik, nagyobb felét, több mint 1 00.000 K-t közérdekű jótékony célra fordította. Ebből az összegből 12.000 K-t kap a missziótársulat, o—5000 K jut a Pázmány egyesületnek és a védőirodának, 500 K a Kath. Sajtóegyesületnek, 7000 K a kath. egyetemnek, 1000 K a pápai I bencés főgimnáziumnak, 500—500 K a belvárosi és felsővárosi Kath. Körnek, a kath. Legényegyletnek és a patronázsnak; az irg. nővérek kápolnájára 600, a szt. Ferencrendiek templomára 1000 K-t adományozott. A végrendelet fontosabb adatait lapunk jövő számában közöljük. — Első szentáldozás. A gyermekek első szentáldozása nagy ünnepélyességgel ment végbe mult vasárnap a főtemplomban. j A szülők nagy tömege töltötte meg a templomot. Sokan gyermekükkel együtt áldoztak. A 650 főnyi gyermeksereg a templom szentélyében, s a hajóban három hosszú sorban volt felállítva. Az első áldozókhoz Iviszt esperes intézett rövid beszédet, úgyszintén a szülőkhöz is. Tiltakozó katholikus nagygyűlés. Mint halljuk, Pápán is terveznek egy hatalmas tiltakozó kath. népgyűlést, melyre a kath. akció elsőrangú vezetői lesznek felkérve. Nem is árt, ha országszerte kezdik egy kicsit cibálni a szabadkőművesek üstökét. Talán elmegy a kedvük az örökös handa-bandázástól., — A „P. H." cimére. A P. H. mult heti számában »Hová álljunk« címen cikket közölt, amelynek silány argumentumára érdemlegesen válaszolni nem lehet. A legegyszerűbb felelet az, hogy Krisztus is,- az apostolok is, meg az első pünkösd megtértjei is zsidók voltak. S ezt a »voltak«-ot duplán huzz.uk alá. Voltak, de nem maradtak! Hogy miért nem, megtelel rá Pál apostol (1 korint. 1,23) »Mi prédikáljuk a megfeszített Krisztust, a zsidóknak botránkozást.« Hogy a röpirat az ellen izgat: »aki egy nemes élet java munkáját azoknak a most felvilágosított tanocoknak szentelte,« — az nem igaz, mert egy szót sem találunk benne sem az igazgató, sem a tanári kar ellen. Hanem a »P. H.« találhatott volna ilynemű izgatást a szociáldemokrata tanoncok röpiratában, melyben ez áll : „nektek mindenki eltenségtek, pap, tanár, tiveletek senki sem törődik." S hogy ismét az irás szavaira térjünk, a röpirat szerintünk azon farizeus utódokra vonatkozik, kikhez maga Krisztus így beszélt: »Jaj nektek, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt : mert ti nem mentek be és akikbe akarnak menni, azokat sem engeditek be.« S ezek a röpirat zsidó-demokratái: Jászi, Kunfi, Weltner stb. A »P. ÍL megint beállt