Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-05-21 / 21. szám

1911 április 165. PÁPA ÉS VIDÉKE. 9. klastromokat. Nem fog látni hajlékaikból kidobott öreg lelkészeket, nem fog látni fogházból kieresztett gonosztevőket, akik elindulnak a legszebb templomokba — leltározni. A leltározók ma már köztiszteletben álló virilisták s ön, tisztelt »jó katholikus« uram. bátran kérheti pártfogásukat előmenetele érdekében, csak arra vigyázzon, hogy házukban fel ne ismerjen némely ellleltározott műtárgyakat. Béke van már, halálos béke, mindenen tul vagyunk és nincs szebb dolog, mint a tullevés. Mátyás király koronázó temploma, a gyönyörű Szent István-bazilika stb. állanak még, csak a rendeltetésük más. Egy úr, akit megszólítunk, kész örömest ad felvilágosítást. A Mátyás-templom, jó fekvésére való tekintettel, igen előkelő kávéházzá alakíttatott át, mór stílben. Tulajdonosa is Mór, Kohn Mór, de hazafiasságból Korvinra magyarosította a nevét. Különben igen olcsón jutott az üzlethelyiséghez. Az állam ugyan nem sok pénzt látott tőle, de a belügyminiszternek, aki még két éve riporter volt, most épült fel egy gyönyörű villája, természetesen forradalmi stilben. A Szent Istvánbazilika, fekvésére való tekintettel, értéktőzsdévé lett. És így megy ez végig az egész országban, azzal a különbséggel, hogy ami a fővárosban kávéház, az Kajászószentpéteren korcsma. Azután elmegyünk megkeresni azokat a jótékony intézményeket, melyeket annyit áldottak egy jobb korban az emberek. Keressük a szent Antal kenyerét, a SzentVince-egyleteket, a katholikus jótékony intézmények egész sorozatát. Egy sincs már. Mind beszüntette működését, mert kell a pénz, a katholikus hivek jótékonysága a katholikus kultusznak valamennyire való fenntartására. Ön jó katholikus barátom, ha jól enilékszem, egy katholikus internátusban nevelkedett, ingyen, katholikus alap jótékonyságából. Megtalálja most is az épületet, csak azt a szellemet nem, melyre ugy titokne hiába várjanak. Én nem szeretem a vonatkésést. Kosár Béninek alig volt annyi ideje, hogy más kabátot húzzon; barátja a szó szoros értelmében tuszkolta kifelé. Valóságos gyorsvonati tempóban ment az egész. Végigrohantak egy-két utcán s vagy tiz perc múlva az ismeretes földszinti ház előtt állottak meg. Kosár Béni éppen meg akarta nyitni a kaput, amikor barátja megragadta karjánál fogva. — Hallod ? súgta fülébe. — Mit? — Azt a zongorát. — Meghiszem én azt — emelte föl büszkén a fejét Kosár Béni — valóságos művész az istenadta. — Kicsoda ? — Hát ő. A te leendő feleséged. — Az ördög el is vihetné — tört ki hangos elkeseredéssel a vonatvezető — még csak az kellene, hogy a feleségem zongorázzon. Útközben folyvást a vonat dübörgését hallgatni, ha meg hazaérek, otthon zongorával fogadjanak. No köszönöm szépen. Nem barátom, ebből a házasságból semmi sem lesz. ban mégis jól esik visszaemlékezni. Szabad | szellemben nevelik a növendékeket és a szabadszeliem eredményeként éppen most kell néhányat kicsapni, annyira megértették és gyakorolták a szabadszellemet. Keressük, mi lett az egyházi birtokokból. Ön is ott volt nem egyszer az egyiken mint meghívott vendég. A birtok megvan, de azt a derék magyar tiszti családot, melynél anynyi jó órát töltött, hiába keresi. Földönfutó koldus lett a fölvilágosodás és humanizmus nagyobb dicsőségére, a birtokot megvette feleáránál is olcsóbban valaki, akinek volt pénze — és kinek volna pénze ? — ugyanakkor a kerület képviselője, ismert szegényember, a birtok vevőjének házi bankjába bekerült igazgatónak. Az ő kezén ment t. i. keresztül a birtok eladása. Hogy ebből egy kis igazgatósági tagság megragadt a kezén, ki venné tőle rossz néven?! Ön elszomorodik és vigaszt keres. Azt mondja: igaz, történt sok visszaélés, de a haza, a nemzet, a nép jól járt. A kivándor- ! lás és a husinség megszűnt, van a népnek j földje. Nos hát nézzünk körül tovább. Az állam,' mikor kiütötte Justitia kezéből a mérleget és rátette kezét az egyház vagyonára, árverést hirdetett 's többszörösen hangsúlyozta, hogy a szociálista kormány elsősorban a parasztságnak akar földet juttatni. j Jelentkezésben nem is volt hiány, csak éppen pénzben. Az állam meghirdette tehát a maga szociális jóindulatát, de az árveré- i sen a pénz beszélt. És méginkább beszélt a pénz az árverés előtt. Az állami árverési bizottságokat egyes pénzes zsákok ékes argumentumai győzték meg s ha ön, tisztelt barátom, néha liberális körökben elelejtett egy-egy megjegyzést a nagy papi birtokok ellen, melyeket pedig mindenkor önzetlenül, a köz javára kezeltek, melyek után ezrek és tízezrek éltek, most láthatja ugyanazokat a birtokokat ép egészségben és nagyságban, megosztatlanul egy magánbirtokos kezén, aki nemcsak a rendes jöve— Megbolondultál? — fakadt ki mérgesen Kosár Béni. — Inkább csak most vagyok igazán az eszemen — felelt csökönyösen a vasúti — eressz, mert én be nem teszem a házba lábamat. Eressz már, ha mondom. Azzal kiszakította magát a másik körmei közül s ment végig az utcán, mintha kengyelfutónak szegődött volna. Kosár Béni pedig nem tudta, mitévő legyen már most. Utána fusson-e annak a bolondnak, hogy visszatérésre késztesse, vagy maga is elpárologjon ? A harmadikat választotta. Bement a házba s ott sajnálattal jelentette, hogy a kérő utolsó útjában vasúti karambolt csinált. Belefutott egy, az állomáson veszteglő tehervonatba s azért valószínűleg bedutyizzák. — Szegény ember! — sóhajtott föl a jószivü menyasszonyjelölt. — Mondd inkább, hála Isten, gyermekem! — tanácsolta édes apja —- mert ha a kézfogó után történik a dolog, akkor most valamennyien benn ülnénk a szószban. A jó Isten tudja legjobban, mit csinál. delmet, hanem az itt-ott elfizetett sápokat is igyekszik a birtokból kiszoritam. Hogy így a kivándorlás még nagyobb, az kétségtelen. Csak egy a különbség: most már nem hazudhatjuk egyes lapok, hogy a papi birtokok miatt vándorolnak ki az emberek Amerikába. Inkább hallgatnak. Emlékszik ön bizonnyal a földbérlő-szövetkezetekre is. Két nagynevű egyházfejedelem, mindkettő halott már, Várossy Gyula kalocsai érsek és Szmrecsányi Pál nagyváradi püspök kezdeményezték és propagálták, olcsó bérlethez juttatva derék magyar családok százait. Hát bizony ezek is megszűntek, eltemették őket, mint apostoli lelkű kezdeményezőiket. A liberálizmus az erők szabad versenyét hirdeti, tehát a liberalizmussal ellenkezik ilyen olcsó bérletekkel támogatni a tehetetleneket. Hadd pusztuljon a kiválogatás törvénye szerint akinek nincs ereje a megélhetéshez! El is pusztultak, de él a liberálizmus és élnek azok, akiknek kedvezett a szabad verseny, az »aki bírja, marja«. Marták és bírták és bírják. Van önnek egy protestáns jó barátja is, nagy hive a szekularizációnak. Mondja meg neki, ne menjen se Debrecenbe, se Sárospatakra, mert elszorul a szive és amilyen hirtelen haragú, nyakas kálvinista, még valami bolondot talál csinálni. Mert az máiegészen természetes, hog)- az egyenlőség kedvéért szekularizálták ám a debreceni és a pataki és a többi, multjukra és felekezeti jellegükre egyaránt büszke protestáns iskolát, minden protestáns alappal együtt. A debreceni református főiskolát megrakták ötvenkrajcáros szabadgondolkodókkal, a huszadik század névtelen nulláival, a pataki híres főiskola igazgatója pedig az ottani munkáspénztár igazgatója, tudós férfi, irni is tud az olvasáson kivül, egyébként véresszájú agitátor. Tudós professzor Finkey, az egykori magyar tudományosság büszkesége tanszékén egy végzett szedő ül, aki mint Strohmann többször ült már börtönben mások cikkeiért s így épen alkalmas arra, hogy a büntetőjogot előadja. No de meg kellett őt jutalmaznia annak a kormánynak, melynek eszméiért szenvedett. Van önnek, »jó katholikus« barátom, egy orthodox izraelita barátja is, akire különösen büszke, mert általa dokumentálja kétségbe nem vonható szabadelvüségét. Ennek majd csak hosszúnapkor, mikor az öregnek egyéb keserűségei is eszébe jutnak, mondja meg, hogy elszekularizálták ám a zsidó templomokat és a zsidó alapítványokat is! Addig hangoztatták hitsorsosai, hogy teljesen egyenlők akarnak lenni a keresztényekkel, s hogy ezt az egyenlőséget csak a szociálista szabadkőművesség adhatja meg, míg végre csakugyan egyenlőkké lettek, megvalósult sokat sürgetett álmuk. Gyönyörködjenek benne, ha elősegítették! Továbbszolgáló altisztek elhelyezése. A cs. és kir. 5-ik hadtestparancsnokság értesülésünk szerint egy mindenesetre üdvös akciót fog indítani a továbbszolgáló altisztek polgári foglalkozásokba történő elhelyezése érdekében. A nevezett hadtestparancsnokság ugyanis a továbbszolgáló, jól minősített al-