Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-05-14 / 20. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 április 158. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 10. és 11-én rendkivüli közgyűlést tartott Mészáros Károly polgármester elnöklete mellett. A polgármester üdvözölvén a megjelent képviselőtestületi tagokat, a gyűlést megnyitotta és a jegyzőköny hitelesítésére Koréin Vilmos, Lippert Sándor, Gyenese János, Wittmann Ignác és Keresztes István képviselőket kérte fel. Azután hitelesítették a mult gyűlés jegyzőkönyvét. Az első nap tartott közgyűlés igen szép, lélekemelő akkorddal kezdődött. Mészáros Károly polgármester lelkes szavakkal méltatta Gyurátz Ferenc ev. püspöknek azon kiváló munkásságát, amelyet a haza, az egyház és városunk i érdekében kifejtett. Indítványozza, hogy áldásos működésének 70. évfordulóján, amelyet április 27-én töltött be, üdvözölje a képviselőtestület és fejezze ki azon óhajtását, hogy a mindenkitől őszintén szeretett, nagyrabecsült püspököt a Mindenható éltesse még igen sokáig hazánk, egyháza és városunk javára. Mondanunk sem kell, hogy a képviselőtestület egyhangú lelkesedéssel tette magáévá a polgármester indítványát. Interpelláció. Pados József v. képviselő kérdést intéz a polgármesterhez, van-e tudomása arról, hogy a mészárosok az összevásárolt borjukat kötött lábakkal hordják a vágóhidra; ha van tudomása, hajlandó-e ez állatkínzásnak elejét venni? A polgármester kijelenti, hogy nincs tudomása róla, de miniszteri rendelet tiltja az állatok ilyetén való szállítását; felhívja tehát az interpelláló képviselőt, hogy a jövőben minden egyes esetet jelentsen be a r. kapitányi hivatalnak. A választ tudomásul vették. Kluge Károly lemondott az adókivető-bizottsági tagságról; helyette Hajnóczky Bélát választotta meg a közgyűlés. Az alsóvárosi ovoda helyiségének megvételénél hosszabb vita fejlődött ki. Voltak szép számmal, akik Friebert Miksa telkét tartották alkalmasnak, de voltak ugyancsak szép számmal olyanok is, akik a kérdéses területért igen soknak tartották a 12 ezer korona vételárt. Végül a közgyűlés levette e tárgyat a napirendről és utasította a v. tanácsot, hogy nézzen alkalmasabb helyiség után. A közgyűlés 74 szavazattal 1 ellenében kimondotta, hogy megveszi a Zárda-utca megnyitása és rendezése céljából Schiller Ábrahám üres telkét 4000 koronáért. Az új-utca vonalán pedig a Cinca-árkot fedett csatornává fogják átalakítani. A városi-malom vizszerkezetének átalakítására megszavazott a képviselőtestület 1978 koronát oly feltétellel, hogy a malombérlő a befektetett összeg után 6%-ot tartozik fizetni; ha az átalakítás többe kerülne, a többlet a malombérlőt terheli. Az állatvásártér, különösen a hetiállatvásártér elhelyezése provokált még hosszabb vitát, amelyben többen résztvettek a képviselőtestületi tagok közül. Végül a közgyűlés határozatilag kimondta, hogy felterjesztéssel él a foldmivelésügyi miniszterhez, hogy a heti állatvásárteret hagyja meg a mostani helyén még néhány évig; ezalatt a város gondoskodni fog egy alkalmas területről. Az országos vásárteret pedig továbbra is fenntartja. Egyben a hitbizományi uradalom intézőségével érintkezésbe lép a képviselőtestület a kálvária temetővel szemben fekvő terület megvétele tárgyában. A 11-én tartott közgyűlés egyetlen tárgya a városi főorvos megválasztása volt. Egyedüli pályázó dr. Csehszombathy László volt, akit a közgyűlés egyhangúlag meg is választott. Áz új főorvos azonnal letette az esküt a jelenlevő alispán kezébe. A demokraták temetése. Ki ne gondolna kegyelettel halottjára? Ki ne helyezne bánatos szívvel koszorút hozzátartozójának ravalatára ? Kinek ne könynyezne szeme, mikor gyermekének, szüleinek, barátjának holtteste előtte fekszik ki! terítve? Nincs ember, kit e pillanatok komolysága meg ne hatna, jobbik eszére ne térítene. Nincs ember? Hát a szociáldemokraták, a vörösek nem emberek? Hogy kegyelet nincs bennük az egészen bizonyos! Irtóznak a tömjén füsttől, helyette végig füstölik, cigarettázzák a »kidölt harcosinak temetését az igaz bajtársak, elvtársak. Hideg, blasirt képpel állanak a ravatalnál. Üres a szivük. Kezükben a választottak vörös szalagos, ócska koszorút szorongatnak. Ebből áll a szakszervezet részvéte. A tagokat annak parancsszava hozza oda, nem pedig az igaz barátnak hűsége, ragaszkodása, szeretete. 1910. évi október hóban engedélyt kapott a helybeli vörösegyesület arra, hogy halottjának dalárdájával adhassa meg a végtisztességet. Előzetesen bemutatták az énekeknek szövegét s mivel az egyik nem bizonyult odavalónak, annak mellőzését becsületszavukra megfogadták. De nem azért nevezik magukat »hazátlan bitang«-oknak a demokraták, hogy becsületszavukat meg is tartsák! Végig dalolták az utcát az egyház assistálás.a mellett gyönyörűen, szépen: »akárki az« — szól az ének — »nem földi rab, nálam százszorta boldogabb« ... Eddig a történet 1910-ben. A mult hét csütörtökjén újból gyászolt a szakszervezet. Kapott az alkalmon, hogy megújrázza a tavali történetet. Ebbeli szándékát bejelentette az illetékes he!yen. Természetes engedélyt nem kaptak. Ki volna kapható ilyen engedélyre ! Ha csak egy mákszemnyi jó érzés van az emberben, nem hajlandó az jára vissza a szülői ház fedele alá, hogy élvezzem újra, ha csak pillanatra is, a szülői szeretet melegét. Forró, le nem küzdhető vágy hozott ide. Itt akarok meghalni; hadd boruljanak kihűlt fejem fölé otthoni faágak. De nem birom tovább. Fáj a meg nem érdemelt szeretet. És vájjon lesz-e erőm, ha viszontlátom a leányt, ki bizalommal, reménységgel vár reám ? Elhallgatott. Reszketett egész testében, mintha láz gyötörné. A lány mellé térdelt. Szava halkan, csendesen búgott, mint az imádság. — Vétkezel Béla, folyton és újra vétkezel. Isteni irgalomhoz folyamodsz a legsúlyosabb bűn szándékával szivedben. Gyarló emberek vagyunk mindnyájan. Ha megbotlottál, de felismerted és megutáltad a vétket, azzal akarod-e azt jóvá tenni, hogy vakmerően szembeszállsz Teremtőddel ? Micsoda férfi az, ki gyáván futamodik meg a kicsinyes világi Ítéletek elől ? Ha tévedésedben minket károsítottál meg, ezt jóvá fogod tenni. Kötelességed is. Aki egyszer elmúlt, nem tehet többé semmit az élőkért. -— De nagy, igen nagy összegről van szó. Berántottak; kártyáztam. El fogják venni fejünk fölül a házat. — És ki fog akkor uj otthonról gongoskodni számunkra ? Nem kötelességed-e ? Sirtak mindketten. A férfi, kit letiport az élet s a leány nagy, mély könyörülettel szivében. Az udvarról behallatszott az öreg Tamássy hangja. A kutyáját apportiroztatta. Ilonka megfogta az asztalon fekvő levelet s egy meggyújtott gyertya lángja fölé tartotta. Béla merev szemekkel nézte. — Ma este visszautazom. Kell, okvetlenül. Apával majd onnan tudatom. Intézd úgy, hogy ne kelljen Biróékhoz mennem. Találj ki valamit. Igy nem akarok. — De becsületszavadat adod, hogy nem kell semmitől félnem ? — Szavamra. Az életemet mentetted meg. 'Öreg Tamássyék a felhőkből estek le a hirre, hogy fiók azonnal visszautazik. — Lehetetlen most tovább maradnom. Csak látni akartalak benneteket. De rövid időn igazán hosszú látogatásra jövök. Hiába volt minden kérlelés. A kocsisnak újból elő kellett állnia, hogy visszavigye a fiut. — Mit mondjak Ellának? — súgta Ilonka az utolsó percben. — Azt, hogy várjon és bizzék bennem! Két nehéz könnycsepp hullott a leány arcára, mialatt megcsókolta. És az alkony lebomló homályában elrobogott a hintó. Hosszan néztek utána, mig csak el nem nyelte a sötétség. Az öreg Sámfay lármásan közeledett. — Mégis csak pechem van! Meg se láthattam a gyereket. Mi ütött belé, hogy már visszaszaladt? Tamássy büszke elégültséggel magyarázta. — Nem nélkülözhetik. Hja! feladatok várnak a fiúra. És a kivilágított verandán folyton,, mindig csak róla beszéltek, róla, ki nagy dicsőséget hoz a famíliára. A képzelődés ragyogó fényözönében szinte sugárzott a fiu alakja. Ezalatt titokzatosan suttogott az esti szellő, mintha jövendő förgeteget jósolna.