Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-03-20 / 12. szám

1910. március 20. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. Ezt akarjuk? Lehetetlen! Mi Isten gyermekeihez méltó, nyugodt, tartalmas, öntudatos, boldog életet akarunk élni. Óriási hatalom a töredelmes lélek vezeklése. A pusztulás és enyészet helyébe tavaszi napsugárt, boldogító életet lehel. A zsidó népnél volt egy forrás, melynek vizét időnkint felkavarta egy angyal. Aki először bocsátkozott bele, — meggyógyult. Nekünk is van ilyen csodálatos forrásunk, ilyen Beteszdánk: a gyóntatószék. De ebben nemcsak egy ember találhat égő lelki sebére gyógyulást, hanem gyógyultan jön ki belőle mindenki, aki törődött lélekkel felkeresi. Ha tegnap tékozló fiú voltam, ma már szent lehetek. Újra hiszek, reménylek és szeretek. S ebben van a mennyország egész szépsége, boldogsága, gyönyörűsége. A rothadás, a halál elijeszt. Élet, boldogság kell; ezért ver a szívünk. S mig ezeknek a birtokába el nem jutottunk, nem tudjuk, mi is az élet igazán. Az egyháznak komoly parancsát, mely súlyos bűn terhe alatt kötelez a húsvéti gyónásra, vegyük komolyan. Nem azért, mert parancs, hanem, mert bűneink miatt elvesztettük az Istent, akiért szívünk dobog. Támadjunk fel újra, hogy legyen bennünk erő, akarat, energia, melyeknek segítségével belekapcsolódhatunk Istenbe. Ez az igazi katholikus életi Nem az a száraz, egyhangú, dicstelen élet, melyet a »jó« katholikusok élnek. Ez a »jó« jelző amúgy is gyanús. Az embert önkéntelenül is a -— jó madarakra emlékezteti. Igazi katholikus csak az, aki Krisztus életét éli. Elég volt már a szájaskodó, deklamáló, mellveregető katholicizmusból! Aliért elégedjem meg a penészvirág életével; minek vergődjem, miért éljek nyomorultul máról — holnapra? »Ad maiora natus sum«. Nagyobbra születtem. Ebben a szegény országban, ahol tesped, poshad minden, erkölcsre, becsületre van szükség. Ujjá kell teremteni, gyakorlati katholicizmusra kell nevelni a lelkeket. Trónjavesztett örökösei vagyunk a mennyországnak — szerezzük vissza a fejünkről lehullott koronát. Ne tüntessünk, ne szavaljunk, hanem éljük végig Krisztus életét — s boldogok leszünk! 4= * Percekig tartó, viharos éljen és taps követte dr. Strommer Viktorin utolsó magasröptű fejtegetését. Magával ragadó hévvel, tűzzel beszélt, nem csoda, hogy tűzet gyújtott a lelkek mélyén. A Kath Kör nevében Jándi Bernardin elnök mondott köszönetet a kiváló egyházi szónoknak s a nagyszámú hallgatóság zajos tapsai közt kérte, hogy a pápai katholikusokról ne feledkezzék meg, hanem Isten hozza jövőre is! = Iskolaszéki gyűlés. A pápai r. kath. iskolaszék márc. 12-én a belvárosi elemi iskolában ülést tartott, amelyen a mult ülés jegyzőkönyvét némi módosítással hitelesítették. A tárgysorozat kiemelkedő pontja a két új tanítói (egy tanítói és egy tanítónői) állásra megérkezett államsegély volt. Az új állásokra az iskolaszék határozata folytán április 1-én irják ki a pályázatokat 15-iki határidővel. JVIegyegyülés. Ritkán van olyan látogatott megyegyülés, mint e hó 14-én volt Veszprémben. Hogyne, hiszen két fontos pontja is volt, ami az érdeklődést felcsigázta. Egyik a politika, az uj kormány bemutatkozása, másik a vasúti szubvenciók kérdése. Egyik is elég lett volna a vármegyeház megtöltésére. Városunkból és vidékéről a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Mészáros Károly, Sült József, dr. Kőrös Endre, dr. Hoffner Sándor, dr. Bartálos István, dr. Antal Géza, Csóthi Géza, Valla Géza, dr. Nagy Imre, Bélák Lajos, Kopácsi Pál, Mihályi Géza, Csaplár Antal, Kőszeghy József, Kőszeghy Aladár, Barcza Dezső, dr. Csöndes László, Gerstner Ignác, Flerbszt József, Dufek Pál, Szauter Ignác és Körmendi Béla, az érdekelt vasutmenti községek megyebizottsági tagjai. Már az uton derült jókedv, emelkedett hangulat jellemezte a pápaiak fülkéjét, s abból ité-ive azt hitte volna az ember, hogy a vasút pár hét múlva fütyülni is fog. De reményeink nem valósultak. (Mi ránk fütyül a vármegye. . . Hunkár Dénes főispán pontban 10 órakor nyitotta meg a gyűlést. Bejelentette, hogy, mint a nemzeti munkapárt tagja, megmarad főispáni állásában. Megnyitójára Vajda Ödön zirci apát reflektált, ünnepelve a főispán tapintatos személyét, hazafias munkásságát. Ezalatt egyre jobban teltek a padsorok, s a »telt ház« türelmetlenül várta a sablonos udvari gyászjelentés, stb. stb. egyhangú elreferálását. Végre jön az új kormány bemutatkozása. A központi választmány elég tapintatos indítványa az volt, hogy a kormányra lépést a megye egyszerűen tudomásul veszi. Altalános helyeslés hangzik fel, ámde szót kér Bakó József, az enyingi kerület Kossuth-párti képviselője, akit jóbarátai, látva a közhangulatot, minden áron le akarták beszélni az ellenindítvány beadásáról, s a felszólalásról. Hasztalan! Ő felszólal, s indítványát beadja, ha maga marad is vele! Ügy is lett! Felszólalt, de beszédét folytonos közbekiáltások zavarták, s azon indítványát, hogy a kormány vállalkozását kázhoztassa a megye, hogy a főispánnak és alispánnak tiltassék meg a kormány törvénytelen rendeleteinek végrehajtása, s időnkénti megyegyülés összehívása rendeltessék el, dr. Antal Géza és Koller Sándor alispán beszédje után a közgyűlés 3 szavazat ellenéban leszavazta. De a szavazás eredménye épen nem irandó a munkapárt javára. Ezután a gyűlésen jelenlevők jó része el is oszlott. Csak a pápaiak tartottak ki lelkesen a vasút miatt, amire csakhamar rá is került a sor. Hasztalan volt azonban a pápaiak lelkesedése, dr. Bartalos István védőbeszéde, a vasúti szubvenciókat a megyegyülés megfelelő alap hiányában megtagadta, mivel a vármegye e célra új adót megszavazni nem volt hajlandó. A többi tárgynál minden vita nélkül elfogadták a központi választmány javaslatait s a közgyűlés vidéki tagjai a délutáni vonattal elszéledtek. A közönség köréből. A »Pápa és Vidéke« vasárnapi, 11-ik számában »több vásár-utcai lakos« aláírással egy cikk jelent meg, melyben a vásár-utcai és celli-uti állapotokról valóságos rémmeséket költenek és arról egészen ázsiai állapotokat festenek. Pedig valóban csak mesék, amiket ott látnak és a valóságnak egyáltalán meg nem felelnek. (Mert, ha tényleg ilyen rettenetes állapotok léteznének, lehetetlen, hogy a rendőrség mindezeket észre ne vette és rendet ne csinált volna, ha még oly rossznak tartják is rendőrségünket. Nem tudjuk, hogy kik rejtőznek ama »több vásár-utcai lakos« aláírás alatt, de mi, akik szintén ott lakunk a Vásár-utcában, nem tapasztaltunk semmit ezekből a rémlátásokból, ami csak arra lehet jó, hogy indokul szolgáljon azoknak, akiknek a Vásár-tér elhelyezése volna a szívük vágya. Hogy történtek egyes rendetlenségek, ezek olyan mindennapi esetek egy városban, hogy föl sem tűnhetnek, de, ha föltűnnek is, nem lehet csupán egy városrészre ráfogni, miután más városrészekben is előfordulnak és mindenütt kellene orvosoltatniok. Éppen ezért kénytelenek vagyunk a Vásár-utcáról költött ilyen riasztó híreket megcáfolni és ismételten kijelenteni, hogy azokból egy szó sem igaz, vagy legalább is oly csekélységek, hogy ekkora elefánttá így fölfújni a szúnyogot nem engedhetjük. A vásár-utcai összes lakosok. H ÍREKMárcius Idusa. A szabadság hajnalhasadását az idén is a szokott, benső kegyelettel ülte meg városunk hazafias érzésű közönsége. Részletes beszámolót nem adhatunk, mert alig volt egyesület, amely meg ne ülte volna a nagy napot s így kénytelenek vagyunk rövidre fogni az ismertetésüket. A Kath. Kör és bencés gimnázium együttes ünnepsége óriási közönség jelenlétében folyt le vasárnap a bencés gimn. tornatermében. A köri dalárda remek megnyitója (Himnusz) után Holler Konrád, bencés tanár mondott nagyszabású ünnepi beszédet. A rokonszenves, fiatal tanárt eddig csak mint kiváló zenészt ismerte a közönség; most megmutatta, hogy a szó hatalmával is magával tudja ragadni a lelkeket. Ügyes, elegáns szónoknak bizonyult. Hazafiságtól izzó, szépen kidolgozott, nagy hévvel előadott beszédét viharos éljen és taps követte. Az ünnepi beszéd után ismét a dalárda szerepelt. Tüzesen, lelkesen, preciz összhangban énekelte el a »Talpra magyart« és a »Tavasz elmúlt« kezdetű hazafias dalt. Kedves, megkapó mozzanat következett most: Scherer János, a gimnázium legjobb szavalója, a kis tűzeslelkű magyar, a »Rákóczi zászlója«, c. melo-