Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-03-13 / 11. szám

1910. március 13. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. ződő rettenetes korbácsot, ördögi dühvel ütik-vágják. Vére patakzik, a hús cafatokban szakadozik le róla. Koronát is készítenek tövisből és bottal verik bele vérző fejébe. így állítja oda Pilátus a dühöngő csőcselék elé: íme,, az ember«-! Ebben a hires szálló-igében gúny van, hiszen nem volt már emberi formája! Xem tudja megmenteni. Ennek a vérengző tömegnek Jézus élete kellett. Kimondja hát rá a halálos Ítéletet. A keresztúton háromszor is összeroskad a kereszt súlya alatt. Mikor megérkeznek a vesztőhelyre, letépik ruháját, úgyhogy minden sebe felszakad. Azután ráfektetik a keresztre, hatalmas szeget helyeznek kezére, és súlyos kalapáccsal verik be húsába és a fába. Leszegezik másik kezét is, majd -két- lábát. Mikor felállították a keresztet a Kálvária csúcsán és alja belesülycdt a sziklába vágott mélyedésbe, Jézus csontjai összeverődtek, kezének és lábának sebei kitágultak, úgyhogy a vér valósággal patakzott belőlük. így lebeg ég és föld között 3 órán keresztül. Ez maga is elég a halálra. Mikor leveszik a keresztről, egy katona átszúrja szívét, melyből vér és viz folyik. Ez a halálnak, a feloszlásnak legbiztosabb jele. — Eltemették. Ez, ez az agyonkinzott Jézus lép elő a sirból ? Ettől ijednek rneg a katonák ? Ilyen emberfeletti vérveszteség után volt még ereje arra, hogy szétszakítsa keze és lába kötelékeit, feltörje a pecsétet és sziklát hengerítsen ? Ha nem halt volna meg a kereszten, meg kellett halnia a sírban. Hiszen a 100 font balzsam, mellyel bekenték testét, még egy eg'észséges embert is megfojtott volna! Maga Renan és Strausz is elismerik, hog}« Jézus meghalt. Ostobaság az ellenkezőt állítani. Az apostolok sem lopták el. Becsületes emberek voltak; ilyesmire még csak gondolni sem mertek. De nem is támadt fel Jézus. A tanítványok csak jóhiszeműleg mondták, hogy feltámadt. Hallucináltak. Tele voltak ábrándozással; lelkük mindig ott volt a sírnál S azt hitték, hogy látják, aki után sír a lelkük. A naiv emberiség meg elhitte nekik a feltámadásról szóló mesét. Tehát »hallucináltak« az apostolok! Strausz és Renan okos emberek, de az apostolokat nem ismerik. Dehogy voltak ábrándozok: nagyon is reálisan gondolkoztak. A köznép egészséges fiai voltak, akiknek már a foglalkozásuk (halászat) sem engedte azt a fényűzést, hogy csalóka ábrándokkal, hallucinációkkal vesztegessék a drága időt. Xem igaz, hogy örökké jézussal foglalkoztak. Az sem igaz, hogy várták a feltámadását. Annyira nem várták, hogy akkor sem hitték el, mikor a szent asszonyok megmondták nekik. Kettő közülük útnak is indult Emmauszba. Csak akkor hiszik el, hogy Jézus feltámadt, mikor saját szeműkkel látják, a hangját hallják, mikor étkezik előttük. Sőt Tamás összes apostoltársainak sem hisz. Csak akkor mondja: »Én Uram és én Istenem!«, mikor Jézus felszólítja, hogy bocsássa be újját a szegek helyére és kezét oldala sebébe. Hallucináltak ? Egy emberrel megeshetik. Dé, hogy egyszer kettő, másszor három, aztán tizenegy, sőt ötszáz ember hallucináljon egyszerre, még pedig nem is egy, hanem egyszerre több érzékével, az tisztára lehetetlen. Nem olyan lelkek ezek, akik magukra akarnak valamit erőltetni. Sőt valósággal az Úrnak kell magát rájuk erőltetnie, hogy higygyenek Benne. Nem tárt karokkal várják. Szinte idegenek hozzá. A hallucinációs-elmclet maga hallucinál legjobban. Nem más, mint körömrágás. A tehetetlenség vergődése. Katholikus theologusnak jóíormán nem is kell ellene hadakoznia, mert a Krisztus halála és feltámadása ellen felhozott érvek egymást ütik agyon ! Jézus feltámadása valóság. Hiába küzdöttek ellene a legkétségbeesettebben: az igazság halhatatlan, örökké él! Jézus istenségét bizonyítja továbbá tanításának fenséges, isteni volta. (Minden tanítás elárulja, kitől származik, s az a fény, mely belőle kisugárzik, nemcsak másokat ragyog be, hanem azt is, akinek a lelkéből kiáradt. Krisztus tanítása isteni tanítás; belső szépsége olyan, hogy embertől nem származhatik. Voltak az emberiségnek nagy filozófusai, de együttvéve is olyanok Krisztus mellett, mint a porszem a Himalája mellett. (Még utólag sem tudtak az ő tanításához hasonló remeket alkotni. Tehát nem lehetett ember, akinek lelkéből ezek a fenséges elvek kiáradtak. Tanításának hatása is megerősít bennünket istenségébe vetett hitünkben. A kereszténységből megismerhetjük Krisztus lelkét. S ez a lélek isteni. Nemcsak a múltban alakította át a világot, hanem most is, örökké érezteti csodás, átalakító hatását. Ha állattá alacsonyítom is le magamat, Jézus tanítása felemelhet, szentté varázsolhat egy pillanat alatt! Ha megfürdöm szeretetének tengerében, ha fénye, melegsége a lelkemhez férkőzik, érzem azt az erőt, mely egykor új világot teremtett a réginek romjain. Milyen volt az emberiség Krisztus korában ? A zsidóság bolyongott az egy igaz Isten ismeretével és haldoklott a saját gőgje miatt. A pogányság szinte fuldoklott a testiségben, a leglehetetlenebb, a legnyomorultabb erkölcstelenségben. A nő rongy volt, a család nyűg, a gyermek az atya játékszere, a szegény ember nyomorult pária, a szolga valóságos állat, az alattvaló a basáskodó önkény rabja, az úr valóságos Isten, aki azt hitte, hogy miatta van minden a világon. Ekkor jön Krisztus. S ahogy Isten szent lelke megjelenik, egyszerre átalakul a föld színe. A nőből keresztény anya lesz, vagy szűz, akinek tisztaságát tiszteletben tartják. Drága kincs lesz a gyermek, ember a szolga. Az úr is leszáll arról a magas piedesztálról, melyre állították. Tudja, hogy most már nemcsak jogai vannak, hanem kötelességei is. Szivére kell ölelnie a gyengét, az elhagyottat! Új világ sarjadzik a régi helyén; szentek teremnek; Krisztus igazsága világot gyújt a lelkekben. Krisztus szabadsága összezúzza a bilincseket. Boldogság fakad ott, ahol előbb fájdalmas zokogás hangzott. S ma is csak annyiban és addig vagyunk emberek, addig vagyunk boldogok, mig él bennünk a Krisztus hite, a Krisztus lelke! Kétezer év óta tart ez a hatás s újjászületik, megújul minden lélekben, mely átéli a Krisztus hitét, a Krisztus igazságát. Ezt a hatást csak Isten hozhatja létre. A felhozott érvek korántsem merítik ki teljesen azon bizonyítékok tömegét, melyek kétségtelenné teszik Krisztus istenségét. De ennyi is elég arra, hogy hitünk megerősödjék. Nincs nekünk rejtegetni valónk; halhatatlan, örök igazságaink vannak, melyeket sem tárcával, sem öregágyuval megölni nem lehet! A rendíthetetlen meggyőződés, az őszinte szeretet hangján mondhatjuk el mi is Tamással : Hiszek bennecU én Uram és én Istenem ! Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestestülete f. hó 10-én délután 3 órakor közgyűlést tartott. Mészáros Károly polgármester üdvözölvén a képviselőtestületi tagokat, a közgyűlést megnyitja és ajegyzőkönvv hitelesítésére felkéri Oszvald János, Piatsek Gyufa, Barna Ignác, Keresztes Gvula és Csurgay Lajos v. képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Interpellációk. Dr. Hoffner Sándor, az Esterházy-uton építendő új házsor között a Vörösmarty-utcával szemben, egy utcaterület hagyását, valamint a gyermekjátszó-térnek esetleges megvételét tartja szükségesnek. Kovács Sándor a földmives iskola melletti füzesből, mely eredetileg a város tulajdonát képezi, a most elhelyezett határjelző köveknek az előbbi helyükre való visszatételét szorgalmazza. Nagy Sándor panaszt emel, hogy a rendőrök a vasárnapi piac 9 órai záridejét oly pontosan betartják, hogy az ellene vétőket radikális eszközökkel is kényszerítik a 9 óra betartására. Mészáros Károly polgármester mindhárom interpellációra kimerítő választ adott, amelyben az interpellálok is, meg a közgyűlés is megnyugodtak. Következett a tárgysorozat tárgyalása. A tűzrendészed szabályrendelet egyes pontjainak, illetve szakaszainak megváltoztatását leveszi a közgyűlés a mai ülés napirendjéről és kiadja a jogügyi bizottságnak. Az Árpád-utcai lakosok kérelmét, hogy vízvezetéket, utburkolást és világítást kapjanak, 48 szavazattal 46 ellenében elvetette a közgyűlés; hiába volt Varga Rezsőnek higgadt, megfontolt, tárgyilagos felszólalása, az Árpád-utcai lakosok méltányos, sőt jogos kérése mellett, a kerékkötők kettővel többen szavaztak le ellene. Horváth Mihály rendőrőrmestert, noha a rendőrkapitány a képviselőtestület plénuma előtt kijelentette, hogy a rendőri szolgálatra már képtelennek tartja, de meg nagyot is hall ; a közgyűlés nem nyugdíjazza, hanem meghagyja továbbra is tényleges szolgálatban. (Hiába mi csak nem akarunk haladni). Steinberger Lipóttól három irodahelyiséget bérbevesznek a fogy. adóhivatal céljaira évi 700 korona bérösszegért. Helybenhagyja a közgyűlés a polgármester amaz intéz-