Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-03-13 / 11. szám

1910. március 13. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. ződő rettenetes korbácsot, ördögi dühvel ütik-vágják. Vére patakzik, a hús cafatokban szakadozik le róla. Koronát is készítenek tövisből és bottal verik bele vérző fejébe. így állítja oda Pilátus a dühöngő csőcselék elé: íme,, az ember«-! Ebben a hires szálló-igé­ben gúny van, hiszen nem volt már emberi formája! Xem tudja megmenteni. Ennek a vérengző tömegnek Jézus élete kellett. Ki­mondja hát rá a halálos Ítéletet. A kereszt­úton háromszor is összeroskad a kereszt súlya alatt. Mikor megérkeznek a vesztő­helyre, letépik ruháját, úgyhogy minden sebe felszakad. Azután ráfektetik a keresztre, ha­talmas szeget helyeznek kezére, és súlyos kalapáccsal verik be húsába és a fába. Le­szegezik másik kezét is, majd -két- lábát. Mikor felállították a keresztet a Kálvária csúcsán és alja belesülycdt a sziklába vágott mélyedésbe, Jézus csontjai összeverődtek, kezének és lábának sebei kitágultak, úgyhogy a vér valósággal patakzott belőlük. így lebeg ég és föld között 3 órán keresztül. Ez maga is elég a halálra. Mikor leveszik a kereszt­ről, egy katona átszúrja szívét, melyből vér és viz folyik. Ez a halálnak, a feloszlásnak legbiztosabb jele. — Eltemették. Ez, ez az agyonkinzott Jézus lép elő a sirból ? Ettől ijednek rneg a katonák ? Ilyen emberfeletti vérveszteség után volt még ereje arra, hogy szétszakítsa keze és lába kötelékeit, feltörje a pecsétet és sziklát hengerítsen ? Ha nem halt volna meg a kereszten, meg kellett halnia a sírban. Hiszen a 100 font balzsam, mellyel bekenték testét, még egy eg'észséges embert is megfojtott volna! Maga Renan és Strausz is elismerik, hog}« Jézus meghalt. Ostobaság az ellenke­zőt állítani. Az apostolok sem lopták el. Becsületes emberek voltak; ilyesmire még csak gondolni sem mertek. De nem is tá­madt fel Jézus. A tanítványok csak jóhisze­műleg mondták, hogy feltámadt. Hallucinál­tak. Tele voltak ábrándozással; lelkük mindig ott volt a sírnál S azt hitték, hogy látják, aki után sír a lelkük. A naiv emberiség meg elhitte nekik a feltámadásról szóló mesét. Tehát »hallucináltak« az apostolok! Strausz és Renan okos emberek, de az apostolokat nem ismerik. Dehogy voltak ábrándozok: nagyon is reálisan gondolkoz­tak. A köznép egészséges fiai voltak, akik­nek már a foglalkozásuk (halászat) sem engedte azt a fényűzést, hogy csalóka ábrán­dokkal, hallucinációkkal vesztegessék a drága időt. Xem igaz, hogy örökké jézussal fog­lalkoztak. Az sem igaz, hogy várták a fel­támadását. Annyira nem várták, hogy akkor sem hitték el, mikor a szent asszonyok meg­mondták nekik. Kettő közülük útnak is indult Emmauszba. Csak akkor hiszik el, hogy Jézus feltámadt, mikor saját szeműk­kel látják, a hangját hallják, mikor étkezik előttük. Sőt Tamás összes apostoltársainak sem hisz. Csak akkor mondja: »Én Uram és én Istenem!«, mikor Jézus felszólítja, hogy bocsássa be újját a szegek helyére és kezét oldala sebébe. Hallucináltak ? Egy emberrel meges­hetik. Dé, hogy egyszer kettő, másszor három, aztán tizenegy, sőt ötszáz ember hallucinál­jon egyszerre, még pedig nem is egy, ha­nem egyszerre több érzékével, az tisztára lehetetlen. Nem olyan lelkek ezek, akik magukra akarnak valamit erőltetni. Sőt valósággal az Úrnak kell magát rájuk erőltetnie, hogy higy­gyenek Benne. Nem tárt karokkal várják. Szinte idegenek hozzá. A hallucinációs-elmclet maga halluci­nál legjobban. Nem más, mint körömrágás. A tehetetlenség vergődése. Katholikus theo­logusnak jóíormán nem is kell ellene hada­koznia, mert a Krisztus halála és feltáma­dása ellen felhozott érvek egymást ütik agyon ! Jézus feltámadása valóság. Hiába küz­döttek ellene a legkétségbeesettebben: az igazság halhatatlan, örökké él! Jézus istenségét bizonyítja továbbá tanításának fenséges, isteni volta. (Minden tanítás elárulja, kitől származik, s az a fény, mely belőle kisugárzik, nemcsak másokat ragyog be, hanem azt is, akinek a lelkéből kiáradt. Krisztus tanítása isteni tanítás; belső szépsége olyan, hogy embertől nem származ­hatik. Voltak az emberiségnek nagy filozó­fusai, de együttvéve is olyanok Krisztus mel­lett, mint a porszem a Himalája mellett. (Még utólag sem tudtak az ő tanításához hasonló remeket alkotni. Tehát nem lehetett ember, akinek lelkéből ezek a fenséges elvek kiáradtak. Tanításának hatása is megerősít ben­nünket istenségébe vetett hitünkben. A ke­reszténységből megismerhetjük Krisztus lelkét. S ez a lélek isteni. Nemcsak a múltban ala­kította át a világot, hanem most is, örökké érezteti csodás, átalakító hatását. Ha állattá alacsonyítom is le magamat, Jézus tanítása felemelhet, szentté varázsolhat egy pillanat alatt! Ha megfürdöm szeretetének tengeré­ben, ha fénye, melegsége a lelkemhez férkő­zik, érzem azt az erőt, mely egykor új vilá­got teremtett a réginek romjain. Milyen volt az emberiség Krisztus korában ? A zsidóság bolyongott az egy igaz Isten isme­retével és haldoklott a saját gőgje miatt. A pogányság szinte fuldoklott a testiségben, a leglehetetlenebb, a legnyomorultabb erkölcs­telenségben. A nő rongy volt, a család nyűg, a gyermek az atya játékszere, a szegény ember nyomorult pária, a szolga valóságos állat, az alattvaló a basáskodó önkény rabja, az úr valóságos Isten, aki azt hitte, hogy miatta van minden a világon. Ekkor jön Krisztus. S ahogy Isten szent lelke megjelenik, egyszerre átalakul a föld színe. A nőből keresztény anya lesz, vagy szűz, akinek tisztaságát tiszteletben tartják. Drága kincs lesz a gyermek, ember a szolga. Az úr is leszáll arról a magas pie­desztálról, melyre állították. Tudja, hogy most már nemcsak jogai vannak, hanem kötelességei is. Szivére kell ölelnie a gyen­gét, az elhagyottat! Új világ sarjadzik a régi helyén; szen­tek teremnek; Krisztus igazsága világot gyújt a lelkekben. Krisztus szabadsága összezúzza a bilincseket. Boldogság fakad ott, ahol előbb fájdalmas zokogás hangzott. S ma is csak annyiban és addig vagyunk emberek, addig vagyunk boldogok, mig él bennünk a Krisz­tus hite, a Krisztus lelke! Kétezer év óta tart ez a hatás s újjászületik, megújul min­den lélekben, mely átéli a Krisztus hitét, a Krisztus igazságát. Ezt a hatást csak Isten hozhatja létre. A felhozott érvek korántsem merítik ki teljesen azon bizonyítékok tömegét, me­lyek kétségtelenné teszik Krisztus istenségét. De ennyi is elég arra, hogy hitünk meg­erősödjék. Nincs nekünk rejtegetni valónk; halhatatlan, örök igazságaink vannak, melye­ket sem tárcával, sem öregágyuval megölni nem lehet! A rendíthetetlen meggyőződés, az őszinte szeretet hangján mondhatjuk el mi is Tamással : Hiszek bennecU én Uram és én Istenem ! Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestestülete f. hó 10-én délután 3 órakor közgyűlést tar­tott. Mészáros Károly polgármester üd­vözölvén a képviselőtestületi tagokat, a közgyűlést megnyitja és ajegyzőkönvv hitelesítésére felkéri Oszvald János, Pi­atsek Gyufa, Barna Ignác, Keresztes Gvula és Csurgay Lajos v. képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Interpellációk. Dr. Hoffner Sándor, az Esterházy-uton építendő új házsor között a Vörösmarty-utcával szemben, egy utcaterület hagyását, valamint a gyermekjátszó-térnek esetleges megvé­telét tartja szükségesnek. Kovács Sándor a földmives iskola melletti füzesből, mely eredetileg a város tulajdonát ké­pezi, a most elhelyezett határjelző kö­veknek az előbbi helyükre való vissza­tételét szorgalmazza. Nagy Sándor panaszt emel, hogy a rendőrök a vasárnapi piac 9 órai záridejét oly pontosan betartják, hogy az ellene vétőket radikális eszközökkel is kény­szerítik a 9 óra betartására. Mészáros Károly polgármester mindhárom inter­pellációra kimerítő választ adott, amely­ben az interpellálok is, meg a közgyűlés is megnyugodtak. Következett a tárgysorozat tárgya­lása. A tűzrendészed szabályrendelet egyes pontjainak, illetve szakaszainak megváltoztatását leveszi a közgyűlés a mai ülés napirendjéről és kiadja a jog­ügyi bizottságnak. Az Árpád-utcai la­kosok kérelmét, hogy vízvezetéket, utburkolást és világítást kapjanak, 48 szavazattal 46 ellenében elvetette a közgyűlés; hiába volt Varga Rezsőnek higgadt, megfontolt, tárgyilagos felszó­lalása, az Árpád-utcai lakosok méltányos, sőt jogos kérése mellett, a kerékkötők kettővel többen szavaztak le ellene. Horváth Mihály rendőrőrmestert, noha a rendőrkapitány a képviselőtestület plénuma előtt kijelentette, hogy a rend­őri szolgálatra már képtelennek tartja, de meg nagyot is hall ; a közgyűlés nem nyugdíjazza, hanem meghagyja továbbra is tényleges szolgálatban. (Hiába mi csak nem akarunk haladni). Steinberger Lipóttól három irodahelyiséget bérbe­vesznek a fogy. adóhivatal céljaira évi 700 korona bérösszegért. Helybenhagyja a közgyűlés a polgármester amaz intéz-

Next

/
Thumbnails
Contents