Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-02-27 / 9. szám

1910. február 13. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Mert a magára hagyott emberi értelem idegen utakra téved. A racionalizmus sekélyes viz, felüdülni benne nem lehet. Könnyen megszületik az ember lelkében; szinte óriásoknak képzeljük magunkat s azt hisszük, hogy széltől fogamzott paripán ülünk, pedig csak göthös gebén baktatunk, mely összetöri a csontunkat. Sokat megismerünk az eszünkkel, de nem mindent. Csak részleteket ; nekünk pedig nem kell a részlet — élet. Mi egész életet, egész tudást akarunk! Több kell ide. Isten szava, Isten kinyilatkoztatása kell, mert nem úgy kell szeretnünk az Istent, ahogy mi akarjuk, hanem úgy, ahogy О akarja! A racionalizmus igen kedves a modern embernek. Szivesen elhiszi, hogy van Isten, van lélek. De mikor a gyakorlati következtetést is le kellene vonnia, akkor nem lát, mert nem akar látni. Elfojtja az érzést, mert nem akar érezni. De a racionalizmus nem lehet az egészemberiség vallása. A főbb igazságokat ugyan könnyen meg lehet ismerni az ész, a filozófia segítségével, de az ut odáig nehéz. Nem ér rá mindenki filozófiai tanulmányokra. Nem is való mindenkinek. A szegénység, az ész korlátolt volta, a kenyérkereset, a család fentartása egy-egy gátja a filozófiai tanulmányoknak. Tehát eszerint csak egyes kiváltságosak érhetnék el a célt. Pedig mindenkinek el kell érnie. Kell tehát lennie oly iskolának, mely az emberi észt segíti. Ez a kinyilatkoztatás; nem volna atyánk az Isten, ha vergődni engedne bennünket, mint a szárnyaszegett madarat. Hogyan büntethetne, ha nem ő maga adta volna meg az utat-módot arra, hogy célunkhoz eljuthassunk? A kinyilatkoztatás nem természetellenes belenyúlás az emberi lélekbe, hanem ragyogó fénysugár melynek a világánál — haza találunk. Tehát fény kell! Természetfeletti fény. Célunk természetfölötti. Hogyan érhetem el, mikor a magam erejéből, örülök, ha a földön tudok járni ! Hogy repülhessek, szárnyak kellenek! Mégis gyanakvással, idegenkedve nézzük a vallást. Korlátozó hatalmat látunk benne. Pedig az ember nem szereti a korlátokat. Félrelöki az útból. Ha máskép nem lehet : felrúgja. S - az élet a maga sivárságában sokszor az e 11 e n f e 1 ei n к n e к ad látszólag igazat. Vannak vallásos lelkek, akik imádkoznak, böjtölnek, de, hogy a lelkük erősebb volna, mint másoké, hogy már itt, a földön éreznék, mily kedves az Úr s mily szép az élet, — arra ritkán találunk példát. A vallást sokan szeretnék tisztán racionalisztikus alapon felfogni. Elfeledik, hogy az ész nem vallás, s a vallás nem ész. Maga az ész nem boldogíthat. Szivem is van, nem is szólva az érzéki javakra vágyódó testről. Mások meg csak érzelmi elemet látnak a vallásban. Tehát patikának nézik, mely időnkint igen hasznos orvosságot ad. Különösen a bánat, a megpróbáltatások napjaiban. Ennek a kórházszagú elméletnek az a baja, hogy a vallás nem csak a szív dolga, hanem az értelemé is. Szivemmel és eszemmel kell átélnem az Isten és ember közötti viszonyt. A harmadik nézet követői azt vallják, hogy a vallás ránk disputált dolog, ami nélkül igen szépen meglehetnénk. Mennyivel szebb, mennyivel felemelőbb volna, ha mindenki mehetne a maga utján. Ha pozdorjává törhetné a törvényt, a korlátokat! Igaz, hogy korlát. De csak azért, mert magunk akarjuk, hogy az legyen. Nem ránk disputált paragrafus, hanem a legtermészetesebb valami. Csak egy hiányzik: hogy átérezzük a boldogító voltát. Ha átéltük, nem lesz nyűg, hanem boldogító valóság. Hiába tűzdelik tele az eget drágakövekkel — miattuk éhen halhatok. Hiába látom, hogy mást boldoggá tesz a vallás, ha magam hideg vagyok. At kell élnem, hogy boldog legyek. Isten nem akarja a boldogtalanságomat. Sőt épen a vallással ád erőt a szenvedésben. Megédesíti a halált is. Hiszen utána újra éledünk, az örömbe, az örökkévalóságba lépünk át. Ha nincs vallás, az utcakövezetnek is irigylésre méltóbb sorsa van, mint nekünk. Igaz, hogy tiporják, gázolják, de nincs öntudata, nem érzi a durvaságot. Rajtunk is keresztül gázolnak, de mi öntudatosan szenvedünk. Mi ad ilyenkor erőt, ha nincs hitem?... Nem elég az elmélet. A vallás, a Krisztús vallása, szivet, lelket átformáló erő. Míg szívünkből ki nem zárjuk, fölemel: hőssé, szentté, félistenné magasztosít fel bennünket. Csak a természetfölötti áramot kell a lelkünkkel összekapcsolnunk. A legcsodásabb hatású orvosságban sincs köszönet, ha csak az éjjeli szekrényemen tartom. Be kell vennem, hogy használjon. A vallás erejét sem elég másokban megcsodálnunk; magunknak is át kell élnünk, s akkor megmosolyogjuk, amiért előbb rajongtunk, gyerekjátéknak tűnik fel, amitől a nehézsége miatt irtóztunk. Az igazán vallásos lélek előtt az egész természet a boldogság himnuszát zengi. Próbáljuk meg. S csakhamar átalakul a föld színe. Lepattanik róla az ősi átok s mindnyájan eggyé leszünk Krisztusban, aki életünket széppé, tartalmassá és boldoggá varázsolja. Egyesületi hirek. A Kath. Kör közgyűlése mult vasárnap folyt le a tagok élénk érdeklődése közben. Jándi Bernardin elnök meleg szavakkal üdvözölte a XIII. közgyűlést, majd gyönyörű történeti visszapillantást vetett a magyarországi kath. körök keletkezésére és későbbi fejlődésére. Az igazság meggyőző erejével fejtegette, hogy ezekre a körökre ma nagyobb szükség van, mint valaha. A változó idők szerint változik e körök feladata is, de az alaphoz törhetetlenül kell ragaszkodnunk; a régi hagyományokat tiszteletben kell tartanunk. Szivéből kivánja, hogy a pápai Kath. Kör legyen Vesta temploma, melyben örökké őrzik a tiszta erkölcs izzó zsarátnokát. A nagy szónoki lendülettel előadott gyönyörű beszédet zajos éljenzéssel fogadta a közgyűlés. Blcisutigh Sándor főtitkár terjesztette elő ezután tartalmas, lelkes hangon megirt évi jelentését, melyben szinte minuciózus pontossággal rajzolta meg a kör mozgalmas életét. Amit különösen jól esett hallanunk, a hálás elismerés és őszinte nagyrabecsülés hangján emlékezett meg Botka Jenőröl, a volt elnökről, aki fáradhatatlan agilitásával hatalmas lendülettel vitte előbbre a Kath. Kört. A tagok száma jelenleg 371. A felolvasó-estélyek a mult évben is a szokott, magas szinvonalon állottak. Régi hagyományaihoz híven, a jótékonyságot is gyakorolta a kör. Hangversenyt rendezett az ajkai és sziciliai szerencsétlenek javára. Március tizenötödikén izzó hazafias lelkesedéssel ülte meg a magyar szabadság hajnalhasadását. A hálás kegyelet hangján magasztalta báró Hornig Károly veszprémi püspököt, aki páratlan jóindulattal nemcsak tűzelőfát utalványozott a körnek, hanem a »Pápa és Vidékét« is évi 400 kor. szubvencióval támogatja. A lelkes főtitkár nagyszabású jelentését nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés. Utána Arányi József pénztáros a köri pénztár, Kobera Károly a borpénztár, Sülé Gábor a »Pápa és Vidéke« vagyoni állapotának évi jelentését terjesztette elő. A lelkiismeretes gonddal készített előterjesztéseket a közgyűlés helyeslőleg vette tudomásul s a felmentvényt megadta. Nagy lelkesedéssel határozták el azt is, hogy a megyéspüspök úr ő Excellenciáját a közgyűlésből kifolyólag üdvözlik s előtte a kör hálás köszönetét tolmácsolják. Kalmár Káról}« társelnök szépen megokolt indítványára Szekeres Bónis, soproni bencés tanárt, akinek emlékét hálás kegyelettel őrzi a kör, a Kath. Kör tiszteletbeli tagjává választották. Ezután következett a tisztújítás, melynek eredménye a következő: Elnök : Jándi Bernardin ; társelnök és háznagy: Kalmár Károly; II. háznagy : Grátzer János ; ügyész : Dr. Csoknyay János ; pénztárnok: Arányi József ; I. titkár: Blasutigh Sándor; II. titkár : Lipka Pál; I. könyvtáros: Varsányi Román; II. könyvtáros : Zsilavy Sándor; bor- és kertfelügyelő: Kobera Károly; gazda-. Csiszár István. Választmányi rendes tagok : Béri Zsigmond, Botka Jenő, Hajnóczky Béla, Hanauer Zoltán, Karcsay István, Legény Ferenc, JVIátz József, Nagy Vilmos, Okolicsányi József, Bornemissza József, Varga Rezső, Viz Ferenc. Választmányi póttagok : Berkes Ágost, Bauer Károly, Vincze József. Számvizsgálók-. Mayer István, Trauner Lipót. A Felsővárosi Kath. Kör is mult I vasárnap d. u. tartotta meg évi közgyűlését. Béri Zsigmond elnök hosszabb megnyitó beszédet mondott, melyben a nagy számmal egybegyűlt köri tagok élénk tetszése mellett rámutatott a kör nagyarányú megerősödésére. (Ma már körülbelül 300 tagja van). A kath. elveknek a gyakorlati életben való megvalósítására, egymás kölcsönös megbecsülésére, az igazi keresztény testvéries szellem ápolására hivta fel a hallgatóságot. A kör anyagilag is jól áll: 760 К 82 f. volt a tiszta jövedelem a mult évben. Az egész vagyon (a felszerelésen kivül) 3089 К 64 f. A felmentvények megadása után következett a tisztújítás. Az eredmény a következő: Elnök: Béri Zsigmond, II. elnök: Somogyi József, I. titkár: Tomor Antal, II. titkár: Széptóth