Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-12-18 / 51. szám

1910. szeptember 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 413. »öblöstorkú kántor«-a, a »kántor torok jó torok,« nem csupán a költői képzelet szüle­ményei. Nem egész ilyen karrikatura kiadás­ban ugyan, de azért manapság is vannak ilyenek. A magyar közmondás szerint »Min­dennek van alja« s így a tanítóságnak is. Ily tanítók szánandók és a legtöbb esetben bűnhődnek maguk is könnyelműségükért. Sokkal szánandóbb azonban az ilyen tanító családja és az a község, amelybe a Gond­viselés sodorta. Ilyenek példája egész gene­rációkat dönt az alkoholizmus karjaiba. Saj­nos, sok tanító azzal akarja megnyerni népének bizalmát és szeretetét, hogy résztvesz mulatságain, ott a vezérszerepet viszi, iszik és kártyázik a néppel. Ez azonban — ha van is különben tekintélye a nép előtt — mindig tekintélyének rovására esik. Nem a múlatás, korcsmázás való taní­tóembernek. Az a tanító, ki népnevelői hi­vatásának lelkiismeretesen akar megfelelni, más és hasznosabb elfoglaltságot is talál. A tanítói hivatás fontossága megköveteli, hogy folyton művelje, képezze magát, s ami saját ügyeinek rendezésén kivül szabad ideje van: azt iordítsa a nép művelésére. Látni,tapasz­talni, hogy a ránkbizott gyermeksereg és a felnőtt nép előbbre halad a kultúra terén, hogy szelídülnek erkölcsei, gyarapszik anya­gilag, mind oly dolgok, melyek megérdemlik a művelt ember érdeklődését. S ezeknek elérésére a tanító munkájára okvetlenül szükség van. Sőt az ő munkája az emberi művelődés problémájában az első láncszem, melyhez, mint alaphoz, az épület fala és "teteje, fűződik a többi kulturális munka. Ez a gondolat adja meg a néptanítói hivatás fontosságát, ez fokozza az igazán hivatásos néptanító önérzetét, ez ád önbizalmat és munkakedvet az élet megpróbáltatásaiban is. Tehát ne a szesz élvezetéből merítsen a tanító megnyugvást az élet mostohaságai ellen, hanem hivatása szépségéből, mely — ha mint ember erkölcsileg feddhetetlen, mint tanító fáradhatatlan, mint a nép neve­lője józanság szempontjából községének mintaképe: — erkölcsi értelemben a tanítót a legeslegelső helyre állítja. Ha ily értelem­ben dolgozik az iskolában, akkor már köny­nyen megy társadalmi munkája. Erről majd legközelebb! Jelentés. a Kathoiikus Népszövetség működéséről és álla­potáról 1910. év január 1-töl november ЗО-ig. (Előterjesztetett a dec. 4-én Székesfehérvárott tartott közgyűlésen). A tagok száma. November 30-ig be lett jelentve 240.942 tag. (1909-ben 220.115). Ebből magyar 144.818 (135.852), német 52.132 (44.759), tót 40.247 (35.841), horvát, bunyevác, ruthén 4745 (3668). A tagok eloszlása. 3064 helyen van ezidőszerint tagja a Kathoiikus Népszövet­ségnek. 2383 helyen van 20-nál több tag és 755 helyen 20-nál kevesebb. Szaporodás az 1909-cel szemben 292 új szervezet. A szervezet munkája. A lefolyt évben 1136 nyilvános gyűlést és 2000-nél több értekezletet tartottak a népszövetségi szer­vezetek. Megszaporodtak azok a szervezetek, amelyek rendszeresítették a heti, kétheti vagy havi értekezleteket. Megyei értekezle­tünk volt: Komárom, Bars, Torontál, Nyitra, Sopron, Pozsony megyékben. Központi szó­nok 320 gyűlésen vett részt. A kormányzó­tanács 12-szer, az igazgatóság 2-szer, a sajtó­szakosztály 14-szer, az agitacionális bizottság 6-szor, a jogi bizottság 5-ször tartott ülést. Tagilletmények, röpiratok. A folyó év­ben tagilletmény gyanánt kiadtunk 2,281.385 füzetet és naptárt, továbbá elterjesztettünk 1,530.146 röpiratot és különféle felhívást. Nyomtatványaink összpéldányszáma 3811531. A népirodában egy ügyész, egy meg­bízott ügyvéd és három jogtanácsos dolgo­zik, a 14 tagú jogi-bizottság támogatásával. Ez az iroda 8394 ügyet intézett el. Ebből személyes jelentkezés alkalmából adott szó­beli tanács 1362, (1909-ben 715), eljárást Benn a kályhában hasadékot vett észre, bekukucskált rajta s hallgatta, mit be­szél az uraság a rettenetes doktorral. — Nos, hallod, mindentudó doktor, azt gondolom, hogy most már itt az ideje, hogy megmondd, hová tűntek el az ezüstök. ! Rák Péter elővette a képeskönyvet s kereste benne a kakast; de izgatott volt-e, vagy mi, egyszerre nem találta meg. Előre, hátra forgatja, de csak nem ta­lálja. Végre elkiáltja magát: — Tudom, hogy benn vagy, azért hát csak gyere elő! Az inas a kályhában azt gondolta, hogy ő neki kiáltja: gyere csak elő, azért rémülten kiugrott a kályhalyukból s futott a társaihoz s elmondta nekik, mi történt. Azok megrettenve rögtön kiszólították a mindentudó doktort, s mivel úgyis min­dent tud, hát megmondták neki, hová rej­tették el az ezöstöt. Tanulság: Némelykor a bot is elsül és hány embernek sikerült már oly dolog, amit talán némelyek teljes lehetetlenségnek tar­tottak. igényelt 2103 (1909-ben 804), levélbeli el­; intézést nyert 4929. A vidéken 127 helyen 159 ügyvéd végzi tagjaink számára a jog­: védelmet, akik az eddig beérkezett jelenté­sek szerint 10.215 esetben adtak ingyenes : jogi tanácsot Az összes elintézett jogesetek ; száma volt 18609, (1909-ben 13.652). A jelzálogos kölcsön közvetítését ez év j március havában kezdette meg a Népszövet­j ség; kilenc hónap alatt 685.900 korona köl­I csönt kértek általa. Elutasíttatott 50.600 korona. A többi részint tárgyalás alatt van, részint már kifizettetett vagy betáblázás alatt van. Gazdasági osztály. Még egészen új ez : az osztály, csak egy hónapja áll fenn, mű­ködéséről tehát csak a jövőben lesz érdem­I leges jelenteni való. Ténztári állapot. A számvfzsgáló-bi­j zottságnak nov. 30-án megejtett vizsgálata i szerint bevétel volt 280.213'04 korona, kiadás 245.292'02, egyenleg mint maradvány 34.931 "02 korona. Ezt terheli a decemberi füzet, egy havi irodai kiadás és a naptár­számla utolsó részlete. Д puskasütögető majom. Medvetáncoltató járt a városban. Mikor a medve elvégezte a dolgát, akkor egy fürgenc majom ugrott íöl a hátára. Csákó volt a íején, aranysújtásos, pi­ros kabát és nadrág a testén, kard az olda­lán, puska a vállán, s pompásan tudott mindezzel bánni. A kardott a csákójához tartotta, vil­logtatta, tisztelgett vele, szalutált, ekzeciro­zott, akárcsak egy kitanult katona. Bámult is ám egy tarisznyás atyafi, még a pipa is kialudt a szájában. Mikor aztán a puskát is leemelte a válláról s kommandó-szóra megtöltötte, meg elsütötte, akkor már nem állhatta tovább köpött egyet s oda fordult a komédiáshoz: — Ugyan kérem átossan — az ű fia légyen ez ? Nem hallgat! Hogy mepilyet mondani! — Ne tessék — kérem átossággal ha­ragudni, csak azért mondtam, mert igen formítanak egymásra. IRODALOM. A Szent~IstvárwTársulat rendes tagilletményei. Ezek a kis kék füzetek ma Magyaror­szágban a kathoiikus észjárás legbuzgóbb ka­tonái közé tartoznak, s amint egyre hosszabb sorban sorakoznak könyves polcunkon, egyre nagyobb megelégedéssel és örömmel mond­hatjuk, hogy a magyar intelligencia hitét, ke­resztény világnézletét évről-évre jobban mű­ködő szellemi hadsereg védelmezi. Egymás­után kapjuk e sorozatban a szociológiai, tör­ténelmi, bölcsészeti, s természettudományi mun­kákat, amelyek elég tudósak és alaposak arra, hogy a legkeményebb támadásokkal szemben is erős pajzsul, páncélul szolgáljanak s elég népszerűek és olvashatók arra a másik célra, hogy intelligens ember, ha egyszer a kezébe vette, olvasatlanul le ne tegye. Az idei sorozatban ismét négy kötetet kaptunk. Zubriczky Aladár, az egész vállalat érdemes szerkesztője »Párhuzamok a keresz­ténység és más vallások« között cimmel irt egy kötetet, Schütz Antal Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben bizonyítja, Platz Bonifác Természettudomány és Igazság cimmel zúzta össze a természettudománnyal érvelő hitetlen­ség igazságok gyanánt árult feltevéseit, Luk­csics József pedig a nálunk mostanában foly­ton emlegetett Galilei-kérdésben mutatja meg az igazságot. Zubriczky Aladár könyve a külföldi irodalmakban nagyon sokat tárgyalt, nálunk azonban legfeljebb csak megpendített s leg­többször helytelenül értelmezett kérdéseket fejteget. Az összehasonlító nyelvészetből ki­fejlődött vallástörténet legfontosabb problé­máit világítja meg. Nehéz kérdést boncolgat Schütz Antal, mikor az Oltáriszentség lényegét és mivoltát az ész, tudomány, a logika reflektora elé ál­lítja, széleskörű tudása, borotva éles esze azon­ban legyűri a nehézségeket s meggyőző okos­kodása, magával sodró előadása olvasói lel­kébe is átülteti a maga eszének-lelkének le­sziirődött, megállapodott igazságait.

Next

/
Thumbnails
Contents