Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-11-27 / 48. szám

27. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. szeptember 25. munkához mért jutalom. Minden önérzetes '! tanító csak pirulni tud, amikor munkáját • ily kevésre becsülik ép azok, akiktől annak méltánylását elsősorban várhatná. Nem menti a megye eljárását, hogy azok a tanítók az annyira lesajnált jutalmat elfogadták. Tették ezt bizonyára a kir. tan­felügyelő iránti tiszteletből. De sokkal job­ban esett volna nekik, ha a lealázó jutalom­díj helyett a vármegye, szegénységére való tekintettel, hálás köszönetét fejezi ki. Ez nem méltó eljárás a vármegyéhez, de nem méltó a tanítóság egyeteméhez sem. Csak ennyit kivántunk a tanítóság reputáci­ója érdekében elmondani. Zs. S. A lelkesedés napjai. Hov. 13. 14. 15. — Irta: Káuzli Gyula. — Vigan prüszkölt a déli gyorsvonat, j mely a katholikusok legnagyobb és legszebb összejövetelére, a budapesti katholikus nagy­gyűlésre vitt. Kétes érzelmek váltották fel egymást szivemben! Lesz-e elég erő a ka­& j tholikus öntudat kimutatására, most e val­lástalan s lelkiekkel keveset törődő világban? Lesz-e elég bátorság megmutatni országnak, világnak, hogy a katholicizmus nem halotti ágyra való régiség, hanem erős, élettel bíró, életet adó hatalmasság! Ily gondolatokkal foglalkozva szálltam ki a vonatból a központban. Láttam a nagy­város forgatagát, a kenyér után való törte­tést, láttam lótást-futást, gyalog, villanyoson, kocsin, automobilon. Semmivel sem törődve gyalog indultam a »Vigadóba,« hol már megkezdődött a komoly munka. Lppen a Kath. Népszövetség tartotta diszülését. A terem megközelíthetetlen, annyi a nép, hogy még ennyit nem látott sohasem a Vigadó! Furakodtam, hogy valamit láthassak, hall­hassak. S mit láttam! A magyar katholiciz­mus összes egyházi és világi vezetőit az emelvényen. Lenn a népet. Az igazi, rom latlan szivü, egyszerű népet, összeszorítva, közben egy-egy papot. De láttam nagyoft sok -— ennek örültem legjobban — intelli­gens uri nőt és férfiút, s a főúri világból is többeket. Örültek, tapsoltak, lelkesedtek; lelkesedtek a szépért, a jóért, a hitért, a vallásért. Lelkesedtek Istenért, hazáért, egy­házért. Az öröm tapsait viszonozták a folyo­sók, melléktermek, honnan szintén a nép örömrivalgása tört elő. Egymásután hang­zottak el Rakovszky, Fischer Colbrie, Huszár, Rigó földmives gazda beszédei, kiknek Prohászka püspök köszönte meg elevenen, elragadóan, röviden a jóért hozott áldozatu­kat. Fischer püspök az alkoholizmusról be­szélt. Frenetikus taps követte szavait. Pro­hászka felhasználta ezt s így szólt: »Most tapsoltak eleget — de ezután igyanak ke­vesebbet.« Rigó beszédére azt mondta: »Ez a rigó szépen szólott, meghallotta mindenki; én csak azt kívánom, hogy ennek a rigónak füttyére táncoljanak odahaza is.« Már egé­szen besötétedett, mire elhagytuk a gyűlés helyét, hogy a lelkesedés e házában helyet adjunk hazánk és hitünk büszkeségeinek: a kath. egyetemi ifjúságnak, kikre ránézve, öröm tölti el egész valónkat, mert tudjuk azt, hogy még nincs veszve minden. Apponyi gyönyörű beszédéről, a remekül sikerült hangversenyről nem szólhatok, mert hat órára a kongregációi kongresszusra kellett mennem. Uraim! most le a kalappal! Azokról szólok (a modern Zacheusokról és Veronikák­ról). kik ország-világ előtt meg merik mon­dani: »Én hithű katholikus vagyok.« Zacheus fára mászott, hogy láthassa az Üdvözítőt. Veronika nyilvánosan törölte az Ur vér­verejtékes arcát! Az itt egybegyűlt férfiak és hölgyek ugyanezt teszik. Nem félnek ők senkitől, akármilyen klerikálisoknak is mond­ják őket, ők mernek, nem félnek, mert hisznek / Eddig örült a lelkem, most ujjon­gott. Egy táborban látni Majláthot, Zichy Aladárt, Barkóczy bárót, P. Bust, állami és miniszteri hivatalnokokat a szegén)« munká­sokkal, a nagyméltóságú és méltóságos asz­szonyokat az asszonyságokkal és a gyári leányokkal, ez valami fenséges látvány — a keresztény szeretetnek és együttérzésnek magasztos látványa! S ez meghatott! S mindjárt azt gondoltam: mikor lesz igy Pápán is?!... Vagy tán ez ábrándnak is sok ? De mit is beszélek! A kongregáció j célját még sokan nem tudják felfogni, nem birják megérteni, annál is inkább, mivel so­kan a Világból s a Pesti Naplóból ismerik meg. A kongregáció olyan iskola, melybe szívesen jár tanulni úgy a pap, mint az ügy­véd, a tanár éppen úgy, mint a tudatlan mun­kás, ott mindenki megkapja a maga lelki táplálékát. Ez a diszgyülés azt mutatta, hogy hazánkban erős a kongregációi élet, — olyan erős, hogy a szabadkőművesek bomlasztó erőt látnak benne, s hadapródjaikkal rágal­mazás által akarják azt összetörni. De nem fog sikerülni, mert a kongregációk a hitvallók iskolái. Alighogy a rengeteg nép elment az uj városház nagyterméből, jöttek a keresztény szocialisták, hogy ők is a kath. nagygyűlés keretében megmutassák azt, hogy a társada­lom sebeinek orvoslására Krisztus szellemének újraélesztése kell. Giesswein prelátus szavai után sok szép dolgot hallottam, hogy miként kell a nép bajain segíteni s miként kell a népet visszahódítani Krisztusnak — s meg­menteni a hazának! (Folyt, köv.) h írek. — A Kath. Kör dec. 4-én tartja első felolvasó estélyét, mely iránt már is nagy érdeklődés mutatkozik. A programmot lapunk jövő számában közöljük. A hölgyeket kéri a rendezőség, hogy kalap nélkül jelenjenek meg. A Kath. Kör dalárdája f. hó 21-én alakult meg újra a bencés gim­názium tornatermében- Varga Rezső társelnök lelkes buzdító beszédére hu­szonketten léptek be a daloskörbe, úgyhogy működéséhez a legszebb re­ményeket fűzhetjük. — A sajtóvasárnap igen szép ered­ményt mutat fel a szombathelyi egyházme­gye területén. 4050 korona gyűlt össze a kath. sajtó támogatására. — A pápai patronag-e, mely a lélek­mentés nagy eszméjének megvalósítására alakult, sikerrel működik és tölti be hivatá­sát. A nemes munkára vállalkozó, önfelál­dozó hölgyek, mintegy 35—40 fiatal mun­kás-lányt gyűjtenek maguk köré vasárnap délutánonkint, foglalkoznak velük, lelkükben a jó és nemes csirákat fejlesztik és hasznos kézi munkára oktatják őket. A lélekmentés már önként következik abból, hogy a szóra­; kozásra szánt délutánt nem csavarogják el az utcákon és mulatóhelyeken, ahol a fegyel­j mezetlen fiatal lélekre mindig leselkedik a veszély, a bűn. Anyagilag a patronage teljesen a jó szivekre van utalva, mert vagyoni alapja egyáltalán nincs. A tisztelendő Irg. Nővérek nagylelkűségéből van helyiségtik; gróf. Ester­házy Pál kegyessége juttat fűtést és világítást ; a védencek számára egyes nagylelkű ajándé­kozók küldenek uzsonát, hogy az egész, hosz­szú délután ne éhezzenek a patronageban. De az ezenkívül is felmerülő kisebb kiadá­sok fedezésére kénytelen a patronage veze­tősége a jó célt megértő emberbarátokhoz fordulni, hogy legyenek kegyesek adomá­nyaikkal lehetővé tenni, hogy a patronage létezhessen. Azon jószívű adakozóknak, kik a költségek fedezéséhez ezúttal hozzájárultak, mély háláját és köszönetét nyilvánítja a pat- ronage vezetősége. Isten fizesse meg! Szvo­boda Vencel, Kriszt Jenő, Hanauer Béláné 4—4 K., Piacsek Gyula, Kristóffy Gyuláné, özv. Obermayer Józsefné, özv. Szilágyi Jó­zsefné, N. N., Tar Gyuláné, Bősze Mihályné, Nagy Gabriella, Mikovinyi Ödönné, dr. Kó­ródi Simonné, Markhot Angela, Hanauer Zol­tánné, Marton fal vay Elekné, Jankó Eászlóné. 1 — 1 K., N. N. 60 fill., N. N. 50 fill. Hunka Anna 40 fill. Összesen 27 korona és 50 fill Köszönetnyilvánítás. Gróf Ester­házy Sándor a Ker. Munkás Egyesületnek 300 koronát volt kegyes ajándékozni, me­lyért ez uton mond hálás köszönetet Káuzli Gyula elnök. — Az Iparos Ifjúság- Önképző Egy­lete igen sikerült mulatságot rendezett mult vasárnap a Griff-szálló nagytermében. A táncvigalmat igen ügyesen összeállított fel­olvasás előzte meg, amelyet Kemény Béla v. aljegyző tartott. A mindvégig kedélyes és humoros felolvasást még a táncolni vágyó fiatalság is szívesen hallgatta, s hosszasan megtapsolta. A főiskolai zenekar egy »Nyi­tányt« adott elő »A sevillai borbély« c. operából Gáty Istvánnak, a íőiskola tehet­séges, fiatal tanárának szakszerű vezetése mellett. Ugyancsak a főiskolai zenekar ki­sérte Kurucz Gyula papnöv. hatásosan elő­adott népdalait is. Simonits Márton mono­lógja, Varga Margit s Kondor Béla dialógja tették még változatossá az estélyt, mely után a szép számban összegyűlt fiatalság jó kedv­vel, vigan roppta a táncot késő hajnalig — Felolvasó est. Ma a Keresztény Szociális Egyesület ismét tart felolvasó­estélyt. Az éneken, szavalatokon és monoló­gokon kivül előadnak a fiatal tagok egy színdarabot is. Káuzli Gyula elnök pedig előadást tart »Szemelvények a szociálde­mokrácia életéből« cimen. Kezdete fél 8 órakor. Beléptidij 20 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents