Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-11-20 / 47. szám

V. évfolyam. Pápa, 19x0. november 13. 377. szám. PAPA ES Y! Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Apponyi beszéde a kath. ifjúsághoz. Tisztelt ünneplő közönség! Ifjú barátaim! A meghívó »ifjúsági ünnepre« szól; tehát ünnepelni jöttünk volna ide és nekem, mint meghívott ünnepi szónoknak, ehhez kellene alkalmazkodnom. Mégis kérem, ne ve- [ gyék rossz néven, ha komoly dolgokról és komolyan szólok önökhöz. (Halljuk, halljuk !) Komoly időket élünk, még komolyabbakat várunk ; valóban nem volnék méltó az ifjú- ! ság bizalmára, ha a találkozónak e kedves j alkalmánál másra gondolnék és másra irá- j nyítanám az ő gondolkodását is, mint e ko-A moly idők követelményére. A keresztényellenes világnézlet az utóbbi ; években nagy erőfeszítést visz véghez Magyarországon; rávetette magát országunkra teljes | hadi felszerelésével. Nem a politikai pártok- j ban jut kifejezésre ez az erőfeszítés: azokban ; csak itt-ott nyilvánul az ellenséges áramlatnak beözönlése, vagy befolyása. A támadás az irodalomban, a tudományos és művészeti tevékenységgel kapcsolatosan, a magasabb és alacsonyabb szinvonalu időszaki és napisajtóban, az egyesületi és társulási törekvésekben nyilvánul. Egész ereje itt, mint mindenütt, elsősorban a katholikus egyház ellen irányul, mert ennek az egyháznak sziklaszilárd épületébe nem lehet beleférkőzni. A tekintély elve itt őrködik a tanítás teljessége és tisztasága fölött, itt ki van zárva az ingadozás, a benső bomlás. Ennyit ellenfeleink is tudnak; ezt az egyházat tehát kívülről döngetik, — hátha sikerül megdönteni. Vájjon sikerülhet-e? Mint egyetemes egyházat biztossá teszi az isteni igéret ; de egyes országok egyháza elpusztulhat, sok országé már el is pusztult. Tehát résen kell lennünk. (Élénk taps.) Csodálatosnak látszó dolog és mégis természetes, hogy ugyanazok az áramlatok, amélyek a keresztény világnézlet ellen irtó háborút folytatnak, óvatosabban bár, de félreismerhetetlenül a nemzeti érzést is gyengíteni» végelemzésben kipusztítani iparkodnak. Természetes: mert a nemzeti gondolat fölényének elismerése, a tisztán egyéni boldogulás önmagában teljesen jogosult vágyának alárendelése a nemzeti boldogulás követelményei alá, épugy ellenkezik az »Én« azon gőgös imádásával, mely a destruktiv világnézletek magva, amint ellenkezik azzal a keresztény önmegtagadás és a katholikus hitbeli engedelmesség. Mind a kettő szilárd szerkezetekbe, az egyéni önkényt korlátozó és ennek szeszélyeitől független viszonylatokba illeszti be az egyént ésigy mind a kettő egyaránt akadálya a társadalmi szétmállásnak. E benső rokonság és összefüggés folytán a hazafiúi érzés uralma sem tetszik a destruktív áramlatok képviselőinek, bár indulatuk ereje eredetileg az egyén ellen irányul. Azok az elméletek tehát, amelyek onnan terjesztetnek és amelyekben az eszmék valóságos anarchiája mutatkozik. (Ugy van, ugy van! Hosszas, lelkes taps). Talán ez még veszedelmesebbé teszi őket, mert így a pozitívumban mindenki saját izlése szerint válogathat, ezek a szétfutó, szétmálló elméletek, mondom, csupán ebben az irányban egységesek, következetesek és intranzigensek: a keresztény világnézlet, első sorban a katholikus egyház elleni gyűlöletben és a nemzeti gondolat uralma ellen indított aknamunkában. Félreérthetetlen, olykor beavatott ' érzelmi közösségben állanak a nemzetközi szociáldemokráciával, pedig nincsenek összeköttetések hiján azzal a plutokraciával sem, amely a szociálizmus tanainak legmerevebb ellentéte. De ez is érthető. Mert a szociáldemokrácia Magyarországon ma sokkal kevesebb buzgósággal képviseli a vagyontalan osztályoknak azt a jogos törekvését, hogy a gazdasági haladás gyümölcseiből nagyobb részesedést nyerjenek, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeknek legalább monstruozus kinövései orvosoltassanak — amely törekvések az elvi alap és a módszer minden különbözősége dacára élénk rokonszenvvel találkoznának a mi köreinkben is, sőt bizonyos bizonyos gyakorlati kooperációt is indokolhatnának — mint inkább a féktelen gyűlöletet, a kereszténység és különösen a katholikus egyház ellen. (Hosszas, lelkes taps). Lapjaik és folyóirataik minden oldala hemzseg a vérlázító istenkáromlásoktól, mindennek, ami nekünk szent, ócsárlásától, bepiszkolásától. Ok durvábban hirdetik és nyíltabban a gyűlöletet, mintázok az orgánumok, amelyek ma még — és igazán nem tudom, lesz-e erre soká szükség — kénytelenek a műveltebb közönség kényesebb Ízlésével számolni; de az érzelem és a gondolkozás annyira ugyanaz, hogy a szociáldemokrácia Magyarországon ma már alig egyéb, mint a keresztényellenes és a nemzetietlen áramlatok ligájának szélső balszárnya. (Percekig tartó, lelkes taps). A szélső jobbon pedig — az ethimologia ellenére — egy sereg baleket látunk, a frázis rabjait, akik azt hiszik, hogy a szabadelvüségük bizonyítása végett kell a farkasokkal szelíden bár — de mégis együtt — üvölteniök; a felekezeti elfogultság áldozatait, akik nem látják, hogy életérdekök a mi oldalunkhoz utalja őket, azon igazságok megvédésére, amelyeket közösen bírnak és hogy a vihar, ha minket elsöpör, velők is el fog bánni; az öntudatos és öntudatlan modernistákat, akik bocsánatkérés mellett katholikusok és az ellenségtől erkölcsi áldozatok utján remélnek kegyelmet nyerni ; szóval egy tarka-barka hadát az olyanoknak, akik »nem tudják, hogy mit cselekszenek,« ámbár, hogy e cimen megbocsátható-e bünük, azt egyedül Isten tudhatja. (Lelkes taps). De nem szabad megíeledkeznem az ellenséges erőknek egy be nem vallott, sőt olykor repudeált s nem is akarom kétségbevonni, hogy őszintén visszautasított és mégis hatalmas segítő-társáról: a mind vakmerőbben és arcátlanabbul fellépő pornográfiáról. Tudom, hogy ellenfeleink javarésze felháborodással utasítaná vissza egy ilyen alávaló szövetség vádját és én ezt a vádat nem is emelem. De kettőt igenis mondok. Először azt, hogy azok a körök gyengék a pornográfiával szemben, hogy onnan hangzanak fel, hol a művészet, hol a sajtó szabadsága nevében tiltakozások, valahányszor valamely illetékes tényező az ilyen ocsmányságok ellen erőteljesen akar fellépni, hogy ott veszik védelembe a pornografia mesgyéjén járó színdarabokat s egyéb irodalmi és művészeti termékeket. Másodszor pedig azt mondom, hogy bármennyire restellik a jóérzelmüek, de tényleg óriási az a segítség, amelyet a szellemi és társadalmi destrukció erői azoktól a befolyásoktól nyernek, amelyek az egyes emberben megbontják az erők egyensúlyát, a íelsőbb képességek uralmát az alacsony ösztönök felett. Tápunk mai száma xo oldal.