Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-11-13 / 46. szám

372. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. szeptember 25. Színház. Ünnepi köntösbe öltözött a héten kis színházunk belseje. Falai között üdvözölhette ismét, talán utoljára, a nemzet csalogányát, a magyar színmű­vészet büszkeségét, Blaha Lujzát. Azt a könnyekig megható lelkesedést, ün­nepeltetést, amelyben Pápa város mű­értő közönsége Blaha Lujzát részesítette, leírni nem lehet. Azt látni, érezni le­hetett csak. Tollúnkat gyengének érez­zük játékának bírálatára. Kritikánk úgy­sem lehetne más, mint az elismerés, a dicsőítés szóáradata. Csak örömünknek adunk kifejezést, hogy még egyszer láthattuk Őt körünkben. Hogy gyö­nyörködhettünk művészi játékában. Hogy élvezhettük még mindig remek hangját, érezhettük énekének varázsát. Színtársulatunknak dicséretére legyen mondva, nem akadt ünneprontó. Mind­egyikük tudásának legjavát vitte a színpadra, nem "akarva méltatlan lenni a nagy művésznőhöz. A héten ismét két jutalomjáték­ban volt részünk. Miklóssy Margit, a »Vén leányok« c. 4 felvonásos vígjáté­kot, Érckövi Károly pedig »Kipp van Winkle« с. regéiryes operettet válasz­totta jutalom játékául. Mindkettőjük tár­sulatunk számottevő tagja és csak saj­nálni tudjuk, hogy Miklóssy Margit jutalomjátékát nem honorálta telt ház. Pedig, ha valaki, hát U bizonyára megérdemelte volna. Ittléte alatt nem sok munkát adott a súgónak, ami tekintve a társulatunknál lábrakapott szerep nem-tudást, — valósággal ér­demszámba megy. Pompás humora igen sok derűs percet szerzett a kö­zönségnek. Méltán megérdemelte azt a virágkosarat, amellyel a közönség megtisztelte. Érczkövi Károly szintén rászolgált a közönség szeretetére, aminek fényes bizonysága, hogy táblás ház jelent meg jutalom játékán. Szépen átgondolt, mű­vésziesen kidolgozott játéka, gyönyörű baritonja, társulatunk legjobb erői közé sorozzák. A héten előadott darabok a kö­vetkezők : Szombaton, vasárnap este és kedden a »Balkáni Hercegnő- c. 3 felvonásos ope­rette került szinre, Gábor Andor fordításá­ban. Zeneszámai egy-két fülbemászó meló­diát leszámítva, nem valami művészi érté­kűek. Cselekményben azonban már valamivel értékesebb és csakis ennek köszönheti, hogy műsoron maradhat. Tánc volt benne ele­gendő, betanításuk Ivánfi Jenő ügyességét dicséri. Kitűnő előadást produkáltak: Lányai Piroska, Kovács Hanna és Boriss Bianka; a férfi-szereplők közül Lrckövy Károly, Bátori és Ivánfi arattak szép sikert. Vasárnap d. u. az »Obsitos« ment ter­mészetesen, mint mindig, telt ház előtt. Sokat tapsolták Sárközi Blankát, Kovács Hannát, Boriss Biankát és Miklóssy Margi­tot. A férfiak közül Bátori, Ivánfi, Kovács és Lrckövi osztoztak a sikerben. Hétfőn Miklóssy M. jutalomjátékául a »Vén leányok« c. 4 felvonásos vígjáték került szinre. Vígjátéknak ugyan nem na­gyon víg, hanem silánynak elég silány. Cso­dáljuk Miklóssytól; hogy ezt választotta ju­talomjátékául. A szereplők, élükön Miklóssy Margittal, elég jól játszottak. Szerdán Érckövi Károly jutalomjátékául a »Ripp van Winkle« e. regényes operet­uram neki adja a gyönyörű lányát, felel egy másik. Már pedig ez jó messze áll az ő orrá­tól, mondja a harmadik. És milyen pazarló, veti oda a negyedik. Mindegyik tudott valamit Andrásról, de jót egy sem mondott róla, hisz irigyé volt mindnyája. Hagyjátok, szólt az öreg Péter, vala­mennyi molnár nesztora, ki eddig csendesen pipálva hallgatta, mint szapulják Andrist. Majd megjön annak a fiúnak az esze. Zsizsek szomszéd leirhatlan gúnnyal vont erre vállat. A többiek meg más tárgyról kezdtek beszélgetni. A szóbeszéd eljutott Andris anyjáig is. Mikor ugy szombatonkint tisztát vitt neki ) többször mondta: Kedves fiam, én szeretlek ily vidámnak látni, de mások megszólnak érte. Már azzal is csúfolnak, hogy mindén pénzedet elköltőd Mankára. Sohse bánja ezt, édes anyám. Dalolok mert különben nem fér belém a boldogság. Ami pedig a többit illeti, ne fájjon attól senki feje. Hisz Mankának szerzek vele örö­met. Ha férj és feleség leszünk, majd taka­rékoskodunk azután. Zsizsek György Orankó gazda szom­szédja volt nemcsak malmával, de telkeik és földjeik is összeértek. Egyiorma vagyona volt mindkettőnek, de mig Orankóéknál jó koszt és emberséges bánásmód mellett a cseléd is szívesen szolgált, addig Zsizsek házatáját még a koldus is elkerülte. Nem adott ő soha senkinek jószántából semmit; inkább elvette, amihez csak hozzáfért. A mesgyét mindig el­szántotta, a marháját kárba hajtotta. Munkást fogadni sajnált. Maga dolgozott feleségével és két fiával, kiket bizony legtöbbször bottal kellett a munkához hajtani, mert hát olyan »mulaszd el a napot«Téle legények voltak. Emiatt aztán semmi munka sem volt idejé­ben megtéve, azért a termés sem lehetett olyan, mint azé, ki földjét idejében s jól munkálja. Zsizseket úgy aratás után majd felve­tette az irigység, látva, hogy fizet a mások tet adták telt ház előtt. Érckövi a »Ripp« szerepében valósággal remekelt. Gyönyörű énekével pedig még játékát is felülmúlta. Szép piánóival méltán nyerte meg a közön­ség tetszését. Sokszor megtapsolták nyílt Szinen is. Említésre méltó még Lányai Pi­roska igazán szép játéka, gyönyörű éneke. Kisebb szerepeikben Hidvéghyné és Kovács Hanna osztoztak a sikerben. A férfi-szerep­lők közül, habár kisebb szerepekben is, de nélkülözhetetlenek voltak jó játékukkal Bá­tori, Kovács és Ivánfi.. D. u. diák-előadásul Katona József örökké szép »Bánk-Bánját« hozták szinre telt ház előtt. Csütörtökön este Báró Splényiné Blaha Lujza felléptével »A Nagymama« c. daljáték került szinre. A színház szorongásig megtelt. Lázasan várta a közönség a darab kezde­tét, egy hatalmas babérkoszorúval, amelynek hosszú nemzeti szinü selyemszalagján »A legbájosabb nagymamának — Pápa város közönsége« volt arany betűkkel felírva. Ami­kor pedig a legbájosabb nagymama meg­jelent a szinpadon, zugó tapsvihar fogadta, amely alig-alig akart elcsendesülni. A felvo­nások végén, nyílt szinpadon többször kife­jezte a közönség örömét, lelkesedését. De színtársulatunk tagjait is méltán illeti dicsé­ret szép játékukért, amelyhez — leszámítva a karnak egyizbeni rettenetes hamis énekét, — szó nem férhet. A nagy íinnepeltetés megismétlődött talán még nagyobb arányok­ban pénteken este, amikor a »Kurucfurfang« с. énekes szinmű került szinre. Csodáltuk- a művésznőnek még mindig fiatalos színpadi rutinját, amellyel a fiatal menyecskét meg­játszotta. Táncának fiatalos könnyedsége pedig egyszerűen bámulatba ejtett. — A közönség az előadás végeztével alig akarta elhagyni a színházat. Tapsolt-tapsolt szaka­datlanul. A szeretetnek ezen impozáns meg­nyilvánulása könnyeket csalt a nemzet csa­logányának a szemébe. Megmutatta ezzel is a pápai közönség, hogy tud lelkesedni az igazi művészetért. h írek. A malomban is nagyszerű gazdálkodás volt. Először jött Zsizsek gazda, kivette a vá­mot egyszer az őrlető szeme láttára, másod­szor látatlanul. Azután jöttek a fiuk: Miska és Markó, egyik jobban szerette az itókát, mint a másik. Mivel az apjuk sohasem adott nekik egy krajcárt sem, úgy segítettek ma­gukon, ahogy tudtak. Bele markoltak hát azok is a zsákba. Nem volt ezen a gazdálkodáson Isten áldása. Sok pénze fogyott Zsizsiknek per­költségekre. így minden zsugorisága mellett a vagyon inkább fogyott, mint gyarapodott. (Vége köv.) Arcképleleplezés. Kedves, ; családias est lesz csütörtökön a Kath. Körben. Az egyesület érdemes ügyve­i zető-elnökének, Botka Jenőnek arckép­leleplező ünnepsége. Az ünnepség este 8 órakor kezdődik társasvacsora kere­tében a Kath. Kör téli helyiségében. Egy teríték ára 2 kor. Az az általános tisztelet és szeretet, melynek Botka ; Jenő a Kath. Körben örvend, kétség­telen garanciája annak, hogy az estély minden tekintetben fényesen fog sike­rülni. — A társas vacsorán résztvenni szándékozók szerdán estig előjegyez­hetik magukat a Kath. Körben kitett aláirási-iven Aviatika Pápán. Takács és Rajky aviatikusok monoplánjukat, amely 28 lóerejű géppel van felszerelve, folyó hó 18-án itt nálunk kiállítják közmegtekintésre és alkal­mas időben fel is íognak szállni. A két aviatikus földink, ami bizonyára vonzóbbá teszi szereplésüket. Tegnap érkeztek váro­sunkba, hogy terepszemlét tartsanak a fel­szállásra.

Next

/
Thumbnails
Contents