Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-11-06 / 45. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 45. 39. szám PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: ZsilavY Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A munkáslakásokról. A munkáslakásokról kétféleképen lehet gondoskodni: vagy maga a város épít ilyen lakásokat s olcsó áron bérbeadja a munkásnépnek, vagy pedig külön-külön épülnek kerttel, udvarral ilyen lakások minden munkás számára, s ezek a házikók idővel azután a munkások tulajdonába mennek át. A pápai szegény munkásosztály ilyen lakás után vágyódik, mely idővel tulajdonába mehet át. Természetes, a dolog könnyebben megy, ha a lakások számára a város ingyen telket ad, vagy legalább is olcsón adja. Sok ezer ilyen munkáslakás épült fel már az 1907-8. években. Pl. Hódmezővásárhely en 46 munkásház épült. A város 10 ezer korona értékű téglát és tetó'cserepet adott ingyen. Egy ház 703 koronába került. Az illető munkások 14 éven keresztül évi 50 koronát fizetnek s akkor teher nélkül sajátjuk a ház. Szentesen 112 munkásház épült. Minden munkás 250 korona kamatmentes kölcsönt kapott, az ezen felüli összeget 4°o-os kamatra Káuzli Gyula. kapta. A vályogvetést maguk a mun- mindegyiknek igényeit kielégíthessék s kások végezték. A kölcsönt 10 év alatt akaratát teljesíthessék. Mert azt jó megtartoznak visszafizetni. Békéscsabán 100 jegyezni, hogy egy város előmenetele család * kapott egyenkint 600 korona a munkásnép megelégedettségétől s jókamatmentes és 12 év alatt visszafize- módjától függ! tendő kölcsönt. A házakat maguk a " munkások építették fel. A szegény munkásnép a legnagyobb áldozatokra képes, csakhogy lakáshoz jusson. Az a kis házikó alkotja boldogságát, megelégedését és büszkeségét! Egy város a lehető legjobbat cselekszi akkor, ha így iparkodik a munkásnyomort enyhíteni, annál is inkább, mikor az állam segédkezet nyújt hozzá. Az 1907. évi munkás-lakás törvény alapján egy esztendő alatt 1 1.532 munkásház épülhet 13 millió értékben, mely öszszegből az állam 300.000 koronát fizet ki a munkások helyett. Természetes, hogy házikó nemcsak gazdasági munkásnak kell, hanem az ipari munkásnak is. Szóval a munkásság összességének. Az már a városok intéző köreinek bölcs belátásától és jóindulatától függ, hogy Városi közgyűlés. Városunk képviselő-testülete folyó hó 3-án, d. u. 3 órakor tartotta r. havi közgyűlését. Mészáros Károly, polgármester üdvözölvén a megjelent képviselőket, a közgyűlést megnyitja és a jelen gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Borsos István, Hercog Manó dr.. Csillag Károly, Gaál Gyula és Lippert Sándor képviselőket. A mult ülés jegyzőkönyvét, mivel ellene senki kifogásé nem tett, hitelesítette a közgyűlés. A polgármester sajnálattal értesült arról, hogy a mult közgyűlés alkalmával a pénzügyi-bizottság egyik tagja ellen valamelyik képviselőtestületi tag inparlamentális kifejezést használt. Nem hiszi azonban, hogy az illető tudva és szándékosan tette volna. Kéri, hogy ebbeli nyilatkozatához járuljon hozzá a képviselőtestület, amihez a képviselőa házügyben testület készséggel hozzájárult. TÁRCA. Osz. Idegen költök albumából. Irta: Lamartine. Oh ritka lombú fák, köszöntelek Üdv szertehullott sárga levelek! Üdv végső, szép napok!.. A földnek gyásza Tetszik nekem, mert bánatomnak mása. Merengve járok puszta utakon, S megint — oh most utolszor láthatom, Hogy rezg a sápadt fény a lombon által. Allj, hogy el tudj bánni a homállyal. A természetnek elhal mindene, S oly vonzó fátyolos tekintete, Miként ha jó barát, végsőt sóhajtva, Felénk mosolyg, aztán lezárul ajka. Fn is, hogy létem napja letelik, Siratom újra hunyt reményeit! Megfordulok, s irigyen végig nézem A jót, amelyből nem vevém ki részem. Föld, napsugár, természet! oh vegyed, Vegyed síromnak szélén könnyemet! A fény oly tiszta, olyan illat foly szét A nap a haldokló szemeinek oly szép! Szeretnem mostan kiüríteni A kancsót, mely üröm s mézzel teli, Amelyből éltet ittam: serlegemben Lehet, hogy benn maradt egy édes cseppem. Egy nap tán meghozhatta volna még A boldogságot, melyet nem lelék! Találtam volna ez embergomolyba Szivet, mely szivem megértette volna! Hulló virág a szélnek adja át A naptól elbúcsúzva illatát .. . Én meghalok, s mint gyászos méla-ének Keblemből úgy repül tovább a lélek. Radó Antal fordítása. Egy kinos negyedóra. Irta: Theuriet A. — Franciából: Szeberényi László. Némely vidék helységei, akár építkezéseiket nézi az ember, akár lakosaikat, vagy a népszokásokat, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Az Haute-Marne département városai, falvai kietlenek, visszataszítók. Csendesek, mintha egy fia lélelc se laknék bennük. Ilyen a többi közt Langres város is. Egy sziklás begy oldalán épült; utcái szűkek, a szél élesen fúj rajtuk keresztül; házai komorak, egyszerűek, az utcára alig : nyilik egy-két ablak; magas a kerítésük, mintha lakosai az angol közmondást tartaI nák szem előtt: »My house is my castle« (Az én házam az én váram). Egy öreg orvos nagybátyám már régóta Langresban lakik. Nagy, szikár, erős ember. Komor, mint sziklás hazája; néha gúnyos modorú, bátor a vakmerőségig. Gyakran el szokta mondani, hogy mily ki! nos körülmények közé került egy alkalommal a francia-német háborúban. 1870. aug.-ban lepték el a németek az I Haute-Marne provinciát. Egymásután foglalták : el a főbb pontokat, Langrest azonban, mivel vára roppant erős volt, egyelőre meg sem támadták. De azért a külvilággal való közlekedés nagyon megnehezült. Csak ekkor vették észre, hogy a tábori kórházban úgyszólván alig van orvosság. A hiányt meg csak a mintegy tiz mérföldnyire