Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-10-30 / 44. szám

t>

. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. november 30. = A X. Katholikus Nagygyűlés. A X. Katholikus Nagygyűlés védnökségének, illetve diszelnökségének elfogadásáról a püspöki kar tagjai és társadalmunk kitűnőségei közül az Országos Katholikus Szövetség elnökségét a következők értesítették: Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi, Samassa József dr. bíboros, egri, Varosy Gyula dr. kalocsai érsekek, Bálás Lajos rozsnyói püspök, Batthyány Vilmos gróf nyitrai apostoli adminisztrátor, Bende Imre nyitrai, Boromisza Tibor dr. szatmári, Csák y Károly gróf váci, Csernoch János Csanádi megyés püspökök, Fetser Antal félsz, püspök, nagyváradi püspök helynök, Firczák Gvula dr. munkácsi gör. szert, kath., FischerColbrie Ágost kassai megyéspüspökök, Hajdú. Tibor dr. pannonhalmi főapát, Hornig Károly dr. báró veszprémi, Hosszú Vazul dr. lugosi gör. szert, kath., István Vilmos dr. szombathelyi, Mailáth G. Károly gróf erdélyi. Párvy Sándor dr. szepesi, Prohászka Ottokár dr. székesfejérvári, Radnai Farkas besztercebányai, Szabó János szamosujvári, Széchényi Miklós gróf győri, Vályi János eperjesi gör. szert. kath. megyés püspökök; — továbbá Apponyi xYlbert gróf, Apponvi Géza gróf, Bárkóczy Sándor báró min. tanácsos, Concha Győző dr. egyet, tanár, Batthyány Iván gróf, Csekonics Endre gróf, Dessewffy Aurél gróf, Erdődy Gyula gróf, Esterházy Miklós Móric gróf, Forster Gyula báró, Fülepp Kálmán főpolgármester, Gerliczy Ferenc báró, Kétly Károly dr. egyet, tanár, Mailáth György gróf, Mailáth József gróf, Pallavicini Ede őrgróf, Pejacsevich-Miko Endre gróf, Réczey Imre dr. egyet, tanár, rektor, Révay Ferenc báró, Sághy Gyula dr. egyet, tanár, Somssich Béla gróf, Széchényi László gróf, Takács Menyhért dr. jászói prépost prelátus, Vajda Ödön zirci apát, Zichy Rafael gróf, Zselénski Róbert gróf, Zichy Aladár gróf. A nagygyűlés előkészítő bizottsága s az Országos Katholikus Szövetség elnöksége a nyilvános üléseken való előadásra eddig felkérte Mailáth Gusztáv gróf, Széchényi Miklós gróf, s Prohászka Ottokár püspököket, Giess- | wein Sándor dr. prelátust, Vay Péter gróf ! apostoli protonotáriust, P. Buttykáy Antal ferencrendi házfőnököt, Rakovszky István v. b. t. t. és Nagy Emil dr. orsz. képviselőket, Somssich Béla grófot, Széchényi Emil grófot s Zlinszky János dr. vm. tb. főügyész ügyvédet. A X. Katholikus Nagygyűlés előkészítő bizottsága, melynek tagjai Várady L. xÁ.rpád dr., Giesswein Sándor dr., Zlinszky János dr., Zsembery István dr., Hindy Zoltán dr., Mihályi! Ákos dr., Ernszt Sándor dr., Nagy Emil dr. elhatározta, hogy: a) a hitbuzgalmi és karitativ szakosztály elnökévé Várady L. • Árpád püspököt és Gerliczy Ferenc bárót, b) a közművelődési szakosztályelnökeivé Zichy Gyula gróf püspököt és Concha Győző dr. egyet, tanárt, c) a szociális szakosztály elnökeivé pedig Prohászka Ottokár dr. püspököt és Zlinszky János dr. ügyvédet kérik fel. JVlusiea sacra. A requiemről. Abból az alkalomból, hogy jövő szerdán, halottak napján, a nagytemplomban gregorianrequiemet mutatunk be, tájékoztatjuk t. olvasóinkat egy u. n. korális gyászmiséről. Előirás szerint ünnepélyes gyászmisénél római szokás, hogy az orgonát nem használjak. Az orgona nélküli korálrequiem felel meg legjobban a gyászmise ünnepélyes komolyságának. Természetesen nemcsak szabályszerűen, hanem kitűnően is kell előadni. Az orgonának gyászmisénél való használata ugyan nincsen eltiltva, de korlátozva igen is van azzal, hogy csak az ének kíséretére használható,*) ott is a játék jellegét a gyászhangulathoz kell alkalmazni s ezért erős és éles változatok mellőzendők. *) Caer. epporum XXVIII. 13. . . . »in missis defunctorum silet Organa, cum silet cantus.« Ezek szerint tehát az orgona nem szól a mise elején, midőn a sekrestyeajtó csengetyűjét meghúzzák, hanem amidőn belekezdenek az énekbe. Az, hogy az orgona a csengetyű jelzésére meg nem szólal, bizonyos üresség, kiclégítetlenség érzését keltheti ugyan, mindazonáltal ez is, mint a fekete szin: a halál csendjére emlékeztei bennünket. Valami hiányzik, úgy érezzük; de gondoljuk meg, hogy a halottak, kikért a gyászmisét bemutatják, szintén hiányzanak körünkből, — imádkozzunk érettök. A requiemet teljesen a Graduale Romanum szerint kell énekelni. Tehát Introitussal kezdődik az ének. A Te Decet zsolfárvers után a Repuiem aeternam ismételtetik és csak azután jön a 9 Kyrie, illetve Christe eleison. Epistola után Graduale, Tractus és Sequentia (Dics iráé) következik, melyet szószerint kell végig énekelni. A Dies irae, mely 19 versből áll, se el nem hagyható, se meg nem rövidíthető. Meg van azonban engedve*) a 2., 3., 4, 5., 6., 7., 13. és 18. verset recitálni. (Recitáláson értjük azt az eljárást, hogy az énekesek egy hangon, orgonakiséret mellett, hallhatóan elolvassák a szöveget, kb. olyan módon, mint a pap a a feriális orációkat énekli.) Evangelium után jön az Offertorium, melyet, noha aránytalanul hosszabb, mint bármely más misénél, szintén teljesen el kell énekelni.**) Ezt követi a Sanctus, Benedictus, Agnus Dei és Communio. A responzoriumok mindig feriális tónusban és mindig orgona nélkül énekelendők, bármily nagy egyházi pompával celebrálják is a gyászmisét. Ha a requiemet Absolutio követi, vagyis Libera me énekeltetik, akkor az előirás szerinti és a Graduale Romanumban felvett Li- bera veendő, melyet semmi más szerzemény nem pótolhat. A Libera végén a kórus egyik *) Decretum S. R. C. No 2959. **) Decretum S. R. C. No. 3051: . . . »necessario cantari debet.« Elemér nevét hallotta emlegetni, szivét szorulni érezte, arcára biborszint varázsolt a hirtelen meglepetés s meghökkenve ő is a falragaszt kezdte kémlelni két bogárszemével. Csakugyan ott állott a neve, már mint az Izsák Eleméré. És Horváth Magda szive gyorsabban kezdett verni. Tekintete előtt összeolvadt a kiváncsi embertömeg, lelke könnyű lepkeszárnyon visszarepült három esztendőre s annak is a legelejére. Akkor választották meg Izsák Elemért elsőben képviselőnek. Szép flu volt. Arcát mintha tejben fürösztötték volna, olyan fehér, de annál sötétebb a haja. Aki látta, a szeme megakadt rajta s elnézte volna akár egy hétig is. Kivált a vászoncseléd. Aztán meg jó szive is volt Elemérnek. Hiszen Horváth Magda utóvégre sem inge, sem gallérja nem volt a gazdag úrfinak, mégis mindig megszólította, ahányszor csak elment mellette. Aztán meg milyen szép titulusokkal illette! Lelkem, galambom, édes virágom, ez még mind sifli volt ahhoz képest, aminek őt mind elnevezte. Persze sok iskolát járt s ott a professzoroktól tanulta, hogyan kell a kis leányokat traktálni. Csókolni való ember igazán, hanem azért mégis elfutott előle, mikor egyszer csókot kért tőle. Hiába, csak ilyen a tanulatlan leány. Az első szóra inába száll a bátorsága s mert gyámoltalanságában nem tudja, mit tegyen, hát azt teszi, hogy elfut. Most jól tudja, hogy az nem illett, de ha másodszor is olyan kéréssel jönne az úrfi, Isten látja lelkét, másodszor is elfutna, ha mindjárt bibasztnak mondanák is. Hanem egyszer csak elszakadt az úrfi a faluból. Azt mondták az emberek, hogy képviselő lesz, be kell utaznia a kerületet. És nem hiába utazta be. Aki meglátta, о ' az megszerette. Mire a választás napja elkövetkezett, arra ellenfele, valami pesti fiskális, úgy megszökött, hogy a korcsmárosokat sem fizette ki. És Izsák Elemér képviselő lett . . . Maga sem örülhetett volna jobban a megválasztatásának, mint ahogy Horváth Magda megörült a szives úrfi szerencséjének. Pedig hiába örült annyira. Attól fogva szinét sem látta többet a faluban. Az emberek azt mondták, hogy Elemér elment a fővárosba törvényt csinálni. Magdára pedig szomorú napok virradtak. Kérők köszöntöttek be a házhoz s ő maga se tudja, miért, de valamennyinek kosarat adott. Szülői nem erőltették, hiszen olyan leány, mint az ő Magdájuk, húszat kikosarazhat, azért még jön másik husz utána. így mult el két teljes esztendő. S annak letelte után az öregek elkezdtek türelmetlenkedni. Szegény leány nem tudta már őket eleget hitegetni és szóval tartani, különösen azután nem, hogy Fonyó Pali is már kérőként állított be hozzájuk. — Légy eszeden, édes gyermekem, szólt az apja. Ezt a szerencsét el ne szalaszd. Mit tegyen szegény leány? Küzdött önnönmagával. Talán nem tudta szenvedni azt a legényt? De hiszen Fonyó Pali sohasem bántotta őt. Aztán azt mondta, hogy szereti^ szereti mindennél jobban a földön. S lám, ő mégis félt tőle. Pedig az a legény nem hazudott. Két szeme, melyek olyan odaadóan csüngtek rajta, tükör voltak: Magda mérhetetlen szerelmet olvasott ki belőlük. Hanem ő félt attól a szerelemtől. Maga se tudta, miért. Talán mást szeret? Nem, nem, dehogy szeret . . . Szorongó szivvel sietett önnönmagát megnyugtatni. Arca égett a szégyenpirtól. Hiszen van is mit szégyenlenie azon a vakmerőségen, hogy ő szemeit maga-