Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-09-25 / 39. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. szeptember 25. 39. szám PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi betilap. A pápai Kathoiikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Kathoiikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. „Durva agitáció". »Eras a hitem, hogy felekezeti különbség nélkül elitéli a józan közönség ezt a durva agitációt, szembe is száll vele«, stb. Igy vettem ez igéket a »Városi képviselő« űr szept. 11-i cikkéből. Hát 'iszen igének igék, de se szentnek, se épületesnek nem mondhatók! »Durva agitáció« ! Tetszik nekem ez a kifejezés. Igaz is, találó is. Talán ez az egyetlen igaz húr, melyet cikkében megpendít. Csak épen a címzést hibázta el. »Хеш fogadtatik el.« Tisztelettel visszaszármaztatjuk ahhoz, aki küldte. Ráillik teljesen. Mert, ha volt durva kirohanás a ..... I főgimnáziumi hírlapi vita folyamán, azt ő követte el első izben. О és senki más. Őszintén megvallom, nem szívesen folytatom a polémiát. Ugy látom, hogy ki van már merítve a vita anyaga. Feleselgetni, ismételgetni meg nem szeretek. Hogy mégis hozzászólok a kérdéshez, szolgáljon mentségemül egyrészt e fontos ügy iránt érzett igaz, őszinte lelkesedésem, másrészt az a körülmény, hogy t. ellenfelünk épen csekélységemre, mint »az ellenvéleményüek leghivatottabb tollforgat ójára« hivatkozott, mint koronatanura, mikor cikkeinek »higgadt és tárgyilagos« voltát akarta igazolni. Júl. 31-i cikkére tényleg azt mondtam, hogy higgadt és tárgyilagos. De csak erre! Aug. 14-i második cikkéről már egészen más volt a véleményem, aminek nyíltan is kifejezést adtam a »Pápa és Vidéke« augusztus 28-iki számában. Sajnos, szept. 11-i »Szemelvényeiről« sem mondhatom, hogy higgadt és tárgyilagos hangon vannak megirva. Sőt! Egész cikke csak úgy hemzseg a valótlanságoktól, a tudatos, vagy önkéntelen ferdítésektől és a legválogatottabb személyi inzultusoktól. Engedelmet kéIrta : BÉRI ZSIGMOND. rek, de így nem szokás igaz ügyet védeni ! Azt mondja t. ellenfelünk: hagyjunk fel a nagyképüsködéssel ! Ne álljunk elő folyton a felekezeti béke feldúl ásának rémével az összes katholikusság nevében ! A »Városi képviselő« úr, úgy látszik, beteg. Veszedelmesen beteg. Rémeket lát. Ki fenyegetőzött és hol a felekezeti béke feldulásának rémével? Ön emlegette először, nem mi! És hogy »merészelünk« az összes katholikusság nevében beszélni ? Megkérdezhetném ugyan, hogyan merészel Ön tisztességes uri emberekkel ilyen hangon beszélni, de nem teszem. Hanem csak annyit mondok: nevezzen meg egvetlenegy számottevő kathoiikus О О- о-/ embert, aki nem barátja a kathoiikus főgimnáziumnak! De igazi katholikust ám, ne olyant, akinek a katholikusságát a keresztlevelén kivül semmi más : nem bizonyítja! Hivatkozik a szt. Benedek-rend volt nagynevű főapátjára Fehér Ipolyra, aki az egyik »vezérszónok» szerint »szintén nem találta szükségesnek« a kath. főgimnáziumot. Hát az a vezérszónok erélyesen megcáfolta ezt a neki tulajdonított kijelentést. Én csak anynyit teszek hozzá a magam részéről, hogy Fehér Ipoly épen nem volt ellensége a pápai kath. főgimnáziumnak. Kétszer volt alkalmam a boldogult főapát úrral e kérdésről beszélni; elismerte, hogy itt is szükséges volna a főgimnázium, csak rendi szempontból tartotta koraiziak a dolgot, mert a Rend anyagi erejét a kőszegi és komáromi kisgimnáziumok kifejlesztése, valamint az ölbői és zalavári munkáslakások felépítése abban az ídőben nagyon kimerítette. Az sem igaz, hogy a jelenlegi főapát úr — saját levele szerint — «csak az utolsó napokban« értesült ezen »nagy mozgalomról«. Többször átolvastam azt a levelet, de sehol sem tudtam ráakadni arra a kifejezésre: »csak az utolsó napokban«. Ezt nem irta a főapát úr, de nem is Írhatta, mert privátim már rég tudott erről a mozgalomról. Sőt hivatalosan is tudomást szerzett róla május 12-én, mikor itt tartózkodása alkalmával tisztelgett nála a főgimnáziumi bizottság. Ekkor tette azt a nevezetes kijelentést, hogy a pápai algimnázium kifejlesztésének szükségét senki sem érzi jobban, viint ő; s ha komollyá válik az akció, ő lesz ennek a fontos ügynek a legelső harcosa! Tehetetlen vergődésében még a hercegprímásba is belekapaszkodik a mi nemes ellenfelünk. »Ivöztudomásu — úgymond — hogy maga a hercegprímás sem adott többet a célra 2000 koronánál. Pedig, ha felette szükségesnek látta volna, jobban kinyitja pénztárcáját.« Felséges ötlet! Miért nem hivatkozott mindjárt a római pápára, aki tudvalevőleg semmivel sem járult hozzá a gyűjtéshez ? ! Hát még ez is argumentum? Mindenki tudja, hogy Vaszary Kolos rengeteg pénzt áldoz jótékony célra. De az csak magától értetődik, hogy első sorban a saját, óriási kiterjedésű egyházmegyéjét támogatja! Ne adja az Isten, de megeshetik a t. »Városi képviselő« úrral, hogy valamikor oly körülmények közé jut, hogy rászorul mások támogatására. Ha valamelyik befolyásos, vagyonos ember, mondjuk, 5 frtot jegyez a gyűjtődvén, ezzel talán az akarja jelezni, hogy csak — 5 frtra becsüli t. ellenfelünk értékét ? Az sem igaz, hogy »saját beismerésünk szerint is a másfelekezetüek többet adtak a gyüjtőiven, mint a katholikusok.« Ez vagy tévedés, vagy tudatos ferdítés. Mert ilyen zöldséget senki sein állított!