Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-08-28 / 35. szám

4. PÁPA ÉS VIDEKE. 1910. szeptember 11. dályozza a feljebbvaló hatalma, pressziója. Elitélendő dolog ily jelenség, történjék az bárki részéről, de kétszeresen bűnös dolog, ha pedagógus befolyásoltatja magát. Hogyan vág össze ily ember tanítása és cselekvése ? ! Ám hagyjuk ezt. Tanulság az, hogy közerkölcseink romlottságának nem az iskola az oka, hanem a társadalom azon része, kik leginkább szeretnek pálcát törni az iskola munkája fölött. Gondolkodjunk fölötte! La. HiREK. Katonai hirek. Mozgalmas az élet Pápán hetek óta, egyik ezred a másik után masíroz és sok leánysziv dobban meg a büszke hadfiak láttán. Tele van a város ... ! katonával. De nemcsak a város, az egész járás katonával van megrakva s a járás területén folynak a gyakorlatok, ropog a puska, dörög az ágyu. Pápára érkezett 25-én a soproni 18-ik honvéd-gyalogezred, a 10. honvéd-huszárezred, 26-án pedig a 39-ik tábori tüzérezred. Pár napi itt tartózkodás után Ugod felé vonultak tovább, ahol tulajdonképen az összes csapatok találkoztak. A 9-ik közöshuszárezred szintén Pápán tartózkodott 25-án s innen 27-én vonult el. Ugodon tartotta 26-án harcszerű céllövészetét a 18. honvéd-gyalogezred. 24-én érkezett meg a délutáni gyorsvonattal Frigyes főherceg is, ki itt tartózkodása alatt a Griffszállóban lakott. 25-én reggel Nagytevelre rázó hangját. Ahogy Gizike megtudta, mi történt, fekete lett előtte a kékbe játszó szoba, megtántorodott és biztosabb támaszték hiányában belekapaszkodott báli belépőjének lágy hattyuprémjébe. A gondos mama, ki e szörnyű pillanatban is csak sápadozó kis leányát látta, gyöngéden átkarolta a roskadozót s visszavezette szobájába. — Maradj itt, lelkem, mondá becézgetve, pihend ki magadat, — nem neked való látvány ez... A magára hagyott Gizike előtt sötét lett a világ, sötét a szobájának fehér tapétája, a duzzadó csipkével borított fehér ágy, s az ágy lüggönyeit összetartó kacagó ámorok, mind-mind sírni kezdtek, addig-addig sirtak mig Gizikéből is kitört az elfojtott görcsös zokogás. Lehajtotta fejét patyolat karjára s meg-megrándult harmat-teste. Patak folyt az arcán, s ahogy felszárítá csipkekendőjével, ráesett a szeme kicsiny naplójára, amibe idáig csak öröm és boldogság volt irva. Megreszketett lelke a jelen láttára, fázósan burkolta be magát a köpenyébe, felszaladt a hideg a szivéből az agyába, s azt a gondolatot, mely ott el volt rejtve, lelkének mélyébe, a kinos vergődés napvilágra hozta. Kezébe vette a tollat s a könnytől ázott fehér papiroson otromba betűkkel, reszkető kezével leirta gondolatát s belelehelte a leirt gondolatba egész leánylelkét. Én édes Istenem — ezt irta Gizike — van-e boldogtalanabb lény ezen a világon, mint én, hogy épen ma kellett a papának meghalni ! . . . ment ki s itt, mint a tüzőrség főfelügyelője szemlét tartott a környékben elszállásolt tüzérek felett. Dél felé jött vissza Pápára s a délutáni gyorsvonattal tovább utazott Győr felé. Kíséretében voltak: Hornig tábornok, Sachari tábornok és Sagburg tábornok, s több vezérkari tiszt. Eme nagy katonajárás idején mintegy 2500 embernek, 150 tisztnek 1000 lónak, a szükséges irodáknak és a tábori felszerelésnek kellett helyet adni. — Herceg- Esterházy Miklósné halála. Esterházy Miklós herceg feleségének, született Cziráky Margit grófnő, csillagkeresztes és palotahölgynek a mult héten bekövetkezett hirtelen haláláról részleteket jelentenek Eszterházáról. A hercegasszony, akinek hat héttel ezelőtt kis leánykája született, már egészen jól érezte magát, amikor aug. 12-én tromporis lépett föl nála. Kezelő orvosa, Riha János dr. eszterházi és Pfeiffer dr. kismartoni orvosok kezelték a beteget s már-már úgy látszott, hogy diadalmaskodnak a betegségen, amikor 17-én délután két órakor ujabb erős tromporis lépett föl a tüdőben. Az orvosok mindent elkövettek a beteg megmentésére, de a hercegasszony ereje egyre gyengült é.s rohamosan közeledett a katasztrófa. A hercegasszony maga is éVezte bajának komolyságát s estefelé magához hivatta férjét, gyermekeit s családjának ott időző tagjait: Cziráky Béla grófot és a feleségét; Esterházy László grófot és Esterházy Móric grófot. Megható jelenet következett ekkor. A hercegasszony egyenkint magához kérte gyermekeit, megáldotta őket és elbúcsúzott tőlük. Azt mondotta, hogy gyengül, mindig gyengébb lesz és meg fog halni, üt apró gyermekéhez intézett utolsó szavait így végezte: — Tudjátok, én most a jó Istenhez megyek, imádkoz iátok hozzá, hogy ott találkozhassunk. Az ő kegyelméből én is ott leszek. Majd a férjéhez fordult ezekkel a szavakkal : Köszönöm, Miki, igen boldog voltam, meg sem érdemeltem. Majd megkérte a herceget, hogy ne temessék el Kismartonban a családi kriptában, hanem Eszterházán, ahol olyan jól érezte magát. S azt is kérte, hogy virágot ne fogadjanak el, hanem a rászánt összeget adják a Mária Jozefinum-intézetnek. Este hat órakor a herceg automobilján megérkezett Baán Jenő süttőri plébános, aki a beteget ellátta a haldoklók szentségével. Éjjel fél 12 órakor megérkezett Bécsből Steinlechner Miksa orvostanár, akit távirattal hívtak a beteghez, de már késő volt, a tragikus sorsú fiatal hercegasszony fél óra múlva meghalt. Negyed órával a hercegasszony halála után megérkezett Esterházy Antal Miklós herceg felesége, született Andrási Irma grófnő és Esterházy Rudolf herceg, 18-án reggel pedig Cziráky Antal gróf, a hercegasszony édesapja. A temetés hétfőn délután 3 órakor volt s a gyászszertartást Széchényi Miklós gróf győri püspök végezte. A hercegasszonyt egyelőre a süttőri templom kertjébe temették el s amikor Eszterházán elkészül az uj kripta, a hamvakat oda viszik át. A gyászesetről értesítették a kabinetirodát is. Éppen a király születésnapján érkezett meg a kabinetiroda leirata, mely szerint a felség hg. Esterházy Miklósnét a közjótékonyság terén elért érdemeiért az első osztályú Erzsébet-renddel tünteti ki. A kitüntetés hire későn érkezett: — a jótékony hercegasszonyt már holtan találta. — Baleset. Farkas Pál 17 éves vasúti pályamunkás e hó 22-én a pályaudvar egyik bontás alatt levő épületén dolgozott; munka közben egy nehéz gerenda a bal kezefejére esett s rajta 14 napig gyógyuló zuzódást okozott. — Elhunyt nagyiparos. Egy puritán jellemű s a becsületességnek valódi típusát képviselő polgára halt meg városunknak e hó 21-én Matus György személyében. Akik ismerték nemes jellemét, mély gyásszal a szivükben állták körül koporsóját 23-án végbement temetésén. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Matus Györgyné szül. Nagy Franciska a maga és gyermekei: Karolina, Róza és Etelka, valamint az összes rokonok nevében mély fájdalommal jelenti, hogy feledhetetlen jó térje, az áldott lelkű családapa, hü rokon, Matus György, a veszprémi ev. egyházmegyei gyámolda pénztárnoka, a helybeli ev. gyülekezet presbitere folyó aug. hó 21-én életének 59-ik, boldog házasságának 21-ik évében hosszasb szenvedés után az Urban elhunyt. A megboldogultnak hült tetemeit f. aug. hó 23-án d. u. 5 órakor fogjuk az ág. hitv. ev. egyház szertartása szerint Pápán az alsóvárosi temetőben a végnyugalomnak átadni. Pápa, 1910. augusztus hó 22. Áldott ! legyen emlékezete! Lajos napja. Bizonyára csak keveseknek jutott eszébe e hó 25-én az, hogy kinek a neve napját kellene ünnepelni. Lajos napját mutatta a kalendárium, de hej, milyen kevesen voltak azok, kiknek a lelkében e napon megszólalt valami nemesebb fájdalom s talán titkon még könny is szökött a szemükbe. Felesleges is lett volna valami nemesebb felbuzdulás, felesleges a könny, mert hát boldog most már a magyar s ki törődik azzal, hogy volt egyszer valaki, akinek a csekély harminc millió korona alkotmányos költség miatt... elfogyott a regimentje. — A városházáról. 25-én délután ülésezett az állandó választmány s a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatát készítette elő. A tárgysorozat minden egyes pontját pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. — Adókivetés. A városi hatóság ez uton is közli a nagyközönséggel, de különösen azokkal, akiket közelebbről érdekel, hogy a pápai egyenesadó-kivetőbizottság a városi óvoda helyiségében f. hó 29. és 30-án tartja tárgyalásait. — Az adókivető-bizottsóg tagjai. A Pápán f. hó 29. és 30-án működő egyenesadó-kivetőbizottságban, mint szakelőadó Kluge Lajos kir. pénzügyi titkár vesz részt. A helyi bizottság elnöke Saóry Lajos ügyvéd, a város részéről bizalmiférfiakul Kohn Miksa Mihály és Valter Sándor kérettek fel. — Jön a kolera. Az ország északi és déli része felől veszedelmes hirek jönnek. Néhány városban már foganatba is vették az előleges óvintézkedéseket, kérdjük tisztelettel városunk nemes tanácsát, vájjon miféle óvintézkedéseket szándékozik foganatosítani s egyúttal ajánljuk ez intézkedések keresztülvitelére városunk mérnökét, kinek e téren való képességét csak a napokban szellőztették lapjaink, a vízvezetékkel kapcsolatban. Korcsmai virtus. F. hó 21-én hangos volt az egyik korcsma a mulatóktól s amint ez már történni szokott, reggel felé a bicskára került a sor. A szórakozásnak ifj. Végh Sándor lett az áldozata, kit Murai Ferenc késsel leszúrt. A sebesült állapota nagyon súlyos, de már túl van a veszélyen, Murait pedig a csendőrök a veszprémi ügyészségnek adták át.