Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-08-07 / 32. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. augusztus 4. tunk rá. Hanem igenis számítunk a Rábaköz katholikus lakosságára, melyet a ref. főgimnázium sohasem fog Pápára vonzani. Számítunk vármegyénk azon falvaira, melyek városunkhoz közelebb vannak, mint Veszprémhez. Számítunk továbbá Győr és Vas megye Pápához közel eső községeire, melyeknek népe ezt közvetlen tapasztalásból mond­hatom — igen szívesen ide jön, mihe­lyest biztosítékot nyer arra, hogy gyer­mekei itt be is fejezhetik tanulmányai­kat^ S most én kérdem; okos dolog-e ezt a népet más városba engedni?! 7. Tagadhatatlan, hogy a kollégi­umnak mindössze 65 kath. növendéke volt. Az is igaz, hogy a nég}^ felsőbb osztályba csak 26 helybeli katholikus ifjú járt. De mi következik ebből ? Ta­lán az, hogy a kath. főgimnázium négy felső osztályába csak 26 tanuló járna ? Szó sincs róla. Itt is becsúszott egy kis gikszer. Vigyázza meg csak a t. cikk­író úr, pl. az én 36 tanítványomból hány megy át a kollégiumba. Legföl­jebb 5—6. Hova lesz a többi ? Har­minc elmegv más intézetbe, más vá­rosba! A vidékiek úgyszólván mind eltávoznak, sőt a helybeliek közt is akad, aki más városban folytatja tanul­mányait. Ez tény. De ebben a tényben nem látok a ref. főgimnáziumra nézve semmi bántót, semmi lealázót. Igen természetes, hogv a kath. szülők azt oJ akarják, hogy gyermekeik katholikus szellemben nevelkedjenek. Azt meg senki sem kívánhatja, hogy a ref. fő­gimnázium katkolikus szellemben mű­ködjék! Ha a katholikus szülők szive­den odaadnák gyermekeiket a ref. fő­gimnáziumba, akkor nem értem, miért követelik a kath. főgimnáziumot ? Mert ezt a kath. nagyközönség kívánja, nem mi, bencések! Hiszen a szt. Benedek­rend először is nincs kötelezve Pápán főgimnázium vezetésére, másodszor meg nagy anyagi áldozatot jelent rá nézve, ha megvalósul a főgimnázium. De igen természetes, hog)- a szt. Benedek-rend a kath. tanítás és nevelés érdekében nem zárkózik el ilyen életbevágó, fon­tos kívánság elől ! Egy cseppet sem félek attól, hogy a pápai kath. főgimnáziumnak nem lesz elég növendéke. Hiszen már most is több tanuló tett benne vizsgálatot, mint pl. a a szentgotthárdi áll. főgim­náziumban! Kiskunhalason 255, Szek­szárdon 226, Zalaegerszegen 272, Aagy­kikindán 233, Székelykeresztúron (6 osztály) 202, Felsölövőn 175, Szakolcán (6 osztály) 198 tanuló iratkozott be az 1909—10. évben, pedig ezek főgim­náziumok. Kétségtelen, hogy a mi fő­gimnáziumunk jóval népesebb lesz, mint ezek. S ha ezek a városok nem saj­nálták az anyagi hozzájárulást, noha korántsem számíthattak annyi tanulóra s vele együtt oly nagy anyagi haszonra, mint Pápa, szeretném tudni, miért kel­lene magától ellöknie a biztos anyagi hasznot épen a mi városunknak? 8. Nem vagyunk ellenségei sem­miféle kulturális mozgalomnak. Ha az izr. polgári fiúiskola rászorul a segít­ségre, ám támogassák! Semmi kifogá­sunk sincs ellene. De ízléstelen dolog­nak tartjuk, hogy a t. cikkíró úr az izr. képviselőket azzal akarja rávenni a Memorandumban kért 50.000 korona megtagadására, hogy ütőkártyául ki­játsza az izr. polg. fiúiskola nagyobb arányú segélyezését. Ez egyértelmű volna a felekezeti villongás felidézésé­vel, amit mi mindenképen kerülni óhajtunk. Befejezésül csak néhány szót. Mi­kor a ref. főgimnázium felépítésére 60 ezer koronát kértek a várostól, a kath. képviselők készségesen megszavazták ezt az összeget. Pedig akkor nem volt szó új intézmény létesítéséről, csak ar­ról, hogy egy régi, több évszázados főgimnázium számára a modern köve­telményeknek megfelelő, új épületet emeljenek. Megszavazták, minden föl­tétel nélkül, noha tudták, hogy ez összeg nagyobb felét nekik kell meg­fizetniük, hiszen ők alkotják a lakos­ság többségét. Most a katholikusok kérnek a vá­rostól 50.000 koronát. Nem új épületre, hanem új intézmény megteremtésére. Oly intézményre, amely nagyban fogja emelni a város jó hírnevét, magasabbra emeli intellectuális színvonalát és fo­kozza a lakosság anyagi jóllétét. Nem erkölcsi kötelessége-e a kép­viselőtestületnek, hogy meghajoljon e kívánság előtt ? A Kath. Főgimn. javára rendezett mai kerti mulatság műsora. i. 1. Nyitány. Füredi Kálmán zenekara. 2. Monológ. Gárdos Juliska. 3. Ének. Vaszari Ernő (Ravazd. 4. Kis zenekar. Egresits János és növen­dékei 5. Ének. Tóth. Anna. 6. Zongora. Trauner Margit. 7. Ének. Okolicsányi család. II. 8. Férfikar. Szövőgyári dalárda. 9. Zongora. Pikéthy Tibor (Ravazd). 10. Enek. Kecskés Lajos. 11. Zongora és hegedű. Dr. Újvári Endre és Egresits János. 12. Zongora. Pikéthy Tibor. 13. Zongora. Szentgyörgyi Sándor. Az egyes kabarészámokat, az előadandó mű megnevezésével conferencier fogja be­jelenteni. A rendezőség fenntartja magának azt, hogy a műsort bővíthesse, esetleg sorrend­jét megváltoztathassa. A mulatságot tekeverseny nyitja meg d. u. 2 órakor; a kabaré pedig este 8 óra­kor kezdődik. Beléptidij 1 korona. A nemes cél támogatását a legmelegebben ajánljuk városunk polgárságának figyelmébe. hirer. Gróf Esterházy Sándorné temetése. A nemeslelkü grőfnénak, — kinek személyével lapunk vezető helyén foglalko­zunk, — temetése a lehető legnagyobb gyászpompával ment végbe. Kedden reggel 3 1/, órakor érkezett meg a pápai állomásra a holttestet hozó vonat, hol a hivatalos dol­gok elvégzése után Stenger Gyula marcaltői plébános szentelte be a tetemet. Utána szép csendben, gyönyörű menetben vitték a koporsót a gyászlepellel bevont főtemplom szentélyébe, hol igazán művészileg díszített ravatalra helyezték. A gyászmenetet még komorabbá tette a főtemplom szomorú ha­rangzűgása. A ravatal körül állandóan az Esterházy uradalmak huszárai, erdőőrei s erdészei álltak őrt. D. e. 11 órakor volt az ünnepélyes rekviem, melyet a patronatusbeli papok segédletével szintén Stenger plébános mondott. Délután 4 órakor csak a grófi család jelenlétében tartott gyászkönyörgést Káuzli Gyula káplán. Egész nap csak úgy hullámzott a nép a templomban; kiki sietett megadni a végtisztességet a jóságáról neve­zetes grófnénak. Kedden éjjel folyton őriz­ték a koporsót, s szerdán kora reggel 4 órakor ujabb beszentelés után, melyet Né­meth Gyula, keszői plébános végzett, meg­indult a gyászmenet, hogy elkísérje a gróf­nőt utolsó nagy útjára. A Csóka-utcánál megállott a menet, a temetésre menő pap­ság és közönség kocsira lilt, a helybeliek pedig visszatértek utolsó Istenhozzádot mondva. Nagygannán egyszerű állványra tették a koporsót a templomban, hol min­den félórában misét mutattak be a jelenlevő papok, a grófné lelkéért. 9 órakor kezdődött meg a gyászszertartás, melyet Néger Ágos­ton prelatus-kanonok végzett nagy segéd­lettel. Ezután levitték a koporsót a kriptába, hol egyszerre két misét mondtak az elhuny­tért, s az abszolúció megadása után a holt­testet örök nyugalomra helyezték. A temetésen a következő főurak vol­tak jelen: Herceg Estérházy Miklós, Herceg Hohenlohe, Herceg Schwarzenberg, özv. Aldobrandini hgnő, Id. Esterházy Pál gróf külügyi osztályfő és neje, Ifj. Esterházy Pál gróf és neje, Esterházy . Móric és Alajos grófok, Revertera gróf és neje, özv. Ester­házy Móricné és leánya, Esterházy Miklós Móricné és leánya, özv. Esterházy Ferencjié, Battyányi Géza gróf, neje és fia, Széche­nyi Péter gróf és neje, Cziráky József gróf, özv. Wallisch Gyuláné grófnő stb. Ez alkalommal szép példáját adták a há­lának a helybeli keresztény szocialisták. Az elhunyt nemeslelkü grófnéban ugyanis harci jelvényüknek: gyönyörű zászlójuknak véd­nökét, az igazi zászlóanyát tisztelték. Ez ok­ból kedden kora reggel megjelentek az ál­lomáson a gyászzászlóval, hogy illő tisztele­ttel fogadhassák és kisérhessék a templomba a szeretett grófné kihűlt tetemét. Az ünne­pélyes rekviemen ugyancsak husz tagu kül­döttség jelent meg a fekete lepellel bevont gyönyörű egyesületi zászló alatt, szerdán reggel pedig igen nagy számmal vettek részt a jólelkű grófné utolsó útjában. Ez a hálás ragaszkodás és részvét mutatja derék mun­kásaink igazi keresztény lelkületét.

Next

/
Thumbnails
Contents