Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)
1910-07-03 / 27. szám
1910. ápr i lis 17. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. elég felemlítenünk, hogy 1850-ben a bécsi kormány elvette tőle a pozsonyi nagy gimnáziumot és filozófiát. Ürügyül erre az szolgált, bogy Pozsonyban minta-gimnáziumra van szükség; az igazi ok pedig az volt, hogy Bécshez oly közel annyira magyar szellemű iskolát, mint a bencés gimnázium, nem akartak megtűrni. A pápaiakat egyideig dicsérgették a cs. királyi főigazgatók, hogy maguk iránt a tanárokban bizalmat keltsenek, de mikor 1854-ben arra a kérdésre, vájjon haladtak-e már annyira, hogy valamelyik tárgyat németül lehetne tanítaniok, nemmel feleltek, elfogyott a számukra tartogatott dicséret. (Folyt, köv.) A választójogi gyűlés. Vajúdtak a hegyek s megszületett a nevetséges egérke — a választójog ligácskája. Sőt a »nagy« gyűlés is lefolyt, épen úgy, mint előre gondoltuk. Az egész gyűlésnek szánalmas ábrázata volt. Az emelvényen láttuk, mint elnököt, Lakos Béla főgimn. tanárt, titkári minőségben Rohonyi Nándort, azután dr. Lőwit s három kiküldöttet, kik között leghíresebb volt Fáber о Oszkár. A hallgatóság között az intelligens emberek száma 15—20 volt. A jelen voltak zömét a demokraták, a zsidó gyermekek és ifjoncok alkották. Voltak még jelen kíváncsi, alsóvárosi földmivelők s munkások. A megnyitás után a két első szónok az általános s titkos választójogmelletti s elleni érveket adta elő s cáfolta. Semmi újat nem mondtak, érveiket számtalanszor lehetett olvasni a Népszavában. A Népszavát azért említjük, mert az egész gyűlés nem volt más, mint egy szociáldemokrata népgyűlés, más cimmel, uri kiadásban. A harmadik szónoknak, Fáber Oszkárnak beszéde legalább ezt mutatta, mert az egy véres szociálista, lázító beszéd volt. Két ellenvetést cáfolgatott, t. i. hogy az általános, titkos választójog meg fogja növelni vagy a szociáldemokraták, vagy a klerikalizmus hatalmát. S összebeszélt a katholicizmusról mindent, épen olyan stílusban, mint a Népszava és Comp, szokta. A eL is vesztette a Liga ezáltal a komolyságnak nemcsak alapját, de még látszatát is, egyszóval, már az első nyilvános fellépésénél a komoly emberek előtt szép csendesen elszenderült. Aki egy Apponyit maró gúnnyal »szent Albertnek« nevez a nyilvánosság előtt, a katholicizmus hitvallóit, mint báró Barkóczyt, P. Tomcsányit a nagvtudományu jezsuitát sárral dobálja meg, a klerikalizmus hatalmáról rémregényekbe illő históriákat beszél el, az olyan ember a szabadgondolkozó s szociáldemokrata had zsoldosa s mint ilyent nem lehet komolyan venni. Mi köze a titkos s általános választójognak a hazát kereső szerzetesekhez ? (s miért nincs köze a nép ügyéért rajongó szónoknak a galíciai beözönléshez ?) Miért rugdalja meg a Szent Alajos Társulat gyermektagjait azért, mert a pornografikus sajtó ellen küzdenek, hisz ezek ugy sem szavazhatnak ? Azért beszél mindezek ellen, hogy utoljára szekularizálhasson! S itt bujt ki a szeg a zsákból. A Ligának nem választójog keit, hanem szekularizáció. Ezt eddig a pápaiak csak szociáldemokratáktól hallották, most uri embertől, a választói jog Ligájának egy előharcosától hallották meg. Ezekből ítélje meg most a közönség, miért kell választói jogi liga s népgyűlés! E minden komoly alapot nélkülöző beszéd után Rokonyi olvasott fel egy határozati javaslatot, mit a gyűlés el is fogadott. Dr. Lakos Béla zárta be a gyűlést ékes köszönő szavakkal s oly nagyhangú nyilatkozattal, hogy az elhangzott beszédek termények talajra találtak Pápán. Engedje meg a tisztelt tanár úr, hogy ezt kétségbevonjuk! hírekSzemélyi hir. Előkelő vendége volt csütörtökön a bencés székháznak. Rakovszky István, v. b. t. t., a csornai kerület orsz. képviselője a csornai esti vonattal városunkba érkezett s a bencés székházba szállt, honnan az éjjel egy órai vonattal utazott tovább Budapestre. — Kinevezés. Jándi Bernardin főmonostori perjelt a pannonhalmi főapátsági szentszék tanácsosává nevezte ki dr. Hajdú Tibor főapát. negyedik parancsolat. A harmadik rendeli az ünnepnapok megszentelését. — A harmadik, vagy negyedik, vagy századik! — pattogott a marquesa, aki jobban tudta a legújabb operák énekszámainak egymásutánját, mint a tiz parancsolat megszabott rendjét. A fődolog, hogy szemed előtt tartsd. — Igen, mama, megteszek mindent, amit csak kiván! — Még csak az kellett, hogy padre Jacinto zavarja házam nyugalmát! . . . — Nem, mama, nem! — szakítá meg Eulu. — A padre Jacinto valóságos szent! — Akkor hát tegyék valami oltárra s gyújtsanak előtte két gyertyát — válaszolt hevesen a marquesa — de semmi szin alatt meg nem tűröm, hogy az ő bogarai miatt nekem szót ne fogadj! — - De mama, ha mondom . . . Hallgass! ... S aztán jól vigyázz, nehogy nekem a fiatal herceggel is a padre Jácintéról, a madre Katalináról, novenákról, apácatörténetekről s egyéb intézetbeli ostobaságokról beszélj . . . ennek az időnek most már vége, leányom. Arra legyen immár gondod, hogy nagy leány vagy, ki a világba lép . . . azért mutatlak be este a követség bálján ... az ifjú herceg, ez a képzelhető szeretetreméltó világfi, nagyon szeret téged s rövid idő múlva meg fogja kérni a szép Lulut . . . — Engem ? — kérdé Lülu bámultában tágra nyilt szemmel — hisz csak egyszer láttam életemben! — S hogy tetszett ? — Nagyon ostobának találtam! — Ostobának ? Madrid vezető fiatalembere ostoba? ... A főváros legjobb partija ostoba? -— Ám velem csak ostobaságokról beszélt!... Hogy az operaház a mult este zsúfolt volt, a szinház meg egészen üres . . . hogy a lova, Pitt, a versenyen serleget nyert. . . hogy legközelebb a vörös frakkot hozza majd divatba. . . En erre azt mondtam neki, hogy olyan lesz, mint a főtt rák . . . — Azt mondtad ? — szólt egész magán kivül a marquesa. — Úgy sú szőtt ki a számból meggondolatlanul; de azt hiszem, nem volt Ínyére, mert rögtön igen komoly lett. — Természetes! . . . Hogy is lehetne inyére?. . . Borzasztó! akárcsak az őserdőből jönne az én leányom! ... О neki vágni az arcába, hogy olyan lesz, mint a főtt rák!. . . Kinek jut eszébe kívüled ily őrültség?..Nem tudod, mily komoly volt a szines frakk kérdése ? . . . A legnagyobb lapok szóltak róla, behozzák-e, vagy se, s épp az ifjú herceg volt a legnyakasabb védője. És még neki mondja, hogy olyan lesz, mint a főtt rák! . . . No, ilyen is csak a padre Jacinto és a madre Katalina fejéből kerülhet ki . . . — De mama, értek is én ahhoz — szólt I.ulu szomorúan. — Hát tanuld meg, vagy legalább hallgass! Avagy arra se tanítottak meg a kolostorban?... Ez a hires apáca-nevelés gyümölcse s ebbe is csak a nagyanyád kényszerítő hatása alatt adtalak — folytatá nagy hangon a marquesa. — Ezért hoztam hát azt a nagy áldozatot, hogy magamtól távol tizenhét esztendős korodig a nevelőintézetben hagytalak. . . A marquesa ő nagysága ezt mondva, hihetetlen vakmerően hazudott. Lulu azért radt egész tizenhét éves koráig a kolostorban, mert zavarta anyját hitvány élvezeteket hajhászó életében; mert a leány kora világos bizonysága volt annak, hogy a marquesa ő nagysága rég túl van már az ifjúság mesgyéjén, s hiúsága ösztökélte, hogy lehető sokáig eltitkolja éveit, miket keresztelő leveléből semmi csellel ki nem törölhetett; azokat az éveket, melyekben az asszonynak sivár élvezetei megölték az édes anyának egyszerű, tiszta és szent örömeit... azokat az éveket, melyeknek majd minden napja, minden órája, mindég pillanata nyilvánvalóvá lesz a világ előtt, maid Iva Jézus Krisztus törvényt fog ülni a megholtak leikein . . . (Folyt', köv.)
