Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-06-26 / 26. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. Junius 12. 24. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Válság Irta: Béri Zsigmond. I. »Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk« ! Mit szépítsük a dolgot: a Kath. Kör válság előtt áll! Egyházi elnöke, Jándi Bernardin, akit a sz. Benedek rend impozánsan megnyilvánuló bizalma és szeretete az ősi pannonhalmi főmonostor élére állított, julius folyamán végleg búcsút mond városunknak. Kalmár Károly pedig, a világi társelnök, aki nélkül a Kört szinte el se tudtuk képzelni, nemcsak a tagok sorából lépett ki, hanem a mult vasárnap elnöke is lett a Polgári Körnek... Jándi Bernardin távozásába, ha fájó szívvel is, de bele tudunk nyugodni. Ürülünk, hogy kiváló egyéni tulajdonságai nagyobb körben érvényesülnek. De annál érthetetlenebb és meglepőbb Kalmár Károly elhatározása. Mi vitte őt arra, hogy a Polgári Körben elnökséget vállaljon, nem tudom. Nem is kutatom. De egy bizonyos. A Polgári Kör épen az új elnök személye miatt ezentúl riválisa, versenytársa lesz a Kath. Körnek! Már most vagy megmarad a Polgári Körben minden a régi mederben s akkor azok, akik őt elnökké választották, nem érték el azt a célt, hogy ezt a régi, érdemes multu egyesületet felvirágoztassák. Vagy hatalmas lendületnek indul az új elnök páratlan agitálása következtében. De ez csak a Kath. Kör rovására történhetik. Már pedig egy Kalmár Károly nem vállalkozhatik ilyen szerepre anélkül, hogy egész múltját meg ne tagadja! .Sok súlyos válságot átélt már a Kath. Kör. De mindig megerősödve került ki a küzdelemből. A megpróbáltatások tüzében összeforrott a tagok lelke, impozánsabban nyilvánult meg a Kör egysége. De a mostani válság mintha fenvegetőbb volna minden eddiginél ! Ha valamikor, hát most igazán szükség van arra, hogy hideg vérrel, józan megfontoltsággal és a Kör iránt érzett őszinte szeretettel keressük a kibontakozás útját. Először is azt a kérdést kell tisztáznunk: mi idézte elő a válságot? Kevés szóval is megadhatjuk rá a sokat mondó választ: széltiben, hosszában azt beszélik, hogy Esterházy Pál gróf neheztel a Kath. Körre. S bizonyítékul hivatkoznak az uradalmi tisztikarnak a Körből való tömeges kilépésére. Tegyük fel, hogy igazuk van. De akkor jogunk van megkérdezni: miért haragszik a gróf? Mit vétett ellene a Kath. Kör ? Az egvik ok, amiért a Körre haragszik — úgy mondják — a »Pápa és Vidéke.« Még pedig az én szerény »Kellemetlen igazságok« c. cikkem. Álljunk meg egy pillanatra! A cm a magam igazolására mondom mert erre semmi szükség sincs — csak az objektiv igazság kedvéért, hogy a gróf úr ellen én soha egy betűt sem irtam. Sőt nagykorúsításakor és esküvője alkalmával épen én üdvözöltem őt vezércikkben a »Pápa és Vidéké «-ben. Hogy a »Kellemetlen igazságok« c. cikknek egyetlen sora sem irányult ellene, azt első pillanatra láthatja mindenki, aki azt a cikket elfogulatlanul olvassa. Tudtommal nem a gróf úr hozta ide öt évvel ezelőtt Hoitsy Pált. A mult év végén sem ő szavazott neki tántoríthatatlan bizalmat. Nem is ő hagyta cserben. Tehát nem is irányulhat a cikk éle ő ellene ! Azokkal szemben, akik abban a téves hitben vannak, hogy én kezdtem meg a »heccet«, ugyancsak az objektiv igazság kedvéért hivatkozom arra a letagadhatatlan tényre, hogy az én cikkem megjelenése előtt a Pápai Közlönyben egy, a Pápai Lapokban pedig már több oly cikk látott napvilágot, amelveknek éle Hoitsy Pál ellen irányult. Ha nekik joguk volt a mi meggyőződésünk ellen érvelni, nekünk is engedjenek meg annyit, hogv megmondjuk az igazat, ha mindjárt — kellemetlen is! Tudom, hogy a Kath. Kör tagjainak egy csekély töredékénél cikkem visszatetszést keltett. Le is vontam belőle a konszekvenciákat. Mivel a Kör java lebegett a szemem előtt, válasz nélkül hagytam azt a két, útszéli gyanúsításokkal telt kirohanást, melyek egyik helyi lapban jelentek meg oly ember tollából, akit én sohasem bántottam. Nagy megerőltetésembe került, de hallgattam, hogy a Kör ne szenvedjen én miattam ! Az újság és a magam védelmére csak annyit jegyzek meg, hogy mikor néhány évvel ezelőtt megindult a «Pápa és Vidéke«, az igazság jegyében indítottuk útnak. Tehát csak addig van létjogosultsága, mig mindig és mindenkivel szemben megmondja az igazat! Zsilavy szerkesztő úr »Kufárok« c. cikkére nem térek ki. Azért ő maga vállalta a felelősséget. Különben is úgy tudom, hogy az uradalmi tisztek kilé-