Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-04-24 / 17. szám

1910. április 17. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. a közönséget várakoztassa oly hosszú ideig míg a színpadot be tudják rendezni. A héten több » újdonság J került szinre; köztük szombaton és vasárnap este Tilos a csók« c. 3 felvonásos operettc. Pásztor József szerzeménye. Tele van pikáns helyzetekkel, sokat mondó, sikamlós kiszólásokkal, amik már eleve is lehetetlenné teszik a darab többszöri előadását. Vincze Zsigmond zeneszerző' is jobban járt volna, ha azt a néhány értékes zeneszámot máshová komponálja. Színészeink játéka elég szépen sikerült és lehetőleg igyekeztek is, hogy a darab trágárságait enyhítsék, de hogy ez nem sikerült nekik, az is csak a szerencsétlen kezű irónak bűne. Ladányi Mariskát az egész szezonban ma láttuk nagyobb szerepben és mondhatjuk, nemcsak megállta a helyét, hanem az általa alakított XII-ik Francois királyt nálánál különben talán a társulat egyetlen tagja sem tudta volna megjátszani. Szerep-tudása pedig egyszerűen felülmulta a többiét, ami már eleve biztosította számára a félsikert. Énekszámai kifogástalanok voltak és hangja napról-napra erősbödik. Csak sajnálni tudjuk, hogy az igazgató nem foglalkoztatja őt gyakrabban. Méltó partnere volt Paxy Margit, akivel együtt nyilt szilien többször viharos tapsot arattak. Nagyon jó volt még Bihari, Báthory és Vértes, nem is szólva Ivánfiról, a király trombitásáról. Vasárnap délután »Gésák« ment telt ház előtt. Héttőn a .Botrány« c. szinmü került szinre zóna előadásban, amiért kár, mert még rendes helyárakkal is megérdemlctte volna a pártolást. A sikert a telt ház meg is hozta. Kedden »Lili 3 felvonásos operettet hozták szinre Bihary Erzsi jutalomjátékául. Hogy a színház megtelt, az nem annyira a darabnak, mint Bihary Erzsinek köszönhető. Ez estén megmutatta Bihary, hogy méltán rászolgált a közönség szeretetére. Diszkrét játékát kell különösen kiemelnünk, amely sokkal jobban áll neki, mintha embermagasságig rugdalódzik a táncaiban. Osztozkodtak a sikerben Gyárfás, Déry, Báthory és Kovács. Szerdán d. u. Hamlet Shakespeare tragédiája került szinre ifjúsági előadásul, amely alkalommal a színház szorongásig megtelt. Nagy, munkát végeztek színészeink, de hálás közönségre is akadtak a diák seregben, akik egyik-másik gyöngeségüket észre sem vették, hanem szívesen tapsoltak majd mindegyiknek, lfste »Amihez minden asszonyt ért < c. M felvonásos vígjátékot adták, amely inkább illene életképnek, v. színműnek, mint vígjátéknak. Magára a darabra vonatkozólag csak annyit jegyzünk meg, hogy méltán megérdemli, hogy szinen maradjon és csak sajnálhatja, aki nem látta. Ha a szereplők jobban megtanulják szerepeiket, akkor pedig bizunk, hogy még néhányszor hoz telt házat. Kitűnő volt Déry Béla, (Johann) aki talán mind között legjobban adta a szerepét. 1 érő Janka, Fekete Irén is csillogtatták tehetségüket. Nagyon jó volt még Vértes, Marosy és Alapi. Ivánfi Jenő jutalomjátékául Tüzérek a gyakorlaton c. 3 felvonásos bohózatot hozták szinre, Kövessy Albert fordításában. A közönség elég szép számmal jelent meg a kellemetlen idő dacára is, és ha jobb idő van, bizonyára megtelik a ház, mert Ivánfi. Jenő kedvencévé vált rövid idő alatt a közönségnek. A darab neve ugyan nem igen vonzó, de elmondhatjuk, hogy ügyesebben összeállított, összeszedett humor alig van, mint a »Tüzérek yi gyakorlaton c. bohózatban. Megérdemelte a lefordítást. Azt mondanunk sem kell, hogy a közönség sokat mulatott Ivánfi Jenő játékán, aki a kutyamosót kreálta annyi humorral, hogy a közönség az egyik kacagásból a másikba esett. Kitűnő volt Fekete Irén, Tömbömé és az örökké jó Déry, akinek szintén kijutott a tapsból. Ladányi Mariska kis szerepében is nélkülözhetetlen volt ügyes játékával. Az est sikeréhez nagyban hozzájárult Feketéné, Kovács és Marossy. Pénteken zónaclőadásbair-a Luxemburg grófja« c. operettet újították fel, elég szép sikerrrel. HiREK. Felkérettünk a következő sorok közlésére : A pápai Esterházy uradalom igazgatósága pártunk vezetősége előtt kijelentette, hogy a közelgő képviselőválasztás alkalmával a vele bérleti viszonyban, vagy viás összeköttetésben levő választó-polgár okra semmiféle pressziót nem gyakorolt és gyakorolni nem fog, mivel erkölcstelennek tartja, ka bármely választó-polgár szavazatának bármily irányban való érvényesítése miatt bárki részéről anyagi, vagy más irányú hát• rányt szenvedne. A Hoitsy-párt vezetősége. A magyar szent korona ünnepe Rómában. A II. Szilveszter pápa emlékének hódoló magyar zarándoklat a magyar nemzeti állam eszméjének és dicsőséges múltjának ünnepe volt az örök városban. Az a művészi emlék — a magyar katholikusok ajándéka — amely a magyar szent koronát ajándékozó pápának síremlékét ékesíti, nemcsak a magyar művészetet hirdeti Rómában, hanem egyúttal a magyar nemzet dicsőséges múltjának halhatatlan emléke is. A szent korona gyönyörű és nagyértékű hasonmása, melyet a magyar zarándoklat a pápának felajánlott, a magyar nemzet örökké élő háláját is kifejezi a II. Szilvesztertől ajándékozott szent koronáért. A magyar zarándoklat folytonos lelkes ünneplés központja volt az örök városban. Mult szombaton a lateráni bazilikában, II. Szilveszter pápa sírjánál kiegyenesedett és egy csodálatosan könnyű ugrással ... az igazgató úr nyaka között termett. Dr. Nebeling most már nem a majom ügyességét és okosságát tanulmányozta, hanem csaknem elájult rettenetes ijedtségében és hangosan kiáltott. A következő pillanatban egy csinos fiatalember jelent meg az ajtóban s mögötte egy szép hölgy. A fiatalember zenetanár volt, aki épen e. válságos pillanatban akart a szomszéd szobába lépni az igazgató lányával, hogy zongora-órát adjon. Iszonyú volt a rémületük, mikor a helyzetet megpillantották; a kisasszoy csaknem elájult, amint atyját életveszélyben találta. A majom csak ott guggolt az igazgató vállain, aki talán csak azért nem rogyott le a nagy súly alatt, mert termetes, erős ember volt. A zenetanár, Lindenau úr, rémülve ment az igazgató felé, hogy segítsen rajta, de e pillanatban a majom leugrott és hatalmasan elkezdett kacagni. — Valóságos emberi kacagás volt. — Hiszen ez ember, mondá a fiatal ember csodálkozva. — Dehogy, csak emberhez hasonló, válaszolt tudományos komolysággal dr. Nebeling, aki kezdett örülni a nagy felfedezésnek; mert, ime, megtalálta az ember és a majom közti átmeneti alakot. A majom ekkor leült egy székre és egész értelmesen így kezdett diskurálni: Nos tehát, Monsieur Directeur, ön látta a művészetemet, ha akar szerződtetni, akkor egyezzünk meg! — Hát kicsoda ön?—kérdé Lindenau zenetanár, aki legelőbb kijózanodott a rémületből és a csodálkozásból. Bocsánat, uram, nevem Bonprix; párisi művész vagyok, azért, jöttem, hogy most bemutassam művészetemet a jvsrmigazgató urnák, és hogy szerződtessem magam. — Oh, hát ön a színigazgató urat keresi? Ez az ur a muzeum igazgatója; a színigazgató épen fölöttünk, a második emeleten lakik. •-»Excusez Messieurs!« Bocsánat uraim, akkor tévedtem! — válaszolt a majom és távozni akart. E pillanatban belépett a szolga, aki azt gondolta, hogy a majmot elfogták, de mily nagy rémülettel rohant vissza, mikor ott látta a majmot a két úr társaságában. A szolga rémületén és a jól sikerült próbán kitűnően mulattak mindhárman . . . Néhány hét múlva Bonprix majommüvész a következő tartalmú levelet kapta: Mélyen tisztelt Uram! Hálával köszönöm önnek életem boldogságát. Azon eredmény után, melyet Ön dr. Nebeling urnái művészetével elért és azon tudományos tévedés miatt, melynek ön ugyanakkor tan uja volt, kénytelen volt a nevezett igazgató kérelmemnek eleget tenni és egyetlen, bájos leányát hozzám nőül adni. Egy hónap múlva lesz a lakodalom, melyre önt is meghívja tisztelője: Lindenau, zongoratanár. A lakodalom napján a vendégek közt hirtelen egy borzasztó nagy majom jelent meg, de oly »megnyerő* volt a modora, hogy nem okozott nagy ijedséget, sőt a hölgyek szivesebben táncoltak vele, mint bárkivel. Ez a gavallér majom: Bonprix párisi majomművész volt. Lindenau úr hűségesen megtartotta igéretét, hogy apósának »tudományos« tévedését sohasem fedezi fel senki előtt . . .