Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-04-17 / 16. szám

1910. április 17. PÁPA ÉS VIDÉKE. 5. — Felolvasó-est. A Ker. ^Munkásegyesület ma este 7 órakor a legnagyobb magyar halála ötven éves évfordulójának alkalmával Széchenyi-ünnepélyt tart a következő műsorral: 1. A magyar nemzet. Petőfitől, szavalja: Horváth Mária e. t. 2. Duett. Előadják: Madarász József és Schernhorszt Józsefe. t. 3. Beszéd. Mondja: Káuzli Gyula e. elnök. 4. Meghalt Széchenyi. Tóth Kálmántól, szavalja: Ló esi József e. t. 5. Széchenyi halála. Felolvassa: Madarász József e. t. 6. Honfidal. Petőfitől, szavalja: Mátz Anna e. t. Ünnepély után színielőadás. A vörös kakas, vagy a megelőző tűzrendészet kisebb elbeszélésekben és versekben cimen érdekes könyvet irt Kránitz József, a veszprémi járás ambiciózus tűzrendészeti felügyelője. Már maga az a gondolat is meglepő, hogy ezt a fontos kérdést ily alakban tárgyalja, üléséivé tanít, kedves csevegés közben vési az okulást lelkünkbe. Elbeszélései jóízűek, kerekdedek, magyarosak; a tanító cél mit sem von le az értékükből. A 82 oldalra terjedő könyv utolsó lapjain a megyei tűzrendészed szabályrendelet főbb pontjait ismerteti. Elbeszélései közül a legvonzóbbak egyikét mai tárcarovat tunkban közöljük. (Eredetileg »Az olvasókörben volt a cime.) A minden izében érdekes, tanulságos könyvet, melynek ára 1 К 60 fillér, melegen ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. — Szinházi műsor. Héfőn: Botrány szimű. Kedden: Liliom (Bihari jutalomjátéka.) Szerdán: Amihez minden asszony ért. Csütörtökön: Tüzérek a gyakorlaton. Pénteken: Luxemburg grófja. Szombaton: Pesti gyerek. — Gazdasági oktatás a huszároknak. A helybeli földmives iskolában huszárjainknak Illés Lajos s. tanár és Kodolánvi Árpád fakertész tartanak szakszerű előadásokat. Köszönetnyilvánítás. Pap Amely urnő a nőegylet szegényeinek 24 koronát ajándékozott, mely adományért hálás köszönetét nyilvánítja Sült Józsefné elnök. Szociális javaslat. A város tiszti ügyészének indítványára megkereste a tanács a járásbíróságot, hogy országos Vásárok alkalmával a város polgárainak megidézését lehetőleg mellőzze. Hisszük, hogy járásbíróságunk kedvezően intézi el a tanács kérelmét. Katonai hir. Cséhfalvay Géza főhadnagy folyó hó 11-én Komáromba indult a helybeli huszárezred utászosztaggal 3 havi időtartamra. — Feliilűzetés. A ker. szociálisták legutóbbi jótékonycélú táncmulatságán felülfizetni kegyesek voltak: Hoitsy Pál (Budapest) 20 K, Gróf Wallis Gyuláné (Pápakovácsi) 10 K, Fűzi István (Nyárád), Stenger Gyula (Marcaltő) 3—3 K, Cser Péter 2.60 K, Nóvák Ödön, Karlovitz Adolf, Blasutigh Sándor, N. N., Fejes Jenő, Hajnóczky Béla, Bódai István, Czifra István, Hajnóczky Árpád, Móricz Lajos, Kalmár Károly, Nyitribusz József, Faa Mihály 2—2 K, Marionfalvay Elek, Papp János, Vincze János, Trsztyán Fülöp, Dorcsi János, Nagy Gyula, Csapó János, özv. Vincze Antalné, Kluge Ferenc, Frisch Róza, Kiss Lajos, N. X., X. X., N. X., Béri Zsigmond, jándi Bernardin, dr. Kende Ádám, ifj. Horváth József, Nehm an Kálmán, X. X., Molnár Kálmán, Kiss Kornél, Alasz Ferenc, Madarasz Jtfiiska, Szeberényi László, Heim Ignácné, Somlai Ambrus 1 — 1 K, Papp Jánosné, Horváth Sándor, Csoknyai János, X. X., Hollendonner Lajos 60—60 fillér, Vésey Jenő, X. X., Szabó Gábor 50—50 fillér, Giczy Kálmán, Akaratos Tamás 40—40 fillér, Takács Jenő 20 fillér. Ezen szives adományokért hálás köszönetet mond az egyesület elnöksége. — Tűz. F. hó 11-Are virradóra reggel fél 3 órakor kigyulladt Czupor Horváth Károly földművesnek a Batthyányi-utcán levő szalmás háza s egészen leégett. A ház végén levő istállóban benn égett egy ló is. A tűz okát a vizsgálat nem tudta kideríteni, de valószínűleg gondatlanság okozta. A kár egv része a biztosításból megtérül. — Becsületes megtaláló Takács Ernő, ugodi csendőrőrsvezető a mult hetekben elveszítette Il-od oszt. ezüst vitézségi érmét a faluban. Horváth Péter, ugodi lakos megtalálta, de kézhez nem adta, hanem az érmet megrongálta s értékesíteni akarta. A becsületes megtalálót a bíróság fogja megtanítani arra, hogy ki mit talál, azt be kell jelentenie. — Balesetek. Vida Kálmán, 18 éves és Varga Ferenc, 43 éves vaszari lakosoknak ugyancsak rossz napjuk volt a mult hó 31-én, illetve f. hó 1-én. Az előbbinek a jobb keze gyűrűs ujját szakította össze egy vasúti talpfa, a másiknak a jobb keze mutató ujját csipte össze a vasúti sínszál hévköze. Az első sérülése 20 nap, a másik 15 nap alatt gyógyulhat meg. — Művészet a kirakatban. A naprólnapra fokozodó verseny a kereskedelemben, arra késztet néhány kültöldi kereskedőt, hogy úgy üzletében, mint kirakataiban ne sablonos, hanem művészi izlésű elrendezéssel állítsa ki áruit. Nálunk Lőw Sándor ékszerész Budapest, VIII., József-körut 81. volt az első, ki észrevette a haladó kor követelményeit s minden hasonló szakmát megelőzve, ő rendezte be üzletét és kirakatát a m agyaiékszer- és ötvösműipar olyan remekeivel, amelyek méltón beillenek bármely párisi üzletbe. Hogy e kiváló izlésű ékszerész az idegeneknek és a vidéknek is bemutathassa a magyar ipar e művészi produktumait, az internation ál is jellegű Trencsén-Teplicz fürdőn fióküzletet rendezett be, amely valóságos látványosságba megy és valószínűleg első kiviteli forrása lesz a magyar ékszeriparnak. — Kiadó egy szépen berendezett, kölün bejáratú szoba Celli-ut ig. szám alatt. — Senki se vegyen addig kerti- és gazdasági magvakat, mig azokat a Pápa és Vidéke ker. fogyasztási szövetkezetben meg nem tekintette. lassan, óvatosan föl is kelt. Körülnézett alvó családján — látszott, hogy megakar bennünket csókolni, de félt, hogy felébredünk, csak a szemével vett tőlünk búcsút a beszivárgó holdfénytől gyéren megvilágított szobában — azzal kirohant azt ajtón. Kiugrottam az ágyból én is. A szivem közel volt a szétpattanáshoz. Siettem utána. Ott találtam fedetlen fővel a tó partján: melynek tükrében ott reszketett a tündöklő, csillagmiriádos ég s tekintete hol a tó, hol az ég csillagjaira tévedt. Mintha azt nézegetné, hogy hova fog jutni ? Balkezét ziháló mellére tette. Jobbja pedig lecsüngött oldalán. És én ekkor oda surrantam hozzá. És a jobbkezét, mellyel oly kegyetlenül megvert, megcsókoltam forrón, szeretettel. Apám rám nézett. Mindkét szemét elfutotta a köny. És térdig roskadt mellém a tó partjára. És együtt sírtunk a gyönyörű, csillagfényes éjszakában és buzgón imádkoztunk . . . VI. Ezután kevés bajunk volt Gábrissal, kerültük még a szeme tekintetét is. Gábort, az elkényeztetett rossz gyereket hagytuk a maga útjára, hadd játszék csak ő a válogatott cimboráival. Sohse felejtem el a napot, aug. 18-ra ébredtünk fel. Gábris akkor is, mint máskor, összeszedte cimboráit s felmentek az épület padlására; valami tüzes játékot találtak ki. Összeszedtek a padláson minden található égő anyagot s azt egy szál gyújtóval meggyújtották. A tűz szépen égett. Örvendeztek a rossz fiuk gonosz játékuknak. A tűz mind-mind magasabbra csapott s a tűznvelvok már a tetőzetet érték s az is égni ; - ь kezdett. Az eszeveszett fiuk a tűzet már oltogatni kezdték, de az már oly erőre kapott, hogy ekkor már a mentésről szó sem lehetett. Füst töltötte meg az egész épület padlását, most már a fiuk menekülése is lehetetlennek látszott. Ruhájuk meggyulladt s eszméletüket vesztve a földre zuhantak. Én már biztosan nem is emlékszem reá, miért kellett a padlásra felmennem, szóval felmentem. Nagy füst csapott reám, mikor a padlásajtót felnyitottam. Rosszat sejtettem. A tűznyelv máijavában nyaldosta a gerendázatot. S én a padláson levő víztartóhoz szaladtam s a mellette levő dézsával hordtam a vizet. Elégett már kezem, arcomon is szenvedtem égési sebeket, de én kitartóan dolgoztam, pláne akkor, amikor hallottam Juliska elhaló hangját, hogy mentsem meg. A tűzet végre sikerült nagyjában eloltani, akkor indultam a kislány és Gábris keresésére. Eábom megbotlott, földre estem én magam is, ép a kis Juliska mellé s ezzel gyorsan az ajtó felé vittem s ahol már biztonságban éreztem, a kislányt lefektettem s mentem a többiek 3 napi szenvedés után nagy kínok meghaltak. Én magam is, Juliskával felkeresésére. Aléltan találtam Gábrist és egy másik cimboráját, akik nekem életemben oly sok keserűséget okoztak, egymás után megmentettem őket. Levittem először Juliskát, sírva mondtam el Gábris bácsinak a történetet. Többet nem tudok, eszméletlenül vágódtam a földre az izgalomtól én magam is. A tűzet aztán a tűzoltók eloltották. Gábrist és társát is lehozták a padlásról. De alig 2 közt együtt, vagy két hétig nyomtuk az ágyat, fekve betegen. Egy alkalommal, mikor lázálmomból felébredtem, láttam, hogy Gábor bátyám, a tisztelendő úr és az orvos úr ágyamnál állanak és annyit szenvedett szegény apámat Gábor bátyám megcsókolja és apám kezébe ad egy irást, amit, amint láttam, a tisztelendő úr és az orvos úr is aláirt. Mint később megtudtam, ez a levél volt az ő testálása melyben vagyonának felét nekem ajándékozta azért, hogy a kis Juliskát saját életem feláldozásával megmentettem. * * * Gábor bátyám nemsokára e szomorú eset után meghalt. Apám lett az egész vagyon gondviselője, így természetes, hogy mireánk is boldogabb napok jártak. Szépen felnevelődtünk. Én, miután elvégeztem iskoláimat és katonasoromnak eleget tettem, feleségül vettem Juliskát és boldogul élek.