Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-04-10 / 15. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. március 13. hettem keresztül, mert időközben a kultuszminisztérium vezetésétől távoztam. így áll ez a dolog, mely jellemző egy részlet az ujkeletü nemzeti munka módszerére nézve. ( Lelkes éljenzés). Én tehát a szabadelvüpárt feltámasztásának más jogosultságát, mint azt, hogy feltámadni akartak, nem látom és esetleges sikerétől a válságnak továbbtengetését, nem pedig annak megoldását várom. És ezzel szemben bátran hivatkozhatom a mi jogcímünkre, arra a jogcímre, hogy mi ezt a zászlót, amelyet önök kezébe adtak itteni képviselőjüknek is, soha el nem hagytuk. elvi álláspontunktól soha el nem tántorodtunk, de igenis elveink keresztülvitelében lépésről-lépésre akarunk menni számolva az erőviszonyokkal, számolva a lehetőséggel, számolva avval, hogy ennek az országnak szerencsétlen népét újabb rázkodtatásoknak, ha csak lehet, ki ne tegyük és ennek alapján, annak alapján, amit elleneztünk, annak alapján, amit akartunk és annak alapján, amit tettünk, jogcímünk van arra, hogy a nemzet bizalma minket továbbra is támogasson és ennek a bizalomnak kifejezése lesz Hoitsy Pál győzelme, ebben a nagy értelmiségi! Pápa városában. (Hosszantartó, zajos éljenzés és taps.) A lelkes ováció lecsillapultával Kende Ádám dr. mondott a választók nevében köszönetet Apponyi Albert grófnak szép beszédeért. Ság/i (Manó volt képviselő beszélt ezután nagy hatással, kérve Pápa város közönségét, tartson ki amellett a zászló mellett, amelyet Kossuth Ferenc magasan lobogtat és ennek jeléül válassza 'meg újból Hoitsy Pált. (Lelkes éljenzés.) Hajnóczky Béla pártelnök zárószavaival ért véget a beszámoló gyűlés. (A „Budapest" után). Szinház. Az érdeklődés nem csappant, úgy látszik a közönség kitartó szorgalommal fogja látogatni a színházat, míg csak olyanféle csalódások nem érik, mint érték a Smokkcsalád« előadásánál. A felvonások közötti szünetek még mindig hosszúra nyúlnak. Ezen feltétlen segíteni kellene már csak a közönségre való tekintettel is. A hét nagyobb része a színműveké volt, amelyeknek előadása sok esetben több élvezetet űyujt, mint az afféle tucat operettek, amelyekben különösen a karok éneke rendesen oly rossz, hogy botrányszámba megy. A héten következő darabok kerültek műsorra: Szombaton »Lu- xemburg grófja« operette vonzott ismét telt házat, de meg is érdemli. Vasárnap délután Trenk báró*, este pedig ismét »Luxemburg grófja mulattatta a közönséget a múltkori szereposztással. Hétfőn délután »Gül Baba« c. operette, este pedig »Smokk család« c. énekes bohózat kuplék- és táncokkal került szinre. A darabot Faragó Jenő és Feld Mátyás irták, kevés ötletességgel és cirkuszba való mutatványokkal. Nem volt szerencsésebb keze Barna Izsónak sem, aki azt a néhány zeneszámot komponálta hozzá, melyet a szereplők elég hiányos tudással adtak elő. Különben elég jól játszott Báthory Béla (Smokk), úgyszintén Feketéné, Bihari Erzsi, Ladányi Mariska és Fekete Irén. Vértes egy kissé túlzott, amire bő alkalmat nyújtott neki a nevelő úr szerepe. Jó volt még kisebb szerepében Marossy, Ivánfi és Gyárfás. Kedden Földes Imre » A kuruzsló c. 3 felvonásos sziművét adták, mondhatni fényes sikerrel. Maga a darab megérdemli, hogy a közönség a legmesszebb menő támogatásban részesítse, ha hozzá vesszük még a szereplők átgondolt, átérzett játékát, akkor csak elismerésünknek adhatunk kifejezést úgy az író, mint a szereplők iránt. Kitűnő alakítás volt Déry Béláé, aki Torday Dezső szerepébe belevitte egész tudását, csak sajnálkoztunk rajta, hogy makacs torokbaja az előadás vége felé már nagyon is érezhető volt. Méltó partnere akadt Fekete Irénben. Nagyon jó volt még Verő Janka és Tomborné. A férfiszereplők közül pedig méltó elismerés illeti Báthory Bélát, Kovács Lajost és kisebb szerepében Böszörményi Bélát, valamint Vértes Mihályt. Szerdán délután ifjúsági előadásul Dr. Varadi Antal fordításában » A képzelt beteg« c. 3 felvonásos vígjátékot adták, természetesen telt ház előtt. Este pedig ismét »Luxemburg grófja« ment, nem kevesebb eredménnyel, mint előzőleg. Csütörtökön majd zsúfolt ház előtt adták Molnár Ferenc 4 felvonásos színművét: »A botrányt«-t. Nagy szabású mű, amelynek egyetlen gyengéje az, hogy egyes szereplőkkel nagyon sokszor és gyakran igen hosszasan szavaltat. Nem az események, a cselekmények szigorú egymásutánjából értjük meg a darab hősének bukását, hanem a szavalásból tudjuk mindezt. A szereplők jól átgondolt játéka azonban leiedtette velünk a darabnak előbb említett gyöngéjét. Sok tapsot aratott Verő Janka, Déry Béla és Kovács Lajos, társulatunk legtehetségesebb tagjai. Kis szerepében is jó volt Ladányi Mariska és Madarasi Berta, valamint Báthory Béla és Vértes. Pénteken »A kis cukros« c. vígjáték került szinre, melyről már a mult héten elmondottuk véleményünket és amelyhez sem hozzátenni, sem elvenni valónk nincs. HÍREK. Kossuth Ferenc levele. A vasárnapi beszámoló alkalmával a függetlenségipárt lelkeshangú sürgönyben üdvözölte Kossuth Ferencet. Az üdvözletre a következő meleghangú levelet kapta Hajnóczky Béla pártelnök: »Igen tisztelt Elvbarátom! Bensőséges hazafias örömmel és legmelegebb köszönettel vettem szives üdvözlő táviratukat, melyben Hoitsy Pálnak, országos pártunk érdemekben gazdag alelnökének beszámolójárói és újbóli jelöléséről értesítenek. Szivemből óhajtom és meg is vagyok győződve, i hogy Hoitsy Pál ismét fényes diadalra fogja vinni pártunk szeplőtlen zászlaját. Ismételt köszönettel és hazafias üdvözlettel vagyok igen tisztelt Pártelnök urnák kész hive: Kossuth Ferenc.« A pénzüg-yi bizottság" ülése. A pénzügyi bizottság folyó hó 9-én ülést tartott, amelyen a 14-én tartandó közgyűlés tárgyait készítette elő. hatom, hogy beteg vagyok, mert addig nem tudna nyugodni, míg engem nem láthatna s akkor mi lesz velem! — Legyen nyugodt. Madame, én titokban megmondhatom önnek, hogy Westbrand úr jó barátom s önt ma nem fogja felkeresni. Hallgatni fogok, mint a sír; az ön hamis foga titokban marad, s mégis, szavamra mondom, hogy Westbrand barátom nem fogja ma önt meglátogatni. Csak legyen nyugodt, bizza rám az ügyet. A viszontlátásra holnap reggel. — Adieu! Amint Dr. Bumder visszatért barátjához, rögtön megvizsgálta újra fájós fogát és aggodalmas arckifejezéssel szólt: A baj nagyobb, mint előbb mondtam. -V fogat okvetlen ki kell húzatni és hamis fogat helyébe tenni. — Mit, egy hamis ... ! — Igen, igen, ne ijedj meg. Ez a fognyolc nap múlva teljesen fekete lesz, s nem tudom, hogy fog tetszeni menyasszonyodnak, hát még majd néhány év múlva, amikor három-négy fog is megromlik és megfeketedik, ha ezt most ki nem huzatod. Ensedd kihúzatni és holnap egy órával később, mint most, olyan hamis fogat teszek helyébe, hogy valóságos mestermű lesz. — Oh én szerencsétlen, hát csak legyen; de hisz akkor én ma nem látogathatom meg menyasszonyomat; óh ha tudná, hogy hamis fogat készíttetek. — Ügy van Theodor, ma nem látogathatod meg menyasszonyodat, épp azért ma vendégem leszesz egész napra, hogy legyen mentséged. — No, jó, hát csak legyen, megadom magam! válaszolt a kereskedő keserűen. Néhány hét mult el a két különös foghúzás óta. Theodor és Marianna már két hét óta boldog házastársak voltak. Egy este éppen vidám beszélgetés közt ültek a vacsoránál, mikor Theodor hirtelen elhalványul és remegni kezd. Mi bajod, kedves Theodorom ? Semmi, épen semmi. De, kérlek, mondd, mi bajod, hogy úgy elsápadtál? Ne tagadj semmit. - Oh, bocsáss meg, kedves Mariannám, hogy eddig titkolództam előtted, de már tovább nem tehetem. Mikor étkezünk, mindig attól félek, hogy véletlenül. . . egy elhibázott harapás következtében az egész titok kitudódik; kérlek, ne haragudj, . . . hogy egy . . . hamis... hamis . . . fogam van. Neked is ! — kiáltott Marianna nevetve, : hiszen ... és hirtelen elpirulva így folytatta: »Hát csak ez gyötört téged; ha minden fogad hamis volna, én akkor is szeretnélek!« Én édes, drága angyalom, mily jó is vagy te; én talán nem volnék oly jó hozzád, ha neked is volna hamis fogad. »Ah, — kedves Theodor — válaszolt a nő hamiskásan — mily boldog és szerencsés vagyok tehát, hogy nekem oly egészséges és jó fogaim vannak.« És mosolygott, mint a megtestesült ártatlanság. Hogy füllentett ez a csinos, kedves, kis asszony! Ez a hamisfognál is hamisabb assszony! . . . Ezek után — azt hisszük — Dr. Bumder úr nem szorul több dicséretre; az ő műfogait bárkinek nyugodt lelkiismerettel ajánlhatjuk.