Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-03-27 / 13. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. március 27. zésében bizakodva hisszük és reméljük, hogy a hitbizományi uradalom jelenlegi birtokosa s a pápai kath. egyház patrónusa, Esterházy Pál gróf egyszer s mindenkorra vetőt fog mondani ennek a törekvésnek és nem engedi, hogy ez a lehetetlen, halva-született gondolat a lelkekben még csak kiscrtsen is! * * Maradjunk csak még egy pillanatra az építészeti bizottságnál ! Ez a t. bizottság úgy látszik —- oly erősnek érzi magát, hogy a Kálváriát és a temetőt egész könnyű szerrel ki tudja mozdítani a helyéből. Herkulesi munka volna. Mi sokkal egyszerűbbet ajánlunk a t. bizottság s egyszersmind a hatóság ügyeimébe. Távolítsák már el egyszer a bizottság elnökének a háza elől azt a sokszor megénekelt, négy pár piszkos falépcsőt, mert ezek - úgy látszik elmozdíthatatlanok ! Pedig sokszor megírtuk már, hogv nemcsak a közlekedést akadályozzák, hanem a szemetet is felfogják s így közegészségügvi szempontból is — figyelemre méltók ! A szó szoros értelmében ráillik tehát az elnök úrra, hogv a saját háza előtt söpörjön! Yagv talán a városi szabályzat épen a szépitő-bizottság elnökét nem kötelezi arra, amit minden más halandón könyörtelenül végrehajtottak? S a doktor úr, a bizottság és a hatóság azt felelik nekünk és a nagyközönségnek : »Hja, paraszt, az más«?!... Elhagyott asszony. Tudom, hogy eljön, habár lomha szárnnyal, De még megérem, eljön az idö, .Midőn fölébred lelked jobbik része S rózsás útjáról búsan visszajő. Midőn megbánva, vétkedet siratva, Bocsánatért száll felém sóhajod, S mi foglyul ejtett, azt az ördögvárat Erős harc árán, ámde elhagyod. Pohárcsengésbe, játszi víg kacajba Talán már most is belezúg a jaj; Egy titkos hang, mely félve száll csak hozzád, Talán már készül, lehet útba' van. Eszedbe hozza — ne űzd el magadtól, Eszedbe hozza azt a kis lakot, Mely föl van dúlva, mint az asszonv szíve, Kit könnyüvérü férje elhagyott, Л kis lakás áll; suttogó lombsátor Takarja most is védőn hófalát, De a reszkető lomb közt nincsen dalos, Mely ugy. mint régen, hallatná szavát. A kert alatt fut most is még a csermely, Kék nefclejtset himbál hűs vize, Es mégis, mégis, megváltozott minden, Nincs itt de semmi régi kedvibe'. Egy ifjú asszony imbolyogva járja Az árnyas kertnek rejtett útjait, A hol nem látja senki könnyezését, A mint siratja boldog álmait. A lelke mélyén dúló fergetegnek A sápadt arcra ült ki bús nyoma. Még ki sem nyilt jól, már is hervadóban De nem, hisz megjön megtévedt ura! .,Megjön, én várom s tudom, nem hiába, Bár lassan múlnak a napok, hetek, De a sóvárgott idő végre itt lesz, Kisüt a nap még otthonunk felett. Mert nem lehet "az, hogy a sok könyörgés Utat nem lelne föl az ég felé S hogy a jó Isten megvetné a kérést, übt a hű asszony küld szine elé!" Frászt Luiza. Budapesttől Kelenföldig. Irta: Kertész Kálmán. (Színhely: a budapesti központi pályaudvar. Utazók, kísérők, lézengők, vasutasok, zsebtolvajok, árusok, hordárok). Fridolin (családapa. Nem utazik, csak kiséri Cirkvenicára utazó családját. A váróterembe előre bocsátja a mamát, Józsit, Ilkát, Ferit, Rozinát, Pistit és Bözsit, ez utóbbit a dada karjain, aki állandóan rázza a csöngettyüt. ( ) maga utoljára akar belépni. . Izgatott és izzadt). Siessünk, siessünk! Portás (megszámolva a családot): Egy, kettő, bárom ... kilenc. Kérem a jegyeket megmutatni ! Apa (elfojtott méreggel): Tessék. (Morogva): Azelőtt az sem kellett. Portás (megszámlálja a jegyeket): Ez csak hét jegy . .. Apa (bekiált): Várjatok ! (A portáshoz): Kérem, a legkisebb gyereknek nem kell jegyPortás Akkor is még egy hiányzik. AriT(sápadtan): En nem utazom, csak kisérem őket... Anya (kikiált): Fridolin, gyere már! j Csöngetnek. Portás (hidegen): 11a be tetszik akarni menni, tessék perrpnj egyet váltani. Anya (ismét kikiált): Fridolin, Fridolin! Feri (apjához jön): Papa, gyere lekésünk. Apa (reszketve a méregtől): Itt a hatosa. Ide azzal a perronjeggyel. Portás (hideg gúnnyal odaadja a perronjegyet): Tessék besétálni. (Nem veszi észre az apa gyilkos tekintetét!. Apa (eszébe jutnak a pakkok, vissza; ugrik a váróteremből): Huszonhatos hordár! ! Huszonhat! Huszonhatos hordár (szine világát sem : látni. Apa (ordít): Huszonhat! Hur-hor-hosz- | huszonhattt! Hordár (lihegve és görnyedve huszonhat, azaz pardon tizenegy csomag súlya alatt): Itt vagyok. Apa: Erre, erre. (Bemegy. A tömegben alig tudja fölfedezni családját, a csöngettyü hangja után végre rátalál). Átkozott perronjegv. Perronjegyek nőjjenek a hasában, aki kitalálta. Huszonhat erre! Mind együtt vagytok? Pisti merre van? Pisti! (Kiabál): Pisti! Pisti (apja háta mögött röhög, de nem szól). Apa: Pisti! (Ordít): Pisti! (Megfordul és észreveszi Pisti röhögő arcát. Pofonüti): Nesze, komédiázni! Pisti (bőg). Perronportás (komolyan: Ne tesik lyarj mázni. (Belecsönget apa fülébe): Kelenfeld, Adony-Zabolcs, brrmmrrr... Fiume feli a gyorzsvonat azonal indul! Jobra, harrmadig vagany! Apa (befogja fülét): Menjünk. Siessünk. (Megfogja a felesége kezét, ez Józsiét, Józsi Ilkáét s igy tovább, Pisti a dada kötényét, dada a csöngettyüét s ekként szétszakíthatátlan láncban fúrják magukat a kitóduló tömegbe). Tömeg (kitódulva): Hohó! Kérem, kérem! Hordár! Ne lökdössön az úr! Jaj! Tizennyolcas erre! Kérem, Fiume felé megy most? Hallja, ne szorítson! Nagyvárad felé mikor indul? Jaj a tyúkszemem! Mari! János? Erre! No, ez már mégis sok! Hopp! Pardon! Árpi, hol vagy ? Mórickám, vigyázzál az aranyórádra! Lassan, ne toljanak! Záli, a hat thürkiszes nyokláncodat dogjál be! Agyonszorítanak! Phüh! Jaj! No! Mit akar a zsebemben? Rendőr! Pardon! Na, ma már mindenki gyorsvonaton utazik ? 1. utas (föl és alá futkos a vonat mellett): Tizenötös! Tizenötös! ! Tizcnötösü! Ti—... (Bereked). 2. utas (detto szaladgál, minden* kupéablakon benéz, némelyik kocsira fölugrik, végigtörtet rajta s a másik oldalon leugrik): Regina! Hol vagy Regina ! (Beleütközik 3. utasba): Hop, pardon! Regina! j. utas (utána néz): Bolond. 2. utas (visszaröhög): Bolond az úr! j. utas (utána fut): Tessék a névjegyem ! 2. utas (ijedten tovább fut): Köszönöm, nem kell... j. utas (megvetően): Szamár. Házaló (dúdol): Regina-a-a... Tessék legyezőt venni! Legyezőt! (Forgatja a legyezőt), Regi-i-na-aaa... Legyezőt! Újságárus: Tessék újságot venni! (Házalóhoz, nyelvét kiöltve): Bee! Házaló (kupánüti a legnagyobb legyezővel az újságárust): Legyezőt! Apa (miután háromszor végighúzta családját a vonat egész hosszában, most észreveszi, hogy hordárjuk bemászott egy kocsiba): Erre, erre! (Arra huzza a láncot). Hordár (nem talál helyet s átmegy egy másik kocsiba s ott egy fülkébe, ahol azonban már egy úr ül, berakja a tizenegy csomagot). Apa (nem találja a hordárt, levonszolja a családot a kocsiból s a hordárral ellenkező irányban egy másik kocsiba mászik) Pluszonhat? (Ordít): Huszonhat? Hordár (nem hallja). Apa (tovább ordít). Hordár (keresi a családot): Fene egye meg. Kalauz: Tessék beszállni! Apa (kiráncigálja a családot eg)» kocsiból): Huszonhat! No itt van? Hová az ördögbe vitte a csomagokat ? Hordár: Ide, ide. Gyorsan. Kérem a pénzt. Apa (betuszkolja a családot s maga is fölmegy a kocsiba a tilalom ellenére; dc vesztére, mert a vonat megindul). Hop! Hej, megálljunk! (Nem állnak meg). Anya (ájulásba akar esni, ele az apa, hátbaüti, hát nem ájul el, csak sikolt): Jesszus! Feri (ujjongva): Apus is velünk jön! Apus is velünk jön! Apus (pofonüti): Ne! Peri (csodálkozik cs tenyerével letakarja a pofont). Hordár (az induló vonat mellett szalad s bekiabál): Kérem a pénzt! Huszonhatos! Apa (kidob neki egy koronát). Hordár (ökleivel integet): Smucig disznó ! Tizenegy darabért! Apa (sápadtan törülközik): Most fizethetek egy jegyet Kelenföldig és rá a büntetést. Ostoba hordár! (Lerogyik a kanapéra),