Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-03-28 / 13. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. egyet, a többi gondolkodás nélkül rohan utána. Most is kigyót-békát kiáltottak a Ker. Munkásegyesületre. Egyeseknek az nem tetszik, hogy keresztény, másoknak a hazafias jelleg szúr szemet. A harmadik csoport szemében pedig vörös posztó mind a kettő. Hát jó, legyen a helyi fiók a városházán. Elvbarátaink mutassák meg, hogy nem ők csinálják a felekezeti kérdést, hanem azok a jó urak, akik annyira prüszköltek a ker. Munkásegylettől. I\e veszítsék el kedvüket, hanem iratkozzanak be tömegesen. Á saját ügyükről van szó. A maguk és családjuk boldogságáról. Ha a helyi fiók fel virágzik, naggyá, hatalmassá fejlődik, Pápán 20—30 év múlva nagyon kevés lesz a szegény ember. Az értekezlet lefolyását egyébként a következőkben ismertetjük röviden: Az értekezlet este 7-kor kezdődött élénk érdeklődés mellett. Elhatározták, hogz a központból 28-án leérkező titkár fogadására tömegesen mennek ki a vasútra, hogy láthassa a nagy érdeklődést. A helyiség kérdésénél volt az összekoccanás. Itt Nóvák Ödön megjegyezte, hogy mikor belépett az egyesületbe, nem sejtette, hogy más is érdeklődik ezen nemes ügy iránt a városban. Lelkiismeretesen gyűjtött tagokat; összetoborzott annyit, hogy a fiókpénztár egész könnyen megalapítható. Ezt azért tette, mert a központ kérte fel erre a közreműködésre. Ha tudta vulna, hogy más is buzgólkodik, nem csinált volna konkurrenciát. Mivel pedig helyiségről is kellett gondoskodni, érintkezésbe lépett a Ker. Munkásegylet vezetőségével . . . (Nagy zaj.) Ndnik Pál: Nem engedjük a kleríkalizmust belevinni! (Zajos felkiáltások: Nem kell felekezeti egyesület!) Novak Ödön: A Ker. Munkásegyesület vezetősége örömmel átengedi a kért helyiséget. (Zajos ellenmondás). Arra kéri az értekezletet. mondja ki, hogy ott lesz a helyi fiók. (»Nem kell!« Egy hang: Vigyük a Munkásotthonba!) Őt adott szava köti. Többé vissza nem léphet. Ragaszkodik az inditvá- | nyához. i Kerbold Alajos: Önzetlen harcosa volt mindig ennek az egyesületnek. Ennek nagy- i nak, hatalmasnak, virágzónak kell lenni, tehát J nem szabad szük felekezeti határok közé szo- | ritani. Nem fogadja el Nóvák Ödön indítványát. Novak Ödön: Az egész békétlenségnek Kerbold az oka. Ha neki eszébe nem jut j felekezeti érdeket szimatolni, senki sem el- j lenzi, hogy a fiók a Ker. Munkásegyletben j legyen. Ha más városokban (pl. Zirc, Nyitra, j stb.J alkalmasak erre a célra a kath. egye- j sületek, miért látnak nálunk ugyanebben nagy j veszedelmet ? Czipott Géza elismeréssel emlékszik | meg Nóvák Ödön buzgó közreműködéséről. J Mivel ennyire élére van állítva a dolog, leg- j célszerűbbnek tartauá, ha fölkérnék a polgár- ' mestert, hogy a városházán adjon helyiséget a fiók számára. (Elénk helyeslés?. Halász Mihály, akinek a szenvedélyes j kitöréseket elnémító, határozott fellépését külön ki kell emelnünk, hasonló értelemben szólal fel. Az intézmény érdekében azt óhajtja, hogy teljesen közönbös, pártatlan helyen le- j gyen a helyi fiók. 1 * A polgármester — mint halljuk — engedett az értekezlet óhajának, beleegyezett I abba, hogy a városházán legyen a helyi fiók. Ezt a megoldást a magunk részéről is megnyugvással fogadjuk. Azt óhajtjuk az intézmény érdekében, hogy béke legyen. S ezt ma már csak igy érhetjük el. Fel ís hívjuk városunknak és vidékének minden oly lakosát, aki öregségére nem tud vagyont gyűjteni, iratkozzék be ezen humánus egyesületbe, biztosítson magának öregségére oly segélyt, amely a városi segélytől és koldulástól megmenti. Csak egy megjegyzést teszünk meg. Valaki az értekezleten nem minden célzás nélkül emlegette, hogy Nóvák városi Lisztviselő létére felekezeti érdeket szolgál. Hát ez először nem igaz. Másodszor mutassák meg azt a paragrafust, mely kimondja, hogy egy városi tisztviselő nem működhetik egy hitvallásos egyesület javára! Mi csak helyeselni tudjuk, hogy pl. Kemény Béla oly tevékeny közreműködést fejt ki az izr. leányegyletben. Be, ha neki szabad, miért nem szabad másnak is? Vagy csak a kath. jelző vörös posztó? Követeljük, hogy tartsa mindenki tiszteletben a tisztviselők vallásos meggyőződését! A patronage közgyűlése. 1445 korona C6 fillért osztottak ki. A „Gondviselés" c. jótékony osztály működése. Csütörtökön, f. hó 25-én tartotta meg évi rendes közgyűlését a patronage Gondviselés c. jótékony szakosztálya a bencés gimnázium tornatermében. Ez a nemes intézmény, mély rövid fennállása óta annyi sok jót tett, annyi könnyet letörölt, oly sok szegény beiegnek adta vissza hitét, az isteni akaratban való megnyugvást, valóban megérdemli a nagyközönség fokozottabb, az eddiginél sokai nagyobb arányú támogatását. Elén a patronesszek állanak, városunk előkelő hölgyei, akik otthon is páratlan buzgalommal teljesitik kötelességüket, de ezen elfoglaltságuk mellett is találnak időt és módot arra

? hogy a szegényeken segitsenek. Ellátogatnak a legfélreesőbb zugokba, a nyomor tanyáira És boldogok, ha jót tehetnek. Ez az ő egyetlen jutalmuk. Csendben, zajtalanul működnek, a nyilvános elismerésre, reklámra nem pályáznak. Önzetlenségükkel, nemes felebaráti szeretetükkel igazán rászolgáltak minden nemes gondolkodású ember tiszteletére és hálájára. A közgyűlést Jándi Bernardin, a patronage igazgatója nyitotta meg nagy figyelemmel hallgatott beszéddel. A közgyűlésnek — úgymond -— az a célja, hogy a jótékonysági szakosztály tagjai rendbe az egyházi szereket. Az orvos halkan beszél az anyjának. Mindenütt érzik a halál közeigését.) Az orvos (komoly, nyugodt hangon): Nagyságos asszonyom, én nem akarom hiábavaló szépitgetéssel elpalástolni az igazságot. Nyíltan beszélek: fölgyógyulásról szó sem lehet. Legfölebb, ha ma estig birja a beteg. Mindamellett biztonság kedvért elhívom egy másik kollegámat, hátha tud valami mentőszert. Közben egy szintén veszélyes betegemet is meglátogatom, de legkésőbb félóra múlva itt leszek kollegámmal együtt. Addig is ajánlom magamat. Az auya: Köszönöm doktor ur a fáradságát. Isten Önnel. (Orvos el). A pap: Ha megengedi nagyságos asszonyom, én még maradok. Az anya: Sőt akartam is kérni főtisztelendő urat. (Az anya és a pap odaülnek a beteg ágya mellé. Egy percnyi csönd. Akkor a beteg homlokát kezdi kiverni a halál hírnöke, a hideg veríték. Majd lázas pirosság gyúl ki arcán, szeme fölnyílik, zavartan néz körül, mintha keresne valakit és nem látja az ágy mellett ülőket. Kezdődik az élet és halál rémes küzdelme. Az anya összekulcsolt kezekkel ül ott és látszik minden vonásán, hogy végigszenvedi, amit fia szenved. Az ősz pap jóságos arcán sürün gördülnek végig a könynyek). A beteg (fáradt, tompa hangon): Nincs itt . . . nem iött el . . . pedig vártam . . . Vagy talán mégis? . . . (Üveges szemét merőn szegzi az üres levegőbe) : . . . Itt . . . vagy ... Te ... te .. . életem megrontója . . . Szerettelek . . . szeretetért halál igen igen . . . halál ... te hoztad a halált! . . . Csitt ... sir valaki! . . . Az édesanyám . .. te is, Irénkém, édes kis madaram . . . Az anya (elfödi arcát, hogy ne lássa azt a szenvedést): Istenem ! A pap (könnyeit törülgeti és halkan mondja a haldoklók imádságát.) A beteg (hirtalen kitörve a láz fokozta szenvedéllyel): Sikkasztó! Becstelen ember! Börtönbe vele! . . . Oda nem jöttél el . . . Becstelen ember nem kellett neked Nem? . . . Jó! . . . Biztos a kezem! . . Hallottad azt ? A pisztoly dörrenését . . . Jaj! de nagyot szólt! Utána a csendes halál. Te hoztad a halált ! . . . Hahaha! . . . jól játszottad szerepedet ! . . . Az utolsó felvonás . , . a feleség megszökik, a férj meghal . . . Hahaha! . . . Pompás! . . . (Az anya és a pap a borzalomtól megmeredve, visszafojtott lélekzettel nézik a rémes küzdelmet). A beteg föltámaszkodik remegő karjára; arcán a legnagyobb rémülettel és borzalommal !) . . . Menj, menj innen ! Nem igaz! ... Nem . . . nem a pokol az utolsó felvonás ! nem igaz ! nem igaz ! . . . Te . . . te ördög ... el ... el innen! . . . A pap (föláll, uj imádságba kezd és megáldja a szenvedőt a szenvedés jelével). A beteg (kimerülten roskad vissza lehunyt szemmel, néhányat vonaglik, mélyet sóhajt, azután fölnyitja szemét és körülnéz. Szeméből eltűnt az a zovart, merev tekintet, tisztán, nyugodtan néz édesanyjára és a papra):