Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-03-28 / 13. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1909 március 28. 13. szám. Szépirodalmi, lköz^azdfiságfi és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2*50K Egye« szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSÍLAVY SÁNDOR. Szerkesztőség; Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, i?íasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Vaj ölts Károly könyvkereskedése Lelkek a mocsárban. Lapunk számára irta: Tábori Kornél A fővárosban sokat beszéltek ós irtak mostanában a lakásuzsoráról és egyéb nyomoruságokról. Fürge újságírók, akik éjszakai razziákon barangoltak, és óvatos szociologusok, akik hiteles statisztikát böngésztek, egyaránt konstatálták, hogy borzalmasan növekszik az inség, meg a bün. Legkivált a gyermekvilágban. De hát miért nem esik szó, a vidékről, az egész országról is? Csak Budapesten pusztít a nyomor és rajta kivül, hogy ugy mondjuk — minden fenókik tejföl? Bizony, nemcsak Budapestre szabad gondolnunk, amikor az életnek ilyen borzalmairól megemlékszünk. Bün ós nyomor születnek, a társadalomnak abban a legmélyebb poklában születnek, ahová művelt ember pillantása jóformán sohasem vetődik, csak a statisztika száraz számaiból sejt valamit a létezéséről. És a legiszonyúbb lakója ennek a pokolnak a gyermeklélek. A foglalkozásszerü betörők, a tolvajok, szélhámosok, orgazdák, útonállók seregót — mint valamiKor a szultán hires janicsárjait — már a fejletlen gyermekkorban sorozzák. Amikor a lélek még olyan hajlékony, mint a "ókony fűzfavessző, ópugy hajlik a jóra, mint a rosszra: akkor jelenik meg a modern, káprázatos gazdasági fejlődés ijesztő réme, a tömegnyomor ós végzetes ölelésü karjaival löki, hajtja a kicsinyeket a bajba, a züllésbe. A gonosztevők túlnyomó nagy, része már a gyermekkorában az volt, amivé a sors kiszemelte. Már a gyermekkorban járta az iskoláját későbbi pályájának, a büntevésnek és amikor fejletlen testében alig pislákolt még a.; öntudatlan lélek, már a börtön csemetéje volt. Elhagyott gyermek nemcsak az, akinek nincsen apja-anyja, vagy akit kilöktek az utcá-ra, hogy ott pusztuljon, hanem elhagyott kevés kivétellel a legszegényebb néposztálynak, főképp a munkásnak a gyermeke is. És ha meggondoljuk, hogy az egész nap munkában görnyedő szülők közül hányan hagyják gondozatlanul, az utca nevelésére kicsinyeiket: nem fognak többé csodálkozni rajta, ha az újságban olvasunk egy-egy esetet, amikor apró gonosztevőket a legudokabb bűnök elkövetésén kapunk rajta. Jótékony egyesületek, amelyek a bűnt és nyomort akarják enyhíteni, országszerte gyűjtenek és sok tekintetben javítják is a helyzetet Budapesten. Három évvel ezelőtt alakult végre egy nagyszabású intézmény, amely vidékiek pénzén a vidékin is segit. Az országos gyermekvédő liga ez, amely tavaly már tizenkétezer gyermeket mentett meg a pusztulástól s köztük nyolcezerkilencszáz vidékit, Most is országos akciót folytat a gyermeknapra, — amely április elején lesz — aktuális tehát az érdekes intézmény ismertetése. Mit is csinált ez a Liga ? Elhagyott és züllésnek indult gyermekek számára intézeteket lótesitett Rákoskeresztúron, Szegeden, Szaloncán, Sopronban, Nagyszóllősön fiuk számrra, Kőbányán pedig leányok részére. Alaposan megvizsgált hajlandóságuk szerint képezteti a véAz utolsó felvonás. Irta: Röder Ákos. Első felvonás. (Keresett eleganciával bútorozott szoba. Minden előkelő és modern. Csak az ablak mellett ülő öreg asszony — véletlenül itt maradt régi bútordarab — nein illik a millieu-be. A lakás (címzetes) ura^ Kovalócy Imre, fia a tisztes úrasszonynak, özv. Kovalócy Gábornénak. Áldott jószívű ember. (Ez a baja.) A feleségét őrülten szereti. A valódi és egyetlen ur Magda asszony, kinek kedveért férje a Göncölszekerét is lehozná. Szerepel végül a kis Irénke, aki két esztendő óta gyönyörködik a fényes napvilágban. Idő : jelenkor.) Magda asszony (hízelegve cirógatja férje arcát): Nos, nem felelsz ? Imre (nem mer a felesége szemébe nézni; látszik rajt, mily nehezére esik a szó): Édesem, nem lehet . . . nem lehet . . . Magda (eltaszítja magától): Akkor menj, keress magadnak más asszonyt. Én nem szeretlek. (Duzzogva elfordul). Az anya (rosszalólag csóválja a fejét és tovább köt). Magda (a síráshoz igen közelálló hangon ) : Még annak a nagy semmi Moskovicsnénak is vett az ura olyan nyakéket, pedig az apja egy közönséges szappanos volt. És most ő különb lesz a jogászbálon, mint én. Nem is merek már tisztességes helyre menni. Az emberek kinevetnek vizözönelőtti ékszereimmel. De hát senki sem törődik vele, ha kinevetnek, ha akármit csinálnak is velem . . . Imre (tőle telhető energiával): Magdtudod, nem szeretem az ilyen beszéd

0*' Magda (dacosan vállat vo

p zongorához és elkezdi azt a ' tudnád, amit én . . .) Imre (melléje ül és játékban, még pedig két kacsóját): Mag'" nótát ne játszd ! ragszom. Magda f felugrik a ' a divánra veti magát és sirva zokogja ko panaszát): Tessék ! Már játszani sem (Generál pauza) . . . Nem, nem K vább ! . . . Az anya (kicsinylő mosó' ajkán és tovább köt). 5 Imre (dicsérendő bo Í

feleségét vigasztalni, egy ujabb szerepi Irén''" Pano