Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-03-21 / 12. szám
6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. m. t. k., hogy akadnak itthon is hitvány, alacsony lelkek, kik miként Éz sai, hajlandók egy tel lencséért megtagadni Istenüket, hazájukat, akik az emberiség történetében csak kenyérharcot látnak, akiknek a haza csak üres fogalom, mert ott a hazájuk, ahol földhöz tapadt rongy életüket véletlenül tengetik. Le ezekkel az újkori Judásokkal! A hazaszeretet szent ünnepén süssük rájuk a hazaárulás legrútabb bélyegét, melyet a régiek szerint még az Isten irgalmassága sem tudott letörölni. A magyarból sok minden lehet m. t. k., de hazátlan bitang soha ! Lehet szocialista, keresheti boldogulását minden tisztességes módon és politikai alapon, — de ősei hamvait lábbal tapodó, nemzeti voltát megtagadó nemzetközi álpróféta nem lehet. (Zajos helyeslés.) Vagy ha az, akkor nein magyar többé! akkor tagadja meg születését és átkozza el el még azt a földet is, melyen bölcsője ringott ! — Mi tartott volna fent bennünket ezer éven keresztül idegen, ellenséges népek áradatában, ha nem ez az egy, amiben össze tudtunk tartani: a magyar hazafiság? S ezt az egyetlen fegyvert is ki akarják ütni a kezünkből — idegen maszlagtól elbóditott szerencsétlen emberek. Nem. Mi eljárunk ezentül is őseink sirlakához és gyujtunk a régi fénynél uj szövétneket. Mi tudjuk, hogy a haza, midőn jogokat ad, kötelességeket is akaszt a nya-. kunkba, mi jól tudjuk azt, hogy e hazán kivül a nagyvilágon nincsen számunkra hely, még Amerika földjén sem, hogyahaza sorsának intézéséhes kevés csupán az okosság, hanem szeretet kell oda. mely önzetlen, önfeláldozó munkára képesít. Egy Széchenyi-tői, egy Kossuth-tól tanuljunk, m. t. k. lelkesedni eszményeinkért: Az ő életük mutassa meg nekünk, hogyan kell önzetlenül, munkában szeretni a hazát; szeretni még akkor is, mikor viselnünk kell érte a gúnyt, az ostorcsapásokat, és homlokunk sebei égnek a töviskoronától, mikor a számkivetés keserű kenyerét idegenben kell fogyasztanunk, vagy az élőhalott gyötrelmeit kell átvirrasztanunk. Kicsiny hazát adott a Gondviselés, ott ezt is naggyá tehetik hősi erények, tiszta erkölcsök. Csak tegyünk ki szivünkből minden rossz indulatot, önzést, tegyük ki az anyagiságnak, kapaszkodásnak, a piszkos haszonlesésnek minden szennyes indulatát. És ti márciusi nagyok — öntsétek szivünkbe lelkesedéstek hevét, hitetek erejét, önzetlenségtek szeplőtelenségét. Tanítsatok meg az eszményekért lelkesedni, a haza jövőjében remélni, Istenben bizni és egymást szeretni, hogyan kell a hazáért élni s hogyan kell meghalni. Hatalmas Isten, ki őseinket kivezérelted Ázsia síkságáról és hazát adtál nekik a DunaTisza völgyében, legyen áldott a te szent neved. Adj erőt, okosságot, bölcs mérsékletet ebbe a mi szegény nemzetünkbe, hogy jöjjön el már egyszer a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán, hogy legyen boldog és hatalmas végre — a magyarok hazája ! (lelkes éljenzés és taps). Márciusi ünnepségek. Megragadóan szép volt ez évbeo a március ieusa. Egyesületeink, társasköreink szinte nemes versenyre keltek, melyik ünnepli meg legszebben, legfényesebben a szabadság ünnepét. Jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy a Kath. Kör és bencés gimnázium közös hazafias ünnepsége volt a legszebb valamennyi között. A Kath. Kör a napnál világosabban bebizonyította, hogy irodalmi és művészeti téren a város legelső tényezője. Nimbuszát féltékényen őrzi s uj, meg uj erők bevonásával igyekszik jól megalapozni a jövőt. Részletes beszámolónk, amennyire lapunk szűkre szabott tere engedi, a következő. Csak annyit jegyzünk még meg, hogy az egyes ünnepségeket időbeli sorrendben közöljük. Március 14. I. A Felsővárosi Kath. Körben. (*) Már d. u. 4 óra tájban sürü rajokban özönlött a közönség a belvárosi el. isk. tornatermébe. Fél 5 körül pedig, mire a litánia szerencsésen végetért, zsúfolásig megtelt a terem. Még a folyosóra is maradt elég. A mindvégig emelkedett szellemű ünnepséget a Himnusz imádságos akkordjai nyitották meg. Azután Béri Zsigmond elnök mondott rövid megnyitó beszédet, melynek végén arra kérte a hallgatóságot, hogy ne csak márc. 15-én, hanem az év minden egyes napján ápolja a hazaszeretetet; egyéni érdek ne szennyezze be ezt a szent érzelmet, — ám dőljön porba a saját boldogságunk, de éljen, viruljon az édes magyar haza! Somogyi Annuska tanítónő Ábrányi »Mi a haza?« c. szép költeményét szavalta el nagy hatással. A viharzó szenvedélyek, a lobogó elkeseredés, a bűnbánó ellágyulás mesteri tolmácsolóra találtak benne. Viharosan megtapsolták. Mező Bözsike ez alkalommal is a régi, elsőrangú szavalónak bizonyult. Pedig ugyancsak nehéz feladattal kellett megbirkóznia. Két egyesületben is szavalt s mindkét helyen mást, noha a szerepeket jóformán az utolsó pillanatban kapta kézhez. De igazán nagyon szépen megállta helyét; zajos tetszéssel fogadták ügyes, mélyen átérzett szavalatait. Zsilavy Sándor, lapunk fel. szerkesztője mondta az ünnepi beszédet. Nagy tűzzel fejtegette a korszakalkotó reformokat, s gyújtó szavakkal buzdította a lelkes közönséget az ősi eréuyek ápolására, a nemzetköziség elleni harcra, a tiszta, keresztény alapon nyugvó hazafiságra. Frenetikus hatást ért el a kis Scherer János, aki Balla Miklós »Királyhágón c. költeményét szavalta el a tőle megszokott tűzzel és erővel. A kör tagjai valóságos ovációt rendeztek a kis tüzes magyarnak. Kutassy Annuska is szépen, kedvesen szavalt. Az egyes számok közötti szünetet a dalárda énekszámai töltötték ki, az ünnepély végén pedig az egész közönség elénekelte a szózatot. II. A Kath. Körben. (*) Kalmár Károlyról a Kath. Kör köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő uj társelnökéről addig is tudtuk, hogy ügyes rendező. De vasárnap valóságos ezermesternek bizonyult. Oly szépen, oly gyönyörűen feldíszítette a bencés gimnázium tornatermét, hogy valóságos templomot varázsolt belőle: a hazafias érzés szentegyházát, hol önkéntelenül is imára kulcsolja össze az ember a kezét a haza nagyságáért, nemzetünk boldogságáért. A rendkivüli nagy számban megjelent, előkelő közönség nagy tetszéssel hallgatta végig a dalárda gyönyörű énekét a szivünkhöz nőtt, szivünkből fakadt háromszinü zászlóról. Utána egy kedves melodrámában gyönyörködtünk. Szokoly Margit szavalta el szépen, kedvesen, ahol kellett türelem Ábrányi »Mi a haza?« c. melodrámává átalakított költeményét. Sokat igérő tehetség: azt hisszük, sok élvezetes percet fog még szerezni a Kath. Kör előkelő közönségének. Zongorán Trauner Margit kisérte igen finom Ízléssel. Az énekszámokat (1., »Sötétedik« 2., »Mi füstölög« 3., »Szózat«) a Kath. Kör dalárdája énekelte lehelletszerü pianóban, igazi művészi színvonalon. Vizkeleti Kiss Vilma úrhölgy a Rákócyindulót játszotta el a nála már megszokott előkelő, magas nivóju művészettel. Mesteri játéka mintegy előhangja volt dr. Bagyary Simon hatalmas, mindenkit magával ragadó ünnepi szónoklatának. A népszerű, fiatal bencés tanár, aki eddig — legnagyobb sajnálatunkra — csak hallgatója volt estélyeinknek, tevékeny szerepet azonban nem vállalt, most lépett fel először városunkban a nyilvánosság előtt. Erősen hisszük, hogy ezentúl gyakrabban fogjuk hallani. Okos, elegáns, hazafias beszéd volt, melyet tőle hallottunk. Tele ragyogó eszmékkel, költői képekkel, gyönyörű gondolatokkal, izzó faj- és honszeretettel. A közönség visszafolytott lélekzettel hallgatta: csak helyenkint tört ki a tetszés zaja, ahol a szónok erősebben markolt a szivünkbe. A gyönyörű beszédet külön cikkben közöljük Nagy idők, nagy emberek cimen. Alig csitult el az ünnepi beszéd nyomán fakadt taps, máris elemi erővel zajlott fel ismét az éljen. Vaszary Ernő ravazdi erdőmester elegáns alakja tünt tel a pódiumon. Hatalmas, csengő baritonja egészen betöltötte a tágas termet. Gyönyörű kuruc-nótáival kuruc hangulatot teremtett: izzót, perzselőt. Nemcsak a hangja szép — az éneke is magával ragadó. Tisztán meg lehet érteni minden szavát, amit ugyancsak kevés énekesről lehet elmondani. Azonkívül tele van a hangja melegséggel, érzéssel, bensőséggel, kiérzik belőle, hogy igazán a szivéből énekel. Múltkori szereplése után fokozott érdeklődéssel néztünk, mai fellépte elé. Nem csalódtunk benne. Háromszor is vissza kellett mennie a pódiumra s ami a legcsudálatosabb, minél tovább énekelt, annál üdébb, annál csengőbbb lett a hangja. Percekig tartott az ünneplés, mikor a Kossuth-nóta után visszaült a közönség sorai közé. Zongorán Pikéthy Tibor ravazdi kántortanító kisérte mesteri ügyességgel. Ez a zseniális fiatalember, aki igazán nem arra van hivatva, hogy a világtól távol, egy kis faluban elrejtve éljen, két remek dallal lépett fel önállóan. Mindkettő a saját szerzeménye. Bájos, fülbemászó zene, igazi művészi értékű alkotás, minő csak hivatásos művészi lélekből fakadhat. De nem csak alkotni tud Pikéthy, hanem játszani is. Szinte érző,