Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-10 / 2. szám

VL évfolyam. Pápa, 1909 január 10. 2. sara. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Innen-onnan. » Vérontás less." Návay Lajos képviselőházi alelnök merész kirohanást rögtönzött a napokban Csanádmegye közgyűlésén a »klerikálisok« ellen. A »Ne fernere« került szóba s az alelnök ur szörnyű dühösen kifakadt a keresztény-szociálisták ellen, akik — szerinte — az ország határain tul keresnek szövetségeseket. S kérve-kérte a tekintetes Karokat és Rendeket, akarom mondani a megyei képviselőket,, hogy ha minden megye kivetkőzik is a liberalizmusból, legalább Csanádmegye küzdjön a klerikális irány ellen utolsó Jehelletéig! Volt persze taps, éljen, görögtűz, csintadratta, sip, dob, trombita. És lön nagy öröm a liberális berkekben. Micsoda egy selyemgyerek ez a Návay! Azt a kutyafáját, hogy eddig észre sem vettük! A Vdzsonyi Viliké, a Terézváros gyöngye, kitörő örömmel üdvözli a fényes »reménysugárt.«. Az öreg Zsilinszky meg a Budapesti Naplóban és a Föld Népében magasztalja a Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. hízszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, viasz-utca 16. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZkj Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedé se liberalizmus gáncs nélküli lovagját. De az öreg nem elégszik meg ennyivel. Körülhordozza a véres kardot, mert veszélyben a haza s imigyen elmélkedik: »ha a klerikalizmus be nem ismeri hibáját és túlzásait és ha a 48-iki törvények ellenére a jogegyenlőséget és igazságot továbbra is lábbal tiporja és továbbra is uralkodni akar a többi felekezetek felett, akkor ennek nem lehet más vége, mint vérontás. Amint azt a Bocskai, Bethlen és Rákócyak kora mutatja, mikor a nép fegyvert fogott a klérusnak minden szabadságot eltipró törekvései ellen.» Az Alkotmánz ugyancsak kifigurázza ezt a mesébe illő rémlátást: »Bizony ide hideg viz kell s nem okos beszéd. Jó lesz tehát, ha protestáns testvéreink, kikről Zsilinszky azt irja, hogy naprólnapra olyan tömérdek levéllel halmozzák el az ország minden részéből, hogy válaszolni is képtelen, megkönyörülnek Zsiünszkyn s ezentúl nem izgató leveleket küldenek neki, hanem csillapító szert, hideg vizet, hogy Zsilinszky, aki tömérdek levelet kap és ir, ne vért, vérontást, ne szörnyet és szörnyetegeket lásson maga előtt, mert higyjék el atyámfiai, még a bolondok házába kergetik ezt az öreg urat a leveleikkel.« Egyékiránt a makói katholikusok már megadták a csattanós választ a Návay-Zsilinszky-Vázsonyi-féle okvetetlenkedése. Vízkereszt napján — egy| lőre — 600 taggal alakították meg a i Kath. Népszövetséget! Tehát kár volt elővenni azt a liberális fringiát! Ócska, rozsdás, hasznavehetetlen jószág. Csak arra jó, hogy — magát sebezze meg vele az ember. * Kétféle mérték. A Népszava karácsonyi számában egy — gó. jelzésű ur szemérmetlen támadást intéz az Ur Jézus ellen. Azt állítja róla: »hogy vagy egyáltalában nem élt, vagy ha élt, akkor sem volt az az emberfölötti személy, akinek az evangeliumi-legendák feltüntetik, hanem a legjobb esetben egyike volt azoknak a szektáriusoknak, prófétának, fölkelő vezéreknek, akik a keresztény időszámítás kezdete körül olyan sűrűn termettek Zsidóországban és különösen Galilea tartományban, mint eső után a gomba. És mint más fölkelővezérrel, vele is megesett az a malőr, hogy a római légiók a fölkelését leverték; csapatát szétkergették, őt magát keresztre feszitették. Ebben a sorsban nem volt ő az első és valószínűleg az utolsó sem.« Ez a —gó. ur fővárosi . . tanitó! S ez az, ami miatt megemlékeztünk róla. A támadás maga hidegen hagy bennünket. Olvastunk mi már ennél vadabb, sületlenebb bolondgombát is. Sárból Van a házam. Sárból Van a házam, Szalmafödál rajta, KiVül-belül olqan, Mint egy szegény pajta, De ha a galambom Megölelem benne, Ugy látom én, Mintha a kis sárházikóm Szép palota lenne. Egy szobám Van nékem, Ketten lakunk benne; Ott tanit a rózsám Édes szerelemre. Fehér galambtoll.ból MegVetVe az ágyunk : Alig fér meg Ebben az egy kis szobában A mi boldogságunk. DÓCZY JÓZSEF. Az apja lánya. Irta: Pakots József. — I. Kü'önös gazdálkodás folyt a fiatal Gáth birtokán. Gáth György az alsó Tiszavidék leggazdagabb földesura volt, aki apja után husz éves fejjel került az óriási birtokba s az ifjú fej nem birta meg a nagy gazdaság gondját. A véletlen szerencse — Gáth szerencsének hitte ezt — ugy hozta magával, hogy Sárosból akkor kerekedett útra Liponovszky János. Ez a Liponovszky egy tönkrejutott sárosi nemes volt, aki odahaza, a bocskorosok közt röstelt munkának állni, hát elment az ország másik végébe, a görbe országból a sikegyenes országba. Itt épen akkor szakadt az ifjú Gáth nyakába az óriási birtok. Liponovszky ajánlkozott tiszttar tónak. így történt aztán, hogy a tiszavidéki ifjú birtokos és a sárosi nemes Ös&zekerültek. Liponovszky János akkor már nagyon elkeseredett ember volt. Miután őt magát a hitelezői kiforgatták a vagyonából, ádáz gyűlölet fogta el a más vagyona iránt. Mikor tiszttartóként beleült az ifjú Gáth birtokába, sötét elhatározás érlelődött meg benne. Alóla is apránként húzták ki a földet, megtanulta hát saját kárán a kiszipolyozás módját. Most visszaszedi a jussát mástól. Ettől a léha, könnyelmű gavallértól, aki nem is érdemel mást. Liponovszky ügyesen intézte a dolgait. Annyira megnyerte Gáth bizalmát, hogy teljesen rábízta gazdaságát. Egyébként is a legszívesebb viszonyban voltak. Hiszen Liponovszky is nemes ember volt, pláne a sárosiak közül való, — tegeződtek. Az üzleti dolgaikat is uri emberek módjára intézték el. Gáth állandóan Pesten időzött. Élte világát. Liponovszky néha fölment hozzá a Pannoniába, ilyenkor, búcsúzásnál Gáth mindig a kezébe nyomott a tiszttartójának egy virágbokrétát: —- Vidd el ezt a bokrétát a lányodnak!