Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-02-21 / 8. szám

IV. évfetyam. Pápa, 1909 február 21. 8. saám. PÁPA ÉS VIDÉKI Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 2*50 K Egyes Bzám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. \ Közgyűlés. A PÁPAI KATHOLIKUS KÖR ma délután 4 órakor tartja tisztújító rendes közgyűlését, melyre ezúton is felhívjuk a kath. kör tagjainak figyelmét. Kisbirtok politika. (o) Eddig a kisbirtok-politika abban állott, hogy a tőkepénzesek, — akár egyes emberek sokszor tilos üzérkedéssel, akár bankok, vagy szövetkezetek űztek a kisbirtokkal pénzügyi politikát. Ők élték ki a földet, még pedig jobban, mint a rablógazdaságot üző rossz bérlő. Meat ez csak a föld erejét vette ki, az üzérkedő telek-, vagy pénz-spekuláns pedig a kisbirtokos pénzét, verítékét, erejét, még lelei, erkölcsi erejét is kizéarolta. Mézes-mázos ígéretek, nyomukban a könnyelműség, — elemi csapások, Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. nyomukban a szükség, sokszor az ital, a pörösködés — kölcsönök felvételére utalták a kis- és nagygazdát egyaránt. Gyakran a föld után éhség kergette bele népünket, hogy óriási árakat adott egy-egy földdarabért, oly nagy árakat, melyek nem hozták meg azt a kamatot sem, amit vételár kifizetésére felvett kölcsön kamatja fejében kellett fizetnie. Hol maradt még a vetőmag, adó, biztosítási dij s a ráfordított munkaidő után járó és várható haszon. Az agrárius irányzat imitt-amott, ezen vagy azon a módon segiteni óhajtott a bajokon. S a másik oldalon azonnal előállanak azzal a »szabadelvűpárti babonával«, mint Nagy Emil irta legutóbb, hogy a magyar kereső osztályok közt véres küzdelem oühöng. — Mióta a magyar gazda jogos igényeinek, — hitelügyének, boldogulásának, — is érvényt akarnak szerezni, mondja tovább Nagy Emil, azóta egyre halljuk a vészkiáltásokat, egyre halljuk a társadalmi békére intő csábos figyelmeztetéseket, amelyeknek nyilvánSzerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZkj Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése j való célzata semmi más, mint csak az, ' hogy az agrár érdekek istápolása j megint visszalökessék és a béke jegyé! ben megint átengedjük a teret a tuli tengő, egészségtelen közvetités és az improduktiv (a nemzeti vagyont nem szaporító), jogalap nélkül való gazdálkodás kizárólagos uralmának. Hogy mire vitt a kisbirtoknál a szenzál-gazdálkodás, szomorú példái vannak ennek! 1895-ban még csak 31 milliót tett ki a végrehajtások utján való bekebelezés, 1901-ben pedig már 75 millióra szökkent. Igy azutáu nem csoda, ha nem a föld lesz hasznothozóvá, ha nem a földön arat a gazda, hanem a részvény lesz az igazi hasznot hozó vagyon s ha a kasza helyét a szelvényeket vagdosó olló végzi az aratást. Épen abban az újságban, hol Nagy E. cikkét olvashatjuk, találjuk azt a két jelentést is, hogy egy budapesti bank 1908. évi tiszta nyeresége hétmillió 800 ezer K, egy másiké pedig tízmillió egyszázezer K. Ez pedig az említett bankok térTélben. Gsak ne szidjad a Vén telet, nenn érdemli. Igaz, hogy most a cigány is süVegeli ; Van hegye a csipős szélnek, Van fullánkja, Közben-közben a haVat is hozzánk Vágja. De mégse szidd a Vén telet, rá nem szolgált! 0 hoz a kis gyermekeknek karácsonyfát, Gsilingelő szánkón Viszen más határra, S a jégen is mennyinek Van mulatsága. Gifra bálok, disznótorok, iszom-eszem, Meg a legtöbb lakodalom télen terem. Mennyi szépség Van a hóban, zúzmarában, JMennyi öröm hóemberben, hólapdában. Igaz, hogy a szegényeknek ugy taVaszkor Szállást kinál az útszélen minden bokor, S hogy a madár csicsergése bú'Vös álom, Hogy a rétnek Virágdíszét VárVa-Várom : De hát télen meg a sziVek melegebbek, Zordabb lelkek is könnyebben felengednek! Megtaláljuk, számontartjuk egymást jobban, S a szegénynek is csak mindig csirren-csurran. Hóeséshen, hóviharban, zimankóban Mily fenséges, mily költői sok Vonás Van. Érző sziV a télben is sok kedVet lelhet, Kivált ugy a —jól befűtött kályha mellett. TAKÁGS QEDE0N. Hivatalban. Ina: Pásztor József. Egy álmatlan éjszaka után az Öreg Gergely szomorúnak, céltalannak találta az életet. Amióta nyugdíjazták, másként próbált élni, de sehogy sem tudott a régi rendtől elszokni. Amint lassan öltözködött, valami fanyar érzés fogta el. Unalom, közöny minden iránt. Amint belenézett a tükörbe, visszahökkent. Mintha tiz évet öregedett volna. A hivatalos élet napról-napra élő rendjében, a nagy megszokásban az életről, az öregségről s az elmúlásról egészen megfeledkezett. Félt. Gondolkodott. Elfacsarodott a szive. Mit csinált eddig ? Negyven év alatt! Az élet rohanó perceit, mint a fövényt beleszórta a hivatalos élet örökké zugó, rohanó árjába; a sok parányi homokszem mind, mind elsodródott nyomtalanul. Nem tudott otthon maradni. Kóborolt az utcákon céltalanul s egyszerre csak a régi hivatala elé került. Különös érzés fogta el. A nagy ház komolyan, nyugodtan várta őt. Valami ösztönszerűleg vonta befelé. S egyszerre heves vágy ébredt a lelkében, hogy bemenjen a hivatalába, végigjárja újra a folyosókat, megnézze a régi helyét, a kopott, szúette íróasztalát, hogy beszélgessen a kollégákkal. A szive dobogott, amint fölment a lépcsőn. Ugyanaz a lépcső; ugyanaz a fekete, piszkos vaskorlát, azok a kopott falak, mégis mintha minden uj lett volnu. A folyosó kitágult, a lépések másként kongtak. Régi emlékek játszadoztak a lelkén s elérzékenyedett