Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-02-14 / 7. szám

4. oldal. Pápa és Vidéke 7 szám. gyona pedig 297 K 8 fillérrel szaporodott. A kör helyiséget is sikerült kibővíteni s egyszersmind kedvesebbé, barátságosabbá tenni. Örül a számbeli szaporodásnak, megnyugvással tölti el a vagyoni helyzet kedvező volta, de még igazabb az öröme, ha arra gondol, hogy ennek a körnek tagjai soha, egy pillanatra sém feledkeztek meg erről a jelzőről, mely a kör homlokát ékesíti, hanem jó- és balsorsban egyaránt hűségesen, elszántan kitartottak a hazafias és vallásos eszmék mellett. Ebben rejlik a kör igazi hivatása, ezen alapszik létjogosultsága, ebből meriti az erőt is a közel jövőben várható küzdelmekre. Arra kéri a tagokat, tiszteljék, becsüljék, szeressék egymást továbbra is. A neheztelést, a haragot j hagyják künn — itt benn örökös napfény ra- [ gyogjon. Megemlékezik arról a sajnálatos szét- I húzásról, mely sötét átok gyanánt lebeg a i pápai katholikusok felett s mely úgyszólván lehetetlenné tesz minden életrevaló szervezkedést. Pedig csak lelkes, íegyelmszett táborral lehet győzni. Azt ajánlja, hogy őrizze meg minden egyesület a maga függetlenségét, de kapcsoljuk őket össze, hozzuk közelebb egymáshoz a Népszövetség segítségével. S a pápai széthulló, széthúzó katholikus portyázócsapatokból még lehet egységes, diadalmas tábor. Ennek a szebb jövendőnek reményében nyitja meg a közgyűlést. Az élénk helyesléssel fogadott elnöki megnyitó után lomor Antal titkár olvasta fel gondosan kidolgozott titkári jelentését. Örömmel emlékezett meg a felolvasó estélyekről, melyeknek egyre nagyobb lesz a látogatottságuk. Beszámolt a választmányi ülésekről, végre pedig előterjesztette a pénztáros és háznagy évi jelentését. Takarékpénztárban van 1220 K 62 f, a pénztárosnál 269" 02 K, a háznagynál készpénzben és borban 839 K, 18 f, összesen 2328 Ii 82 fillér. A közgyűlés nagy lelkesedéssel vette tudomásul ezt a szép eredményt. Egyes belső ügyek (tagfelvétel, borárak, tagajánlás megváltoztatása stb.) elintézése után az uj tisztikart választották meg. Elnök lett: Béri Zsigmond, társelnök: Petrovies Mihály, I. titkár: Tomor Antal, II. titkár Széptóth János, I. háznagy: Kutasi Mihály, pénztárnok: Németh József, ellenőr: Keresztes Gyula, II. háznagy: T. Németh Mihály, I. könyvtáros: Németh József, II. könyvtáros: Németh Gábor. Választmányi tagok: Heckler János, Keresztes István és József, Eperjesi József, Pomher Mihály, id. Polgár József, Polgár Sándor, Máté Ferenc, Móroc Antal és Károly, Nagy György, Szalai István és F. Szabó István. Póttagok: László Mihály, K. Szabó István, Csépi János, Takács János, Farkasdi István. Számvizsgálók: Somogyi József, Bábják Ferenc, Bakos Kálmán. Az összes választásokat egyhangú lelkesedéssel ejtette meg a kör. Heckler János indítványára a közgyűlés köszönetet szavazott Kis Istvánnak, a kör volt buzgó könyvi árosának. Ezt az indítványt az elnök megtoldotta azzal, hogy jegyzőkönyvi köszövetet szavaztak Kis Ferenc volt másodkönyvtárosának is a kör erdekében kifejtett tevékenységeért. Három óra volt már, mikor Béri Zsigmond elnök a maga és tiszttársai nevében köszönetet mondott a kör bizalmáért és a közgyűlést bezárta. Hangverseny a zárdában. (*) Az irg. nővérek régi, kitűnő hírnévnek örvendő intézete ismét rendkívüli kedves hangversennyel lepte meg városunk intelligens közönségét. Igazán, nem tudja az ember, kit dicsérjen: a rendezőket-e, kiknek nehéz^verejtékes munkáját csak a hozzáértők tudják kellőleg méltányolni, vagy a szereplőket, akik tudásuk legjavát tárják elő, hogy az intézet jó hírnevét növeljék . . . A programúi gazdag volt; nagyon is gazdag — s talán nem csalódunk, amikor azt állítjuk, hogy ez volt az oka annak, hogy kissé ritkábbak voltak a széksorok, mint máskor. Tizenhét pontból állott a műsor. Kettő elmaradt, mégis csak fél nyolckor ért véget a minden izében sikerült hangverseny. Lapunk terjedelme nem engedi meg a részletes beszámolót. Kénytelenek vagyunk nagy vonásokkal vázolni azt a szép, csillogó képet, mely szemünk előtt lejátszódott. Széptóth Mariska meglepő haladást árult el a zongorázásban. Finom Ízléssel, bizJ tos technikával, mély érzéssel játszik; mester ( könnyűséggel siklanak végig ujjai a billen1 tyükön. Nincs messze az az idő, mikor nevét városunk legkitűnőbb zongoraművészei közt emlegetik. Mendelssohn »Sóhajá«-ban arról tett tanúbizonyságot, hogy az énekhez is határozott tehetsége van. Hangja tiszta, lágy, hajlékony. Vatliy Böske éneke tele van érzéssel, melegséggel. Báthory Erzsike tiszta, üde hangjáról is csak elismeréssel szólhatunk. , Gyömörey Rózsikát eddig mint ügyes előadót, szavalót ismertük, aki a színpadon kitűnően megállja a helyét. Hétfőn megmutatta, hogy énekelni is tud, még pedig szépen. A tanítónőképző és a polgári leányiskola énekkara preciz, szépen kidolgozott, harmonikus előadással váltott ki zajos tapsokat. Különösen szép volt a »Bércről visszanéz a vándor.« Vellay Lujza, Hanauer Erzsike és Harangozó Elza nagy zenei intelligenciája, biztos, szabatos zongorajátéka méltó elisme— Ma ... ma ! Ma . . ! Az első szó ! Bernáthné azt hitte, megőrül. Az éiet, két élet drágább-e, vagy a becsület ? Támolygó léptekkel indult az ajtó felé A férfi szemében vad öröm lángja lobbant föl. Sóvár szemmel követte az asszony minden lépését. Az már ott állt az ajtónál. Minden izében remegett. Kinyújtotta kezét az ajtó felé és feltette a két nehéz keresztvasat. Aztán megfordult, már nem remegett, nem ingadozott, biztos léptekkel sietett az ágy fölött függő Krisztus-képhez és leborult előtte. A föerdész elsápadt dühében és éktelen káromkodásra fakadt. De hamar összeszedte magát. Szó nélkül, ördögi vigyorgással ment az ajtóhoz. Elővette kését, ügyesen kilökte a zárból a belülről benthagyott kulcsot és helyébe ugy beleszorította a kest, hogy se ki se be nem mozdult. Akkor egy erőset csavart rajta, a kés nagyot pattant és a pengéje benn törött a zárban. Oda senki sem tesz kulcsot. Kitörni sem lehet az ajtót, mert befelé nvilik. Azután papirt vett elő, puskaport göngyölt bele, a ház négy sarkán bedugta a tető fazsindelyei közé ós egymásután meggyújtotta. A puskapor fellobbant és a láng mohón kapott a száraz zsindelyekbe. Irtózatos gyorsasággal harapódzott el a tüz az egész tetőn. Dolobács Imre odaállt egy kicsit távolabb az ablak elé és volt szive elnézni, hogyan erőltet magára a tüzhalálra kárhoztatott asszony nyugalmat, jókedvet, hogyan öleli magához fiát remegő karral, hogyan csókolja össze azért az első szóért, hogyan vonul át arcán és egész gyöngéd alakján egy-egy kínos vonaglás, a közeli halál lehelete. A lángok magasra csapkodtak, a sürü füst leverődött az ablak elé, a kis gyermek ösztönszerűleg borzongani kezdett és hangosan sirni kezdetett. Az anyában még mindig volt annyi erő, hogy csitítgassa. A föerdész figyelmet egy uj látvány kötötte le. Messze benn az erdőben vad rohanással közeledett egy férfi. Fejéről lesodorta a kalapot az ág, ruhájú megtépte-szaggatta a bozót, kabátja nyitva lobogott utána, kezében duplapuskát szorongatott és rohant lélekszakadva. Bernáthné is meghallotta az erős lábdobogást. Odasietett az ablakhoz és megismerte a rohanó alakot. Sándor ! Sándor ! — kiáltotta szivettépő hangon és uj remény csengett a szavában A föerdész lekapta válláról a fegyvert, elsietett az ablaktól a gyorsan közeledő erdőőr felé. Sürü fojtó füst tódult az ablok elé és az asszony nem látott semmit. A tüz ropogását az izgalomtól remegő kiáltás hasította át. Gazember ! Melyikünk lő hamarább ! Azután két lövés oly gyors egymásutánban, hogy a rengeteg csak egy visszhangot adott és egy vérbe-fuló halálkiáltás, az egymástól búcsúzó test és lélek rémes búcsúszava. A tető leszakadt és a szobor mennyezete recsegve-ropogva engedett az égő teher alatt. Bernáthné karjára kapfa a fiát, ledobta az ajtóról a két keresztvasat, az egyiket erősen megmarkolta és a végső kétségbeesésés erejével iszonyú ütést mért a zárra. Az lepattant, mint az üveg és az ajtó feltárult. Nehéz füst gomolygott be, hatalmas lángnyelvek hasították keresztül. Az asszony ájultan rogyott vissza az égő házba. Mikor magához tért, puha pázsiton feküdt, mellette a fia és a legelső dolog, amivel révedező tekintete találkozott, egy hűséges, aggódó, mégis boldog szempár volt. A férje szeme.