Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-02-07 / 6. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 1. szám. be, ami e kis plébánián várakozáson felüli eredmény. Igazgató lett : Schermann József plébános. III. Vaszaron és Takácsiban. (B.) A veszprémi táborállás által kiok­tatva és lelkesítve, megkezdte városunk vi­déke is a népszövetség szervezését. A rom­latlan magyar nép, megértve a népszövetség célját, belátva annak szükségességét, sereges­tül csoportosul 3 kibontott zászló alá. Öröm volt nézni, mint gyűlt egybe Gyertyaszentelő Boldogasszony napján Ta­kácsi község katholikusainak apraja-nagyja és mily lelkesedéssel lettek tagjai a Népszövet­ségnek. Baán Ignác vaszari káplán lelkes megnyitó beszéde után Zsilavy Sándor, la­punk felelős szerkesztője ismertette a népszö­vetséget és a megalakulás módozatait. Lelkes szavai után helyi igazgatónak Orbán Sándor kántor-tanitót, csoportvezetőknek pedig Csiz­madia Gábor, Bornemisssa Lajos, Sült Mik­lós, Steltner György és Fazekas Antal isk. széki tagokat választották meg. A taggyüjtés folyik, ezideig 50 tag jelentkezett. Fste ugyancsak a vaszari r. kath. isko­lában volt népgyűlés. Itt is Baán Ignác nyi­totta meg és Zsilavy Sándor ismertette a népszövetságet. Beszédét több helyen szakí­totta meg a hallgatóság tetszésnyilvánítása. Ttánna Kiss György csóthi káplán a jogi ta­nácsról és a sajtóról tartott lelkesítő elő­adást, mely után a helyi szervezet igazgató­jává Baán Ignác s. lelkészt választották meg. Jelentkezett eddig 170 tag és a taggyüjtés még folyik. IV. Marcaltön. Stenger Gyula marcaltői plébános lelkes agi­tációjára Marcaltőn 59, Ómalomsokon 21 tag jelentkezett. V. Pápakovácsiban. A közeli Pápakovácsiban és filiális köz­ségében Pethő János plébános nagyhatású, tartalmas beszéde után 130 taggal alakult meg a Népszövetség. • VI. Pápán. Városunkban febr. 14-én lesz nagyobbb népszövetségi értekezlet, a bensés gimnázium tornatermében. Szónokok: Jándi Bernardim Varga Rezső, Béri Zsigmond, Kauzli Gyula. Fura kis jelenet. n alatt a mult számban fentartás­hogy Lampérth anyakönyvve­lte az előtte megjelent jegye­aláirására. A mult alka­hinni, hogy ez a hir ^ak bizonyult, amint nu aláírásával iga­nger József ^ek meg­céljá­-er­12. §-a világosan meg is mondja, mely szerint »a házassági bejegyzést az anyakönyvvezető) a felek s a tanuk aláírják«, de egyúttal arról is szól, hogy »ha ugyanezek a bejegyzés alá­írását megtagadják, ez megjegyzésképen a be­jegyzésban megemlítendő«. íme, itt a törvény világosan intézkedik az aláírás megtagadásá­nak esetén, amiből kitűnik, hogy a törvény ilyen eljárást meg is enged. De sokkal világosabban intézkedik e te­kintetben Percei Dezső volt belügyminiszternek 1896. február 11-én 12500 sz. a. kelt rende­lete, mely azt mondja: »Ami az azon esetek­ben való eljárást illeti, midőn a házasfelek, vagy a tanuk egyike, vagy másika, avagy mindannyian a házassági anyakönyi bejegyzés (házasságkötésnél felvett jegyzőköny) aláírását, illetőleg írástudatlanság esetében kézjegyük odahelyezésétj vallási meggyőződésükre való hivatkozással megtagadják, a házasságkötés­nél közieműködő polgári tisztviselőnek feladata felvilágosítani a házasfeleket, illetőleg a tanu­kat arról, hogy a házasság törvényszerű meg­kötése teljesen be van fejezve akkor, midőn a polgári tisztviselő a házasulandókat a tör­vény értelmében házastársaknak nyilvánítja. (1894. évi XXXI. tc. 29 §.) Amennyiben a há­zasok, vagy a tanuk ezen felszólítás dacára is megmaradnak vonakodásuk mellett, a polgári tisztviselő az 1894. év XXXIII. tc. 22. §-ának 5 pontjában foglalt rendelkezésnek megfelelő­leg, a házassági anyakönyvi bejegyzés zára­dékában jegyezze meg, hogy a házasfelek, il­letőleg tanuk, a bejegyzés (jegyzőkönyv) alá­írását vallási meggyőződésükre való hivatko­zással megtagadták « A jegyeseknek tehát joguk van az alá­irást megtagadni, a fent emiitett okból; a pol­gári tisztviselőnek pedig kötelessége azt tudo­másul venni. Az anyakönyvvezető pedig ahelyett, hogy kellő tiszteletben tartotta volna a jegyeseknek eme törvényileg biztosított jogát, méregbe gu­rult. Idegeskedett, lármázott. »Én már 12 év óta anyakönyvvezető vagyok, de ilyen még nem történt velem. Ezt megtehetik azok a buta falusiak, de civilizált városiak nem». Ily kifakadás közt. becsapta idegesen az anyakönyvet, avval a határozott kijelentéssel, hogy nem adja ki addig a házassági tanúsít­ványt, mig alá nem irják az anyakönyvet. Ezek után mit tehettek a szegény meg­ijedt jegyesek, minthogy aláírták az anya­könyvet. Ez röviden az eset. Nem gondolja Lampérth ur, ha a vizs­gán arra a kérdésre: kötelesek-e a jegyesek az anyakönyvet aláírni, azt felelte volna, hogy a falusiak, a parasztok megtagadhatják az anyakönyv aláírását, a városiak azonban nem, keresztül engedték-e volna a vizsgán s lehe­tett-e volna belőle az ami most — anya­könyvvezető? Alighanem leültették volna, mint a rossz diákot. Ha az anyakönyvvezető ur is hallott valamikor valamit holmiféle anyakönyvi aláírás megtagadásáról, hát akkor a jelen esetben mi volt az ok arra, hogy basáskodá­sával kényszeritette azo at a hithű jegyeseket az anyakönyv aláírására, amit pedig megta­dni a jegyeseknek törvényadta joguk. Hát ön csak ennyire becsüli a lelkiis­| mereti szabadságot? Vagy talán azt méltózta­tik gondolni, hogy ily nyilt törvénysértéssel a lelkiismereti szabadság jogának bosszantó elrablásával a felsőbb körök előtt érdemeket szerez magának? Nagyon téved, kedves anyakönyvvezető ur, ha igy gondolkodik, elmúlt már a hatalmi túlkapások kora. Más időket élünk már anyakönyvvezető I ur! A megváltozott idők szelét nem érzi, ké­rem? Ma már ilyenért nem jutalom, hanem büntetés és a felébredt társadalom megvetése lesz az osztályrésze azoknak, kiknek a tör­vény smarn, kik önmagukat törvényhozóknak teszik meg és kerasztülgázolnak másoknak vallási meggyőződésén, mint azt Lampért ur is megtette a jelen esetben. Jutalmát bizonyára el fogja veeni. Különben is az egész ügyet mint hall­juk felterjesztették a felettes hatósághoz és hisszük, hogy az alispán igazságérzete meg­mondja ennek az urnák, hogy a nép van-e ő érette, vagy ő a népért. Kár kedved anya­könyvvezető ur, ilyen baklövésekre ragadtatni el magát, annál is inkább, mert kénytelenek vagyunk ez alkalommal azt hinni, hogy e cse­lekedetét szintén olyan beszámíthatatlan álla­potban követte el, mint amilyekben akkor volt, mikor a sapkáját kereste a hivatal he­lyiségek asztalai alatt, lábai alatt pedig na­gyon ingadozott az egész városháza. Emlék­szik? . . . Hivatalos időben történt ez is. Várjuk a felettes hatóság Ítéletét! Alexander. Sóhajaim . . . Sóhajaim mindig csak tehozzád szállnak, Mint gyermekei az olthatatlan Vágynak, S mindenegy sóhajom elviszi tehozzád Vergó'dó' szivemnek egy-egy kis atomját. Sóhajaim hozzád addig-addig szállnak, Martaléka addig leszek a nagy Vágynak, Amig egy utolsó, Vágyódó sóhajba Elrepül szivemnek utolsó darabja. —KIS.— Farsangi naptár. Febr. 7. A Kath. Legényegylet táncmu­latsága a Griff nagytermében. Febr. 13. A Kath. Kör szinielőadása a városi színházban. Utánna tánc a Griff nagy­termében. Febr. 14. d. u. A Kath. Kör szinielő­adása a városi színházban. (Zóna). Febr. 15. Tombola-est az irg. nővérek intézetében. HÍREK. Személyi hir. Erdössi Károly, a Szent­István-Társulat igazgatója f. hó 2-án váro­sunkban időzött, mint a bencés székház szí­vesen látott vendége. Dispozitiö. Baán Ignác vaszari káplán Tabra és Somlyai Ambrus tabi káplán ' Vaszarra helyeztetett hasonló minőségben.

Next

/
Thumbnails
Contents