Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-12-19 / 51. szám

48. szánt. Pápa és Vidéke 3. oldal A P. H. cikkírója tudtommal nem közgazdasági szaktekintély. Legföljebb maga tartja annak magát. Talán azért ne higyjünk Petrássevichnek, mert — értett a dologhoz? Neki meg azért higyjünk, mert — nem ért hozzá ? A suszter maradjon meg a kaptafánál. Mert, ha olyasmibe üti az orrát, j amihez nem ért, — nevetségessé válik, j A keresztény szocialisták j ünnepe. Gróf Szápáry Pál Pápán. A keresztény szociálista párt a mult vasárnap tartotta első gyűlését Pápán. Erre a gyűlésre szükség volt, mert nagy tömeg előtt kellett megismertetni a párt programmját.. Erre maga a pártvezér gróf Szápáry Pal vállalkozott. A grófi vendég fogadására nagyban készülődtek a keresztény szociálisták. Hogy a fogadás még sem ugy sikerült, amint tervezve volt, annak az volt az oka, mert a legutolsó órákban értesítették a rendezőséget, hogy Szápáry gróf a bejelentett időnél egy órával előbb érkezik. A vonatnál Káuzli Gyula, a ker. szociálista párt elnöke az egyesületi tagok élén várta a vendéget, a Legényegyesület képvise- j letében pedig Blasutigh Sándor káplán jelent meg. Az állomáson kivül nagy néptömeg várakozott Szápáry grófra, kinek a ker. szociálista nők a megérkezéskor egy gyönyörű virágcsokrot nyújtottak át. Gróf Szápáry a Griff szállodába hajtatott, hol a keresztény szociálisták dalárdája köszöntötte őt. Azután megjelen a 11 órai szentmisén s több látogatás elvégzése után a ker. szociálista párt vezető embereivel megebédelt a Griffben s kedvességével és leereszkedő szives modorával mindenkit lebilincselt. A gyűlés, mely a nagy templom előtt folyt le, fél 4 órakor kezdődött. Óriási néptömeg szorongott az emelvény körül. Igen szépen volt képviselve az érdeklődő intelligencia is. A gyűlést Káuzli Gyula nyitotta meg, ki elnöknek Szentgyörgyi Sándor karnagyot.jegyzőnek ifj. Madarász Józsefet ajánlotta. Szentgyörgyi elnök felkérte gróf Szápáry Pált beszédének megtartására. Beszédjének rövid tartalma a következő: »Első sorban is büszke arra, hogy ő keresztény szociálista. Hiába is támadják őt ezért, meri magát nyíltan vallani kereszténynek és szocialistának, mert ugyanazt hirdeti, mit Krtsztus Urunk, t. i. a felebaráti szeretetet. E célból akarja, hogy a gazdasági kérdések gyorsan, de jól oldassanak meg, mert ha a magyar magyarnak akar maradni, ugy feltétlenül gondoskodni kell minden magyar állampolgár tisztességes megélhetéséről. Ezért hive az általános, titkos, egyenlő, községenkénti választójognak. Az általános nyomor enyhítése céljából kívánja a progresszív adózást, valamint elsőrendű szükségnek tartja a fogyasztási cikkekre kivetett elviselhetetlen adóknak sürgős leszállítását, melyet a fényűzési adók behozatalával kiván pótolni. Követeli az eladásra kerülő földbirtokoknak parcellázását, de csak állami felügyelet mellett. Szükségesnek tartja a néptanítók, khebb hivatalnokok anyagi és jogi helyzetének gyökeres rendezését stb. De az ő-programmja csak akkor fog valóra vallani, ha a hazának minden keresztény felekezete összefog, összetart s felszólítja a hazának minden keresztény fiát hogy támogassa őt programmjának keresztülvitelében.« Óriási tapsvihar követte a szép és lelkes beszédet. Aztán Szaláncy Andor szerkesztő helyett, ki a vonatról lekésett, dr. Lakatos Gyula fővárosi ügyvéd tartott szép és talpraesett beszédet a mai politikai helyzetről. Sajnos, hogy gyenge szavaival nem tudta betölteni a hatalmas teret, pedig nyomós argumentumaival ugyancsak frenetikus hatást ért volna el. A gvülés mindazonáltal igen szépen sikerült s ilyen látogatott népgyűlésre csak nagyon kevésre emlékezünk vissza. Szép befejezés volt: a Himnusz eléneklése! Gyűlés után gróf Szápáry a munkásegyesületet látogatta meg, hol a tagok teljes számban s igen sok idegen várakozott reá. Mindenkihez volt egy-egy szava s miután kitartásra buzdította a jelenvoltakat, lelkes éljenzés közben távozott. Az esti gyorsvonattal utazott el Budapestre. Az egyesület vezetői és tagjai kisérték ki az állomásra s már a vonat gyorsan s messze haladt, még akkor is lelkesen kiáltották: Éljen gróf Szápáry Pál! Furcsaságok. Egy püspökjelölt levele a zsidórabbikhoz. Sok furcsaságot láttunk már a világon, de olyat, aminőt a volt református szuperintendens jelölt, dr. Balthazár Dezső produkált a mult napokban, még nem láttunk. Balthazár református esperes levelet küldött a zsidórabbikhoz, melyben felszólítja őket, hogy lépjenek be az Országos Vallásegyenlőségi Szövetségbe a katholicizmus ellen. Szól pedig a levél a következőképen ; Tisztelt Főrabbi Ur! Testvérem a Jehova egy Istennel való kapcsolatban! Behunyt szemmel is látnunk kell azt a veszedelmet, mely a klerikális reakció előrenyomulásával ugy a protestantizmust, mint a zsidóságot fenyegeti. A protestantizmus és a zsidóság éltető levegője, haladásának, erejének egyedüli alapja, biztositéka ugyanaz, ami az egész emberiség haladásának is legeredményesebb tényezője, t. i. a liberalizmus. Ez éltet bennünket, a klerikalizmus pedig megöl. Sorsunk közös. Együtt gyűlölnek, együtt szeretnek bennünket. A magyar hazának, melylyel szemben életünk feláldozásával is tartozunk, kötelesek vagyunk a veszedelemben védelmet, a haladásban hajtóerőt nyújtani. Ez idő szerint pedig hazánkat, benne minden felvilágosodást és haladást, önöket s minket veszély fenyeget. Előttem soha meg nem magyarázható tünet, hogy a protestánsok és a zsidóság között is akárhány hűtelen és áruló akad, aki a reakció müvét segiti elő, holott ! még a felvilágosult katholikusoknak is szabadelvű haladás zászlaja alatt lenne helyük. Az általános veszedelem ellen szerveztük az »Országos Vallásegyenlőségi Szövetséget« s indítottuk meg a »Magyar Lap«-ot. Munkás szeretetükbe ajánlom mind a kettőt és tisztelettel kérem főrabbi urat, hogy a közös veszedelem ellen híveinek felvilágosításával, velünk közös akcióra buzdításával a védelem munkáját mielőbb fölvenni és az életkérdést megillető buzgósággal folytatni méltóztassék. Abban a reményben, hogy bajtársi jobbomat nem méltóztatik visszautasítani, vagyok Főrabbi urnák tisztelettel szolgatársa: Hajdúböszörmény, 1909. november 14-én. Dr. Balthazár Dezső ref. esperes. Mi e levél olvasásakor csak szánakozni tudunk. Csak szánalmunknak és sajnálatunknak adhatunk kifejezést, midőn azt látjuk, hogy a keresztény, Krisztusban hivő, evangéliumi alapon álló Balthazárok gyűlölködő rut politikája mint ragadja ellenállhatatlan erővel a rombolás és megsemmisülés felé a magyar protestánsokat! Balthazár ezzel a hazug egyesüléssel csúffá teszi a protestantizmust. Hogy foglalhat helyet egy keresztény felekezet a krisztustagadó zsidósággal vallási téren ? Mióta lehet a tüzet vizzel éleszteni ? S Balthazár azt is tudhatná, hogy gazdasági téren minden magyarnak kötelessége már a praepotens zsidóság ellen harcolni. Minek akar § a tengerbe vizet hordani, mikor van abban elég? Ha ez a kézfogó sikerül, gyümölcseit a hivő protestánsok fogják legkevésbbé megköszönni, mert ez a levél a kereszténység elárulása! Vagy már Balthazárék a kereszténységet is feladhatják, csakhogy a katholicismuson üthessenek egyet ? No ez egy kicsikét furcsa! A kétféle újságírás. A liberális napilapok a mult héten kivétel nélkül közölték a pesti egyetemi hallgatók statisztikáját. Elmondják, hogy egyik-egyik szakra hányan iratkoztak be, mennyi a szaporulat, hányan élveztek tandíjmentességet, mennyi az elengedett tandij összege stb. Egyről azonban megfeledkeztek. A hallgatóság vallási elosztásáról. Hogy erről miért feledkeztek meg, mutatja a következő statisztika: Az egyetemre beirt 7048 tanuló közül vallásra nézve van 2916 róm. kath., vagyis a hallgatóságnak 413%-a; zsidó valiásu volt 2440, tehát az ifjúságnak 34'6%-a; református 738 (10'4%); evangelikus 537 (7-6%). A jogi karon zsidó valiásu hallgató van 1252 (33-6%), a bölcsészeti karon 218 (17-7%); az orvosi karon a zsidó hallgatóság egy csekély töredékkel meghaladta az abszolút többséget, amennyiben 868 hallgató 5005 százalékot tesz; a 480 róm. kath. csupán 28-2%. A 267 gyógyszerész növendék közül is 102 zsidó, azaz 38'2%. A katholikusok együttvéve az egész egyetemen a hallgatóságnak 43'7%-át tették, a három protestáns felekezet 18-2%, a zsidóság 34-6% volt, ami a hallgatóságnak több mint egyharmada. És Balthazár mégis rá akarja őket á protestánsokra szabadítani! Ugyebár, nem találja ezek szerint senki furcsának, ha a zsidó-liberális újságok nem dicsekednek a hallgatók vallásának kimutatásával !