Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-11-21 / 47. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 49. szám Tudta, hogy a keresztény eszmék csak ugy aratnak diadalt, ha a politikát is áthatja a vallásos szeretet. tízért szervezte meg nagy áldozatok árán a néppártot. „Aki ismeri, hogyan bántak el a 70-es években a katholioizmussal a képviselőházban, nem tagadhatja, hogy amióta ez a párt helyet foglalt az országban, a katholicizmusról senki sem ejthet ki szidalmazó szót, megtorlás nélkül és senki sem tagadhatja, hogy ma az országban a katholicizmus sokkal hatalmasabb tényező, mint még csak a közel is volt." Eleinte megmosolyogták, kinevették. De mikor látták, hogy ez az ifjúi lelkesedéstől izzó aggastyán az apostolok erejével, a vértanuk halált megvető bátorságával vivja szédítően egyenlőtlen harcot, kikiáltották hazaárulónak, muszkavezetőnek Oly emberek követték el ezt az aljasságot, akiknek a magyarsága csak néhány éves s akiknek a hazafisága nem is említhető egy napon Zichy Nándor gróf áldozatos, szeplőtlen honszerelmével! Csalódtak. Mikor már azt hitték, hogy sikerült a nemzet szemében befeketetiteniök, erkölcsi halottá tenniök Zichy Nándort, előállott a saját soraikból Jókai Mór s az igazság napfényes erejével védte meg a magyar katholicizmus legnagyobb emberének szeplőtlen hazafiságát. »Zichi és vászonkeői grot Zichy Nándort pedig ne bántsátok! Én ismeitem őt, mikor éveken keresztül csak Zichy Nándor volt a neve. Ez akkor volt, mikor 1863-ban lapomba, a Hon-ba ép oly alapos közjogi tudással, mint izzó magyar hazafisággal irt cikkben szembeszállt egy olyan kiegyezés gondolatával, amely Magyarország történelmi ós törvényes jogainak föladásával járt volna. Ezért a cikkért perbe fogták, megfosztották a kamarást és grófi rangjától és velem együtt fogságra Ítélték. Akkor csak Zichy Nándornak hívták és ő büszkén nevezte magát a leggazdagabb magyar parasztnak." Íme. ilyen volt Zichy Nándor a hatvanas években, amikor bűn volt a hazát szeretni! Akkor sem tartozott a nagyokat kurjantó mühazafiak közé. Szilárdan megállt a törvényes alapon. Királyának épugy megmondta az igazat, mint nemzetének. Inkább volt csak Zichy Nándor, mint hazája jogainak föladása róván gróf Zichy Nándor! Az volt a meggyőződése. hogy a nemzetnek nem jelszavakra van szüksége, hanem következetes, céltudatos munkára! S amilyen volt férfikora teljében, olyan most is, élte alkonyán Mikor a nemzeti kormány 1909 áprilisában lemondott, Zichy Nándor volt az

; aki arra kérte a királyt, hogy alkotmányosan oldja meg a válságot . Vallásossága nem tettetett, hanem szívből fakadt. Őszinte, pozitív meggyőződésen alapszik. Ma is csak ugy hordja a Mária-kongregáció érmét, mint gyermekkorában. A szentmisét soha el nem mulasztja. Lelkének acélos szilárdságát, csodálatraméltó erejét, áldozatra készségét ós meggyőződésének mélységét is annak köszönheti, hogy a szent áldozásban gyakran egyesül teremtő Urával, aikotó Istenével. A mag, melyet elvetett, még nem hozta meg teljesen gyümölcsét De csak idő kérdése már a diadal. Életednek alkonyán szeretettel köszöntünk mi is, ősz Vezérünk. S azt hivánjuk, valósuljon meg mentől előbb a legszebb, legédesebb álmod: lásd boldognak, nagynak és hatalmasnak édes hazádat, a Keresztény Mayyar

orszáyotl Katyaszinház érkezett a városba. Szerecsen ember állott a bódé ajtajában es arabus nyelven, meg borzasztó arcfintorgatas között magyarázta, hogy mi mindent lehet ott benn látni. A mi emberünk addig hallgatta a magyarázatot, addig szemlélte a bódé elejére kiaggatott tarka képeket, mig a puruszlik zsebeit meg nem kotorta, hogy akad-e benne egy hatos a komódiára. Akadt benne több is, hát fizetett. No iszeu, volt ott benn bámulni valója. Egy kutya hatos fogatot hajtott, amelyben társai voltak a paripák. A másik zongorán játszott, értelmes, szép nótát; a harmadik számolt, a negyedik a temérdek arckép közül kiválasztotta, amelyiket mondtak neki. A mi emberünk a török szultánt kivánta, ott van ni, a kutya a fogai között a sok kö^.ül oda vitte neki. Megcsókolta a fejét, köpött egyet,azután kifele ballagott. Épen akkor doboltak be a cirkuszba. Ekkor már az a kis ördög, amit ugy hivnak, hogy kíváncsiság, fölébredt benne, oda is beváltott, akármit mond is odahaza az anyjuk. A keresztény magyar családok lapja j! az r szépirodalmi, kritikai hetilap De hát majd csak megengesztelődik, ha szép j sorjában elmondja neki, mi mindent látott. ; Amint haza ért a falujába, el is mondta, j de nemcsak az anyjukomnak, hanem még a j mester uramnak is, meg a jegyzőnek is. 0, azok nem csodálkoztak beszédjén annyira, mint odahaza a famiiia, mert hát azok ilyesmit már maguk is láttak. Sőt erősítették az ő beszédjét: hogy hát persze, hogy vannak olyan emberek, akik nem röstellik a fáradtságot, meg türelmük is van hozzá és az állatokat: kutyákat, lovakat, szamarakat, sőt még a sertést is kitanítják mindenre s ezek között a párás állatok között bizony akárhányszor akadnak nagyon jó diákok. Jött a tavasz s ami emberünknek az istállója egy igen kedves, okos kis borjúval szaporodott. Bimbónak nevezte el, mert a Bózsa tehénnek volt a borjúja. Az egész családnak a Bimbó volt a kedvence. Kimentek az istállóba, megsimogatták, elejbe rakták a takarmányból a legjobb falatokat; nőtt is, szépült is ám a Bimbó. Hanem sajna! Takármányszüke fenyegette a gazdákat s ami emberünk azt gondolta, hogy a Bimbót ő koplalni vagy szalmán kitelelni csak nem hagyja; akármilyen kedves is, de inkább eladja. Szerkeszti: Alidéi' JÓ2S8Í. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szeinere György. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egynegyedóvre 5, egy hóra 2 korona* Be is vezette a városba az őszi vásárra. ; Csakhamar akadt is kérője a Bimbó nak, két | fényes városi gavallér. Vastag gyürü csillogott a gyürüs-ujjukon, még vastagabb aranylánc fityegett a mellényükön. Örült a mi emberünk, hogy ilyen finom urak akarják megvenni a Bimbót,akiknek az istállójában a Bimbó bizonyosan márványválluból ropogtatja majd a jóizü lóherét, bükkönyt, csalamádét és anélkül, hogy a téli hidegben kimozdulna a helyéről, ihatik rá a jászola mellett folyton tele levő márvány itatósajtárbó'i. Pedig dehogy volt ezeknek márvány istállójuk, meg oly sokféle takarmányuk,mikor maguk is éhesek voltak a nyomorultak. Mert a csillogó gyürü sem volt arany, meg a fityegő láncukon sem volt óra — hacsak most nem akartak rá szerezni a mi jó emberünk borjúja árán. Amint majd mindjárt kisüi minden.Mert ime, már megszólítják emberünket: — No bácsi, mit hozott a vásárra? — Hát ezt a Bimbót hoztam eladni-e? — Hát Bimbó a neve! No ugyan okos formája van! • - Már eltalálták, mert ez igazán okos állat. A tavasszal is, mikor az anyjától e[ AZ ELEI' l\l;t<j.;Í!lVüUti<; Budapest, VIII. Szentkirályi utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —