Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)
1909-10-10 / 41. szám
48. szánt. Páp a é s Vidéke 3. oldal nagy ügyességgel Váradi A. „Tizenhárom 1' c. költeményét. Méltó befejezése volt a szép ünnepnek a „Kossuth-induló", melyet az ifjúság énekés zenekara adott elő művészi kidolgozással, amiben nagy érdeme volt ügyes, fiatal vezetőjének, Kecskés Lajos IV. é. növendéknek; a főérdem természetesen az intézet buzgó zenetanáráé, Gyémánt Miklós uré, akinek, valamint az egész lelkes fiatal seregnek, ezúton is melegen gratulálunk. (J—g.) Színház. A heti műsor nem mutatott valami nagy változatosságot, de azért a közönség dicséretes módon kitartott a szinház látogatásban. Örömmel jelentjük, hogy a zenekar 2 taggal szaporodott. Most már csak kevesebb szünetet kérek az egyes felvonások után, és akkor lassacskán minden rendben log menni A héten szinre került, szombaton és vasárnap este »A somogyi parasztok« c. 4 felvonásos népszinmü. Török István, mint a darab szerzője nagyon is avatatlan kézzel nyúlt tárgyához. Nem ismeri eléggé még a magyar népet és ez az oka, hogy oly elferdített s a jellemtelenség nagyon is alacsony fokán állónak mutatja be a somogyi magyar parasztokat, amely a valóságot meg sem közelíti, sőt szégyenére vállik nemcsak a szerzőnek, de a magyarságnak is, ha azt egy idegen megnézi és ebből fogja az általunk anynvira magasztalt magyar erkölcsöt megismerni A képtelenebbnél képtelenebb helyzetek öszszeállitásán épül fel az egész komédia, amely a nép életét volna hivatva illusztrálni. — Csak az az egy vigasztal -bennünket, hogy a A lerobban szerkesztett keresztény ifjjnsági Jap a szerző által bemutatott somogyi paraszt élet nincs meg valóságban, hanem csak színpadon; de még igy is boszantó a magyarságot erkölcsében ennyire kompromittálni. Ez még a »Tanítónőt« is túllicitálja. A tartalmát egyáltalában nem tartjuk helyén valónak, közölni lévén az olyan, hogy ujságunk hasábjai nem alkalmasak annak illusztrállására. — A szereplőket csak sajnálni tudtuk, hogy ily darabba kellett művészetükkel fellépni. Vasárnap d. u. telt ház előtt »Az erdészlány« c. operette ment a mult heti szereposztással és hasonló eredménnyel. Hétfőn : »A szerencse-malac« került ismét szinre félig telt ház előtt. Magáról a darabról már a mult alkalommal elmondottuk véleményünket, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a szereplők mind megállták helyüket szerepeikben. Különösen Fekete Irén angoltánca tetszett ismételten a közönségnek. Kedden és szerdán este Farkas Imrének »Az iglói diákok« 4 felvonásos diáktörténetét adták mind a két alkalommal telt ház előtt. Maga a darab tele van a diákéletből meritett vidámsággal és pajzánsággal, ami a közönséget, de különösen a diáksereget nagyon is jó hangulatra keltette. Természetes, vannak benne nagyon is tul hajtott és túlzásba vitt részek. amellyel a szerző nagyobb hatást akart elérni, amit ugyan el is nyert bizonyos elemeknél s a karzatnál, de a komolyabb gondolkodású közönségnél épp ellenkező hatást ért el vele. Nevezetesen, amikor a 3 felvonásban a tanári kar összeül igazgató vezetése mellett, hogy a lumpoláson fogott diákok felett Ítélkezzék, a tanári szobába rendelt diákok nótázására felugráltak helyeikről és velük együtt lejtették a nóta hangjaira, — a táncot, amellyel azok előző éjjel mulattak Igy akarván megmutatni, hogy a nóta nekik is tetszik. Ezt elérhették volna másképpen is. Ehhez hasonló túlzások többször előfordulnak benne, amelytől színészeinek egy kis Ízlésre valló igyekezettel, megmentették volna a darabot. Említésre méltók a benne előforduló kedves, fülbemászó dallamu ének és zeneszámok, amelyek közöl ledtöbbet Gyárfás énekelt szépen, érzéssel kihasználva és érvényesítve az ének szépségét minden egyes dalánál. Az elismerés nem maradt el, mert minden egyes dalát 2—3-szor meg kellett ismételnie. Az egyetlen nő szerep »Evike« ami a darabban előfordul Bihari Erzsike kezében volt, aki azt ritka kedvességgel és teljes érzéssel játszotta, ami a szemeiből kicsorduló könnyeken is meglátszott. Gyárfás Holéczi Pista szerepében szépen átgondolt előadást produkált, amelyhez méltó alakítást mutatott be. Ivánfi is »Pali« szerepében. Nagyon jó volt még Bátory, Kovács és Vértes Mihály, aki a pedellus szerepében sok derűs percet szerzet a közönségnek. Elég jók voltak kisebb szerepeikben Alapi és Marosy. Szerdán d. u. Kisfaludy Károly 1 felvonásos »Mátyás-diák« c. vigjátékát, előzőleg pedig »Bankár és báró« c. 3 felvonásos szomorú játék került szinre, a felkért tudósitónk legnagyobb megelégedésére, amit még a szinlap szélére is feljegyzett ezen szavakkal: — »Igen jól játszottak az összes szereplők. Sokan voltak a színházban«. Csütörtökön a »Szerelmi keringő-t« adták a mult heti szereposztással, az eső miatt bizony nagyon gyér közönség előtt, ami azonban a szereplők jókedvét nem befolyásolta. ságot nem csak teremteni, de emészteni is tudja. Egyszerű és szép volt tehát a dolog, mikor az Örzsike számára vőlegény akadt. Az az úgynevezett »alku«, amely az emberi életben olyan igen anyagias dolog, egy-kettőre megtörtént. Az Örzsike megkapja az anyai részt, kap a többivel. Ezt az utóbbit nem is magyarázták tovább, mivel hogy az a legény igen szerette az Örzsikét és azt hajtogatta, hogy ő egy szál szoknyával is elveszi feleségül a leányt és nem néz erre-arra. A Marci legény huszár ruhába jöt haza a lakodalomra. Szemre való, szálas legény volt, magasságra fölütötte az apját és a vállai is olyanformán voltak kiszabva, hogy majd a férfiasságnak lesz rajta elég hely, hogy szépen, szélesen kitöltse. Kis lányka volt a nyoszolyója, akivel már jóval előbb is tüzelték a fiatal Mártont, mint hogy katonának elment És látszott a lakodalomban, hogy szivelik egymást a fiatalok, mert fölötte kedvesen foglalkoztak maguk között, mintha az egész világ kettejük körül fordulna. Voltaképen pedig ekkor érett meg igazába a voni i iii Tiii iimn ii mr I, • — Szerkesztőség és kiaőóhiv. Bpest, VIII. Damianfch u. 59* tatta leánykori természetét és kedvében járt az urának, nem is panaszkodott, de nem is dicsekedett, amint hogy egyik szokás sem volt a természetében. Egynek örült, hogy a második asszony a gyerekeket szereti. Három éves házas élet után, mely lassan folyt, mint a patak, melynek folyását alig lehetett látni a csöndtől, egyszerre a Szekeres Mártonéknál nagy és váratlan esemény történt. A harmincon fölüli menyecskének kis lánykája született. Tömött feketehajú kis leány, akit a hajától alig lehetett megkeresztelni. Tudja Isten, hogyan történt, hogy mikor a Márton gazdát odahívták az ágyhoz és megmutatták neki a kis pufók, helyes gyereket, Márton azt mondta a beteg feleségének: — De agy-e anyja! azért majd szereted a másikakat továbbra is. A beteg asszony erőtlenül mosolygott az ágyban és a gazda hálásan simogatta vértelen, pilledt kezét a feleségének. Nem is volt hiba továbbra sem, Márton gyerekeit szerette a mostoha. Es az a kicsike mintha iparkodott volna hozzánevelődni a féltestvérekhez, nőtt, nőtt rohamosan. Szép kis fekete lányka lett, nagy, sugárzó szemű, mosolygós, gömbölyű képü. Ekkor már Marci legénykedett a legénykedés legkezdetén és a Bözsi jött bele a férjhöz való leánykodásba. Mert hát Istenem! a gyermekes háznál kiváltképen fut az idő és voltaképen a gyermekek vénitik az embert. A Szekeres Márton gazdasága rendes és tiszta volt. A második asszony keze alatt inkább szaporodott a vagyoni állapot, mintsem hogy apadt és ami kis pénzecskét hozott a házhoz a második asszony, az majdnem érintetlenül maradt, külön a gazdaságtól, mint az asszonynak a vagyonkája. A Marcinak, meg az Örzsikének is volt külön pénzecske letéve az árvaszéknél, anyai juss. A szegény édes anyjuk halála után lett megállapítva, mint anyai rész és a kamatait a házasok fölhasználták rendesen a gyermekek számára, főként, mikor a legényke és a lány növekedett. Úgy látszott tehát, hogy minden rendnen van vagyoni tekintetben,ami a családoknál a békesség dolgára nézve igen fontos, mert a pénz nagy ördög és a boldogElőfizetési ám egész évre 2 korona.
