Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-09-12 / 37. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1809 szeptember 12. 37. szám. Szépirodalmi,, közg-f&zdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre ö, negyedévre 2 50 K Egyes szám ára 24 fillér. J MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: i PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztoseg: Pápán, Anna-tér 1. Irízszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdeté=eket f-lvesz HajnÓCZky Árpád es Vajdits Károly könyvkereskedése A szociáldemokráciából kijózanító gondolatcseppek. Irta: P. Hédly Jeromos. 1. Akár hiszik, akár nem, a kávéscsésze mellett is támadhat az embernek jó gondolata. Egész sereg kávézó nénike bólint megerősitőleg az állításomra. Ok maguk tapasztalták, hogy a párolgó kávé mellett nagyszerű szapuló gondolatok és újságok kerülnek napvilágra. Minapában reggel ép reggelihez ültem. A tejet összevegyitettem a kávéval s már a kockacukrot fogtam, hogy a csészébe ejtsem. Amint ott a kávé fölött tartom azt a fehér jószágot, egyszerre csak a kávé belekap az egyik sarkába s oly gyorsan felszivárgott az egész darabba, hogy nincs az a diák, aki ügyesebben tudná a hosszú póznát ! megmászni. Nagyszerű szapuló gondolatom támadt erre ! Ne ijedjenek meg, nem vénasszonyos pletyka ez, mely mindenkit hétrét forgat kivétel nélkül. A szociáldemokraták jutottak eszembe, akik nagyon is hasonlítanak a cukorba felszivárgó kávéhoz. Ahol ugyanis a szociádemokrata tévelygés érinti a sziveket, nagyon is hamar behálózza azt maszlagos tanaival, ha az a sziv olyan, mint a cukor, ellentállás nélküli. Hogy pedig minden szívben meglegyen ez az ellenállás nemcsak a behálózással, hanem az érintéssel szemben is föltettem magamban, hogy egy kissé megszapulom a demokrata elveket, nem vénasszonyos pletykával, az igazság jegyében. * A lét nagy kérdései mindenkit érdekelnek; sokan keresik a megoldást s az egyik ilyen, a másik olyan eredményre jut. De különösen a szociális kérdés az, ahol homlokegyenest különböznek a vélemények. S ugyan miért? Mert mindegyik másféle világításban nézi ezt a kérdést. Különböző' oldalak, különböző felfogás szerint foglalnak állást a kérdés körül atyánkfiai. Aki az anyagelvüségnek hive, az következetesen másként fogja fel a társadalmi kérdést, mint, aki keresztény álláspontról mond Ítéletet. Aki anyagelvü, az nem hisz a szellemben, a lélekben, azelőtt csak anyag létezik. S épen azért az anyagelvü szerint a lélek és a csizmámtalpa között nincsen tényleges különbség; sőt a csizmámtalpa több mint a lélek, mert ez utóbbi az anyagelvü szerint nem is létezik. Hogy mily ostoba ez az állítás, mindenki beláthatja. Mert ha nincs szellem, ha nincs lélek, akkor Váratlan fordulat. Irta: P. Hédly Jeromos. Ketten voltak a szobában. Az öreg Hertelendy, meg a fia. Az öreg jó orvos hírében állott, de amióta felesége meghalt s ő maga is érezte, hogy már nem képes éjjelnappal talpon lenni, visszavoáult otthonába. Nyugodt lelkiismerettel tehette! Múltja a szeretet apostolkodása volt, az »omnibus omnia factus« lebegett mindig szemei előtt; a jövőt illetőleg pedig itt állott fia, ki már kész orvos, ki hivatva van őt az önfeláldozó munkában fölváltani. Az atya örömmel tekint végzett fiára s öröme csak a szeretet szavaiban tud megnyilatkozni. — Fiam, szivemhez vagy nőve! Szeretlek kimondhatatlanul. A hang elcsuklott, a többit a sziv érezte. A félhomály, mely a szobát betölté, ünnepélyesebbé tette e jelenetet. Az öreg ur öazbeborult hajjal olt ült a kereveten, a kandalóval szemben. A fiu, a fiatal Hertelendy, ott állott atyja előtt. Zavartnak látszott; mintha a szavak nyíltsága zavarta volna meg. — Szeretet! — Mily szép szó ez! Viszhangra talál a sziv mélyében, mozgásba hozza a sziv ütereit; pezsgésnek indítja a vért, eltölti az egész »Én «-t; fölemeli, majd meg lesújtja ... A fiatal Hertelendy ott térdelt atyja lábainál, atyja térdeire borulva. A szeretet kerité őt hatalmába, lenyomta őt a földre, de oly édes volt ez ! . . . Egész valóját boldogság járta át, végigfutott minden tagján s végre nyelvét is mozgásba hozta. — Atyám, én is szeretlek! Legnagyobb boldogságom lesz téged az önfeláldozás munkájában fölváltani. Azt hiszem, nem fogsz bennem csalatkozni, mert a Hertelendy nevet szeretni fogja az, ki megismerte. — Nem kételkedem benned fiam! A holnapi naptól a magad lábán fogsz járni; legyen kísérőd atyai szeretetem és áldásom. Boldogságot árasztó csend lett ura a helyzetnek. Egyszerre csak bele dorozsmál a cirmos a kandaló előtti hely hagyományos bérlője s a bajuszát igazgatja nagy szakértelemmel. Mintha reá is átragadt volna az élők öröme és boldogsága. * Kora reggel deli termetű fiatal ember hagyta el a Hertelendy kúriát. Léptei ruganyosak . . . Érdekesek az ily lépések! Mintha táncot lejtene a láb, de komolyat, amely azért mégis tánc. Nyomon kiséri ez az élet minden mozzanatát, rányomja bélyegét az egyes cselekedetekre. Nem a pessimismus sötét bélyegét; sem az epicureus világnézlet tivornyát szentesítő placetumát, hanem az élet komoly kérdéseit is megaranyozó életkedv sigillumát. Ez az életkedv sugárzik Hertelendy Géza arcából is. Az üde, vidám arc dehogy árulja el a fájdalmat, mit a sziv rejteget. Pedig sajog a Géza szive! Nem a zajos, városi életet sajnálja,, sem a vig társakat; az a galambősz öreg ur

r A keresztény magyar családok lapja az ÉLET szépirodalmi, kritikai hetilap . Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szemere György. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egynegyedévre 5, egy hóra 2 korona. Az ÉLET kiadóhivatala. Budapest, VIII. Szentkirályi-utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni. —