Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-09-05 / 36. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 39. szám Hirdetmény. Pápa r. t. város Világítási Felügyelő Bizottsága nyilvános versenytárgya­lást hirdet a villamos telep uj accumulator helyiségeinek épitési munkálataira. A kibőví­tés terve és az előirányzati költségvetés, a villamos telep irodájában bármikor megtekint­hető. Az ajánlatok lepecsételt, sértetlen bo­rítékban a következő {elírással: — »Zárt ajánlat a villamos-telep accumulator helyisé­ségének építkezési munkálataira« — 1909 szeptember 23-án d. u. 5-ig a polgármesteri iktatóhivatalba adandók be. Az ajánlatok szeptember 25-én d. e. 9 órakor bontatnak fel a polgármesteri hivatalban s a verseny­tárgyaláson az ajánlattevők, vagy képviselőik is megjelenhetnek. Felszólításra az ajánlatot tevő tartozik az ajánlati végösszeg 6 %~át bánatpénz gyanánt a városi pénztárnál le­tétbe helyezni. — A felügyelő-bizottság fenn­tartja a jogot, hogy a beérkezett ajánlatok körül, tekintet nélkül az ajánlott árakra, sza­badon választhasson. Pápa, 1909 szept. 3. A Világitasi Felügyelő-Bizottság. Pályázatot hirdet az egervölgyi plébá­nos az egervölgyi és a szemenyei rk. elemi iskolai osztálytanítói állásokra. Személyes megjelenés kivántatik. Tanítónők is pályáz­hatnak. Határidő: szept. 19-ike, amely napon d. e. 10 órakor, illetőleg d. u. 3 órakor lesz a választás. Megtámadták az uton. Folyó évi aug­15-én este Bársonyoson az öreghegyi szőlő­ből hazatérő Alicskó Imre bársonyosi lakost több bársonyosi legény botokkal fölfegyver­kezve megtámadta és annyira megverték, hogy súlyos sérülései következtében a zirci Erzsébet-kórházba szállították. Bób községben a sertésvész megszűnt. A pápai keresztény szoc. íamunkások táncvigalmán felülfizetni szívesek voltak: Özv. gróf Vallis Gyuláné (Pápakovácsi) 10 K; Ma­darász József 5 K; Káuzli Gyula, Kardos Jó­zsef (Győr) 2—2 K; Bosta Kálmán, Nagy Gyula, Mátz József, Kállay Antal, Horváth Annuska, id. Madarász József, Madarász Ju­liska 1—1 K; Madarász Margit 70 f; Véber Annuska, Vince István 60—60 f; Fejes János, Takács József, Kopcsándi Vendel 50—50 f; Mariska 30 f; melyért fogadják a famunká­sok hálás köszönetét. E helyen mondunk kö­szönetet Frauendienst Viktor urnák is, ki díjtalanul volt szíves a fodrászati munkákat elvégeztetni. Tüz a vidéken. Dáka községben oko­zott két gyermek gondotlan játéka m. hó 29-én d. u. 2 órakor ismét nagy veszedelmet. A gyermekek játék közben egy szalmakazalt gyújtottak meg, melyből csakhamar tüzet ka­pott minden, ami a közelben volt, megkáro­sult 23 ember, mintegy 2300 K értékben. A kár egy része a biztosításból megtérül ugyan, de a szegényebb emberek, mert bizto­sítani nem tudták, igen érzékeny kárt szen­zednek. Marcalhidak újraépítési ügye. A pápa­soproni törvényhatósági útvonalon fekvő 3. és 9. számú hidak újjáépítése tárgyában vár­megyénk alispánja helyszíni bejárást rendelt el. Az összejövetel helyéül M rcaltő község­ben a községházát jelölte ki, ahova az érde­kelteket folyó évi október hó 2-ik napjának délelőtt 9 órájára meghivta. A bejárás alap­jául szolgáló tervek e hó 15-től 30-ig Mar­caltő község házánál az érdekeltek által megtekinthetők. Takácsi községben a sertésorbánc meg­szűnt. NYILT-TÉR. (E rovatban közlőitekért a szerkesztőség felelősséget nem vállal.) Nyilt levél a t. közönséghez! a legmélyebb felháborodás és megbot­ránkozás késztet arra, hogy a nyilvánosság előtt vegyek magamnak elégtételt s ezt az ügyet a nagyközönség elbírálására bizzam. Az ilyen aknamunkát csak a nyilvánossággal i lehet méltóan megbüntetni. íme az eset: Mint a tisztelt közönség , előtt ismeretes, az iskolai év elején minden könyvkereskedő tankönyv jegyzéket bocsát ki, amely a beiratkozás helyén lesz a beiratkozó tanulóknak szétosztva s ennek alapján szer­zik be a növendékek — tetszés szerinti üz­letben — a szükséges taneszközöket. Már most Hajnóczky Árpád a kath. gymnasium számára nyomatott tankönyvjegyzékeimetj melyeket az igazgató ur az iskolaszolgának, ez utóbbi pedig egy kis fiúnak adott át ki­osztás végett, ettől a gyermektől egy másik fiu által 20 fillérért megvette, hogy tépje össze s igy a kiosztást megakadályozza, mely az első nap — a legerősebb nap a beiratásnál — meg is történt. Hajnóczky Árpád ezzel nekem kiszámít­hatatlan kárt tett és tette azért, hogy egye­dül csak az ő jegyzékei kerüljenek forgalomba és igy minden gyermek tőle vásárolja a könyveket. Ez a manőver tényleg sikerült is neki és én ezért kártérítési és bünfenyitő el­járást indíthatnék ellene, de nem teszem, ha­nem a t. nagyközönség elbírálására bizom, vájjon lehet-e és tesz-e tisztességes ember ilyen dolgot? Amit én itt állítok, azt élő tanukkal tudom igazolni, tehát itt semmiféle nyilvános letagadásnak helye nem lesz, de ha Haj­nóczky Árpád az ellenkezőjét tudja bizonyí­tani, vigye az ügyet bíróság elé, ott majd tárgyalok vele, de hírlapi vitába vele nem bocsátkozom. Tisztelettel Wajdits Károly. Becsületes gazember. Irta: Vórtesy Gyula. A munkáskérdésről beszélgettünk. Hár­man voltunk. Katonatisz, biró és az iró. A kérdés megoldásáról meglehetős ellen­tétes véleményeink voltak. Legsommásabb megoldást ajánlotta a főhadnagy. — Ha nem akarnak dolgozni, meg kell őket tizedelni ! Még csak az kellene, hogy ezek a rongy szociálisták packázzanak az állammal. Bizzátok csak őket mi ránk, kato­nákra, majd elbánunk mi velük. De el ám, hamarosan. A szép szó nem ér itt seramit. \ Ezekkel nem lehet és nem érdemes disku- j rálni, csak a puskacsöveken keresztül. Egy jó j sor tüz jobban rendre tanítja őket, mint ezer j szép beszéd, amelyben Ígérünk nekik mindent. | — Vér, mindig csak vér — szólalt meg a biró. I — Persze, hogy vérnek kell folyni [ Egyedül az használ! Sokkal okosabb lenne, ha ti azzal a sok gazemberetekkel sommásan bánnátok el. Vagy talán az használ, ha tiz, • husz évre becsuktok valakit kényelmes bör­tönbe, ahol pompás fürdőszobák is vannak, meg ahol a gazemberek ebédhez almát is kapnak, hogy becses gyomrukat valahogy el ne rontsák! Akasztófát, meg virgácsot nekik, nem almát. — Jó, jó, lehet, hogy a gazemberekkel szemben csakugyan tul humánusak vagyunk, de hái a szegény munkásember csak más el­bírálás alá esik? — Eh ez is gazember. Ha fel akarja forgatni a meglevő, jó társadalmi rendet. — Csakhogy a megélhetéshez minden­kinek joga van, aki dolgozni tud és dolgozni akar és ebből kifolyólag ahhoz is joga van, hogy a társadalmi rendet ugy igyekezzék meg­változtatni, hogy neki is jusson legalább min­den nap száraz kenyérre valója. Ami pedig a »meglevő, jó« társadalmi rendet illeti; hát ez nem jó, ha a munkabíró embernek nem ké­pes a minimális megélhetést sem biztosítani. — Sok az ember, már csak azért sem ártana alaposan elbánni velők. — Elsősorban fel kellene őket világosí­tani, hogy nem a fizikai munkás a nyomo­rult, hanem mi, akik szellemi munkát vége­zünk, mi vagyunk a nyomorultak; a szellemi munkás az igazi proletár, ezt kellene a fejükbe verni, hogy minket ne irigyeljenek, de legfel­jebb sajnáljanak, mert az igazi nyomorúsá­got valóban nem a kék munkászubbony ta­karja, hanem a foltos, fényes szalonkabál. — Se fenyegetés, se tanítás nem hasz­nál itt — mond a biró — a munkásember nyomorúságán igy nem lehet segíteni. Persze; hogy rosszul van a földön beosztva, hogy az egyik ember száz koronás vacsorát egyék s a másiknak husz fillér se jusson vacsorára, de hát ez már igy van, ezen a bajon bajos segíteni akár fenyegetéssel, akár tanítással. Legfeljebb, hogy irigyelhetjük a gazdagokat és sajnálhatjuk a szegényeket. Igy történik aztán, hogy mi, akik telje­sen áttudjuk érezni a szegény emberek nyo­morát, miután sem felesleges pénzzel nem rendelkezünk, amiből adhatnánk nekik, sem gyárakkal, hol minanek adhatnánk alkalmazást, de hát csak a szánalmat adhatjuk nekik. Az­zal pedig nem sokra mennek. Azt nem lehet aprópénzre felváltani, azon még csak egy fél­kiló kenyeret sem vehetnek. Van azután arra is eset, hogy még szá­nalmunkat se adhatjuk, mikor a kötelesség azt parancsolja, hogy a szivünket hallgattas­suk el s csak a rideg ténynek alapján mond­junk ítéletet. Ha nem untat titeket — folytatta a biró — elmondom egy szegény ördögnek a histó­riáját, akinek az esete eléggé megvilágosítja azt, hogy az élet e szánalmas nyomorultjai­val szemben mennyire tehetetlenek vagyunn, mikor arról van szó, hogy megmentsük őket. Nem tudjuk őket megmenteni, csak el­itélni. És nincs is jogunk máshoz, ha csak nem akarunk lesüjedni az emberi romlottság ama végső lépcsőjére,amelyen ők állnak,vagyis ha kifogásolni merészeljük a meglevő állító­lag igen jó társadalmi rendet.

Next

/
Thumbnails
Contents