Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-08-22 / 34. szám

39. szám. Pápa és Vidéke 3. oldal jan a legnagyobb megelégedéssel távoztak. — Ezzel véget ért a munka, — nem hallatszott többé a fűrészelés, kalapácsolás a pol- í gári iskola nagytermében. A gyalupadokat, szerszámokat félre rakva, a műhelyből csak- ( hamar táncterem alakult. Ugyanis a fáradságos munka jutalmakép a résztvevők még egyszer összegyűltek bocsu-estély re, mely igen kedélyesen folyt le, kedves emléket hagyva mindnyájuk szivében. Ezután szétoszlott a tanitóság s azzal az erős elhatározással indult ki-ki kis falujába, hogy amit tanult, azt a jövő nemzedék hasznára fordítja. — A tanfolyam költségeihez a következő urak járultak hozzá adományaikkal: a Veszprémi Takarékpénztár és a Veszprémi Tulipánszövetség Magyar Védőegyesület 200—200, Veszprémvármegye, Veszprém város, a Kézimunkára nevelő országos egyesület, dr. Vajda Ödön váci apát. dr. Óvári Ferenc orsz. képviselő és Ádám Iván kanonok 100—100 koronával. A József kir. herceg Szanatórium Egyesület szives tudomására hozza igen t. bizottságainak és tagjainak, hogy központi irodáját régi helyiségéből (Budapest, IX. Lónyay-utca 47. szám) alól folyó évi szeptember 1-én Budapest, VII. Akácfa-utca 30.szám alá helyezi át. Emberismeret. Koldus: Alásan könyörgök egy kis ennivalóért . . . Fiatal asszony. Nézze, bácsi, itt van egy kis jó leves. Magam főztem ám! Koldus: Nem baj, kérem, azért megeszem! ... \ Utólagos köszönet. A pápai kath. legény- , egyesület mulatsága alkalmával Vaiiandics 1 János 1 kor. felülfizetést volt szives adomá- J nyozni, melyért ez uton is fogadja az egye- ( sülét hálás köszönetét. s A ker. munkásegyesület famunkás 1 csoportjának mulatsága. Folyó hó 22-én j azaz vasárnap tartja eme fiatal, de életképes szakcsoport műkedvelői előadással egybekötött táncvigalmát. A fiatal, kezdő csopot már anynyiszor tanújelét adta életrevalóságának, a keresztény eszmékért lángoló szeretetének, hogy erkölcsi kötelessége a ker. társadalomnak őket minden szép és nemes törekvésükben támogatni. Ez alkalommal is a tiszta jövedelmet az átutazó, munkanélküli famunkássegédek felsegélyezésére fordítja. Humánus szociális cél, amely cselekedet önmagát dicséri. Reméljük is, hogy a pártolás oly mérvű lesz, hogy nem lesz okuk panaszra. Értesítés. Van szerencsém Pápa és vidéke vevőközönségének tudomására hozni, hogy üzletemben történt tüzeset folytán az összes árukészletemet kiárusítottam. Ugyancsak egyidejűleg becses tudomására hozom Pápa város és vidéke n. é. közönségének, hogy áruraktáromat teljesen uj árucikkekkel felfrissítettem és minden törekvésem oda irányul, hogy a n. é. vevőközönség igényeit ugy mint eddig, ezután is minden tekintetben kielégíthessem. A n. é. közönség további pártfogását kérve, maradtam teljes tisztelettel Kis Ferenc, uri- és női divatáru-kereskedő Pápa, a »Mieder királyhoz«. Ördög az eklézsián. Irta: Pakots József. Vereska Mihálynak, a felsővidéki öreg tiszteletesnek családja kivonult a vonathoz. A Vereska lányok: Tini, Biri és Johanka a legújabb ruháiukat vették fel; a Vereska fiuk: Timót a legátus, Péter a gazdász és János a kölyök szintén ünneplőben ágálták. Az öregek Vereska Mihály és a felesége a régi zöldes fényű ruhájukban várták a vonatot. Ez a ruha harminc év óta hirdette a tisztes házaspár ünnepnapjait. A pesti vonat késett. Valahol útközben j a hegyet vájták talján munkások s egy hatalmas szikladarab épen a sínekre esett. Amíg a sziklát az úttestről eltávolították, a vonatnak várnia kellett. Stribócba tehát egy órával később érkezett a vendég. Ez az óra nagyon hosszú volt. Az öreg tiszteletes türelmetlenül rázogatta a nagy sötétkék vászonernyőjét, a leányokat szorította a mider, a legátus, már a századik latin citátumnál tartott, melyet a legközelebbi húsvéti legáción szándékozott elmondani. Csak a gazdász volt nyugodt, az a nagyfejű jámbor fiu, aki a kölyök fülét ráncigálta meg egyszerkétszer az idősebb fivér tekintélyével. János, a legkisebb fiu ugyanis egyre a sínek között száladgált az öreg tiszteletesné nagy rémületére, aki váltig kérlelte: — Jánoskám, egyetlen Jánoskám fuss ide! Nem látod, hogy jön a vonat? — Hol? Én nem látom! — diadalmaskodott Jánoska és szemtelenül meresztgette a a szemét a vasúti sinek irányába. II. — Marianne! Marianne! Itt vagyunk! Szervusz! Jaj de szép vagy! Marianne! A Vereska család majd eldöntötte a lábáról a pesti vonatot, amelynek másodikosztályu kocsijából egy kacagó, nagy kalapos asszony szállott ki. Mintha selyem csipkefelhőből ereszkedett volna alá a szép asszony? aki után a kalauz nagy sárgaböröndöket és egész üteg kalapskatulyát szállított le a vonatról. — Marianne, hosszú volt az ut? Mindjárt benn vagyunk a faluban. Csak egy kis séta. Gyerekek, vigyétek a pakkokat. A Vereska fiuk felkapták a pesti vendég csomagjait és a menet megindult a falubaElől Marianne, a szép asszony, a tiszteletes ur néhai öcscsének leánya, aki egy pesti miniszteri hivatalnoknak volt a felesége, de a sors özvegyi sorsba jnttatta. Jobbról a tiszteletes asszony, balról a tiszteletes ur. Timót, a legátus egy sárga bőröndöt és két kalapskatulyát, Péter a gazdász egy sárga bőröndöt és négy kalapskatulyát cipelt utánnuk, mig János akölyök az elejtegetett a kalapskatulyákat szedegette fel az uton nagy diadalkiáltásokkal. Az egész Stribóc kiállt a kapuba, mikor a tiszteletes urék pesti vendége a falun végigvonult: — Ah, milyen szép, súgtak össze irigykedve az asszonyok. Nézzétek a kalapját, igazi struc toll van rajta. És a ruhája. A férfiak csak csöndesen ühüngettek, elmondani sem jó, miket gondoltak magukban. De az asszonyok kitalálták a gondolatukat, mert aznap este egy háznál sem költötték el békességben a vacsorát. III. Vasárnap délelőtt a templomban a legelső padsorban ott ült a szép Marianne, aszszony. A tiszteletes asszony áhítatosan forgatta mellette a nagykapcsos imakönyvet,mig a kórusban a kántor szórakozottan énekelte a XXXVI-ik zsoltárt. A kántor Timót, a legátus volt, mert a kis paróchiának nem volt külön kántora s mikor a legátus a kollégiumban tanult, akkor Knyihár. a csizmadia énekelte a zsoltárokat. Az egész templom Marianne asszonyt nézte. A jegyzőék kisasszonya a héten beutaj zott Lőcsére és szintén structollas kalapot vett magának. Hogy nevettek hátul a rektorleányok. Marianne asszony uj kalapban jelent meg a templomban. A kalapon két kis gerle turbékolt egy fészekben. A jegyzőék kisaszszonya csúnyán le volt főzve. Az egész templomon valami különös láz ömlött el. Ahol más vasárnap csöndes áhítatban merültek el a jámbor hivő lelkek, most izgatottan fészkelődtek az emberek. Akik még nem látták a szép pesti vendéget, előre nyújtották a nyakukat. Fent a kórusban el-el akadt Timót legátus ^hangja, meg volt babonázva az egész tisztes gyülekezet. Vereska tiszteletes ur gyorsan befejezte a vasárnapi prédikációt és templom után elgondolkodva, szomorúan ment hazafelé. IV. A Vexes a lányok összebújtak a tiszteletes asszonnal, s ennek az lett a vége, hogy a tiszteletes asszony felvette a zöldesfénvü, fekete ruháját. Ez az ünnepi alkalom azt jelentette, hogy a tiszteletesasszony a tiszteletes kisasszonyokkal felült a vonatra. Velük ment Marianne asszony is. A városi boltokban a Marianne asszony személyes felügyefete mellett választották ki aztán a tiszteletes kisasszonynak uj nyári toalettjét. Az egész Stribócs a Marianne asszony finom ízléséről beszélt, az ez után következő héten. A gyikóci fiatal menyecskék pedig városi varrókisasszonyt hozattak és halomra készültek a szebbnél-szebb ruhák. A stribóci uri körök nagy reformon mentek tehát keresztül. Az asszonyok megtanultak flörtölni, a szoknyájukat kecses mozdulattal ugy emelték fel, hogy a harisnyájukból mindenesetre kilássék egy tenyérnyi. A kaszinóban a fiatal urak lumpolni kezdtek. Pénteken! Ah milyen szerencsétlen nap! — megtörtént Stribócon az első pezsgőzés. Krizsócy a fiatal mérnök hozatott egy kosár igazi magyar pezsgőt Lőcséről. A tiszteletes ur a következő vasárnapon a világi hiúságokról tartott prédikációt. A padokban ezalatt vidám nevetgélések folytak. V. Végefelé közeledett a nyár. A szép Marianne kisasszony el akart utazni Stribócról. ' Csak két hete volt hátra, a fiatalság még egy