Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-24 / 4. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 1. szám. levették a napirendről. Először a pénzügyi bizottságban tárgyalják s csak azután tűzik ki újra napirendre. Győri Gyula és Lakos Béla nevetségesnek tartják, hogy éppen az orvosok fizetését javitsák, holott a többi tisztviselők nem kapnak javítást. Várjanak ők is addig, inig rájuk nem kerül a sor. Tér Ferenc v. rendőr nyugdiját 1905. oktüber 1-től számítja a város. A hires Voyta-telepre az átverésen csak az eddigi bérlő, Friebert Miksa jelentkezett, aki meg is kapta 1880 K-ért, holott 2000 K-t igért a városnak, ha árverés nélkül megkaphatja. Keresztes Gyula különösnek is találta egy kissé a dolgot s megkérdezte a polgármestertől és a főjegyzőtől, hogy az árverést kihirdette-e kellő időben s egyáltalában megtartották-e a törvényes szabályokat. A polgármester megnyugtató válasza után 60 szóval 1 ellen újra bérbeadták a házat 6 évre Friebert Miksának. Nagy vihart támasztott a kataszteri bérház közel 10000 koronás költségtöbblete. Az ügyet Révész v. mérnök ismertette, aki nagy álmélkodás l»özt kijelentette, hogy még 4000 korona fölösleg is maradt . . . volna ha az az ármányos, előre nem látható bá- j dogmunka ugy föl nem szökteti a költsége- I ket. Győri Gyula kimeletlen támadást intéz az ilyen gazdálkodás ellen, Löwy László meg egyenesen szerénytelenségnek bélyegzi a mérnök beszédét. Révész viszonválasza és Mészáros polgármester felszólalása után 23 szavazattal (^a többi már elpárolgott akkor !) kimondták, hogy a 9669-35 K-t majd felveszik 5 és fél %-os kölcsönre a Pápai Takarékpénztárból. Az ülés végén a nagyon, de nagyon leolvadt képviselő-testület megkeményítette a szivét és kimondta, hogy Mihályi Imrének nem adja meg az illetőséget. Hangverseny és felolvasóestély. I. Művészi hangverseny a Grifíben. Folyó hó 16-án nagy müvészestély volt a Griffzszálloda nagytermében. Az estély farsangunk egyik legsikerültebb estélyei közé fog tartozni, ahol nemcsak a tánc kedvtelésének hódolt a nagyszámmal megjelent intelligens közönség, hanem az igazi művészetnek is hódolt akkor, amikor megjelenésével impozánssá igyekezett azt tenni. A terem zsúfolásig megtelt művészetért lelkesülő közönséggel, kik lázas izgatottsággal várták az első szereplő megjelenését a pódiumon. Altalánosságban szólva az estély művészeiről, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy közönségünknek ritkán van alkalma oly művészetet hallani, cuninőben -az -este része volt.-Művészekkel állván szemben, mi sem a műkedvelők szemüvegén keresztül bíráljuk az egyes szereplő művészek tudását és művészetét, hanem azzal a kritikával, amely elé az igazi művész mindig odabocsátja művészetét. Bármely oldalról vizsgáljuk is azonban a szereülő művészek kvalitását, ha velük szemben a kritika igazi mivoltát alkalmazzuk is, nem szólhat az máskép —• leszamitva az egyes kevésbé fontos kifogásolni valókat, — mint a legnagyobb elismerés hangján és kénytelenek vagyunk a művek tudása előtt meghajolni. Haupt Elza. Elsőnek pont fél 9 órakor Haupt Elza lépett a pódiumra, előadva Széchy Ferencnek a »Bál után« c. monológját, oly kedvesen és szépen, hogy méltán rászolgált arra a zajos tapsra, amely ugy a fellépéskor, valamint a monológja után felhangzoti. Gerstl Leóné. Utána Gerstl Leóné adta elő zongorán a) Wagner Brasain: Tűz varázs, a Nibelungok gyűrűjéből, b) Braluns 3-ik számú »Magyar tánca« c. darabját. Ritka gyakorlatosság preciz játék, a zenei időmérték (tactus) pontos betartása jellemezték egész játékát. Tekintve az előadott darabok zeneileg magas mivoltát, amelyet Gerstl Leóné oly könnyedén és rutinnal játszott meg, hogy az a percekig tartó taps, amely háromszor kényszeritette a zongorához ülni; csak szerény .elismerése volt az ő művészetének. Sziráki D&ra. Harmadiknak Sziráki Dóra fővárosi operaénekesnőt fogadta a zugó taps a pódiumon, ki is a) Mozart-. Aria »Figaró lakodalmából.« b) Pergol-ese: Se tu m' ami. ej Brahms-. »Kárba veszett éjjeli zene« cimü darabokat énekelte Gerstl Leóné zongorakisérete mellett: Hangja már az első akkordoknál megtöltötte a nagy termet. Csengő, tiszta hangja, mellyel művésziesen is tud bánni. Különösen a felsőbb tónusokban éri el valódi szépségét. Sokat várt a közönség Sziráki Dórától és a teljes mértékben ki is elégítette a közönség által hozzáfűzött reményeket. Ugy az előadási képességén, ! valamint iskolázott hangján meglátszott Morái nyi Emiiné iskolája. Egyet azonban bátrak • vagyunk még is figyelmébe ajánlani, hogy a ' szöveg tiszta kiejtésére még egy kissé több ! gondot, fordítson, mert az is egyik kelléke a í művészies éneknek. Ugy a fentebb elmondott számokért, valamint a szünóra után előadot; takért a közönség melegen ünnepelte inűvé! szetét, amit ő a lelkes közönségnek azzal kö| szönt meg, hogy ráadásul elénekelte »Ott ahol j a Maros vize . . .« c. dalt. Malonyay Dezső. Malonyay Dezső nem ismeretlen név | közönségünk előtt és örömmel fogadta, per| cekig ünnepelte, amikor lebilincselő modorával megtartotta felolvasását »A dicsőség«-ről és a »Katonák«-ról, előbbiben jobban a tragikum hü jellemzésében, az utóbbiban a komikum, eszthetikailag finom ecsetelésében mutatta be irói művészetét. Steiner Hugó. Steiner Hugó hegedüműv., városunk szülötte régi ismerősünk, csillogtatta végül a művészetét, olyan hangokat csalva ki a száras fából, hogy a közönséget valósággal bámulatba ejtette. Sirt, zokogott, kacagott az a száraz jószág, ahogy azt Steiner akarta. Eljátszotta a) Chopin: Nocturne, b) Hubay: Pleona cimü műveket Kiss \ Urna remek zongora Kísérete mellett. Steiner Hugó művészete előtt meghajlunk, egyet azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni és ajánlani. Ne keresse soha a hatást azzal, hogy egy-egy darab bekezdésénél nagy páthosszal kezeli a hegedűt, igy akarván a hatást már előre biztosítani. Olyan ez, mint a mikor a színész nagy páthosszal kézzel-lábbal gesztikulálva akar előadni valami üres frázisokkal telitett doígot; igy akarván kitűnni. Pedig sohasem a páthosz a fő, hanem az, amit az illető mond. Az' igazi művészet még a laikus közönséget is magával tudja ragadni. Mennyivel más volt pl. amikor Hubay: csárdajelenetét játszotta. A magyar motiviumok, érzelmek hatása alatt ő maga is egészen átszellemült. Hát még a közönség! amikor hallotta a »Száraz fának minden húrját fájdalomtól reszketni . . .« Igazi művészete csak itt látszott meg -és nem mulaszthatjuk el figyelmébe ajánlani, hogyha a tökély magasabb fokára akar játni, akkor maradjon meg a magyar zene kultiválásánál. Steinernek ezen a téren van egyedül jövője. A zajos ovációt, amely csak halvány elismerése volt az ő nagy művészetének — azzal viszonozta, hogy megtoldotta a műsort két számmal, előadva Hubai: csárdajelenetét és Schuhmann trajmereit. Végül ropogós táncra perdült a fiatalság és járta kivilágos kivirradtig II. Felolvasó-estély a Kath. Körben. Ismét a régi, kedves, megszokott kép. Zsúfolásig megtelt terem. Lelkes, hálás közönség, mely szivéből tudja élvezni a szépet és nem fukarkodik az elismerésben. Mivel a dalfiak még nem voltak együtt hat órakör (nem azért mondom, hogy bókoljak nekik), Neuhauser Erzsike nyitotta meg az estélyt briliáns zongorajátékkal. Élvezetes, kedves perceket szerzett: tűzzel, szívvel-lélekkel játszott — persze, hogy hiába akar szabadulni a zongorától —- meg kellett toldania a műsort egykét édes-bús, ábrándos, suttogó magyar nótával. Knüppeln Zsófika most is a régi, kitűnő erőnek bizonyult. Vörösmarty gyönyörű Szép Ilonkája pompás tolmácsra talált benne. Kedves, megnyerő alakja kitűnő keretét alkotott a minden izében szép, sikerült szavalathoz. Utána a dalárda énekelt el néhány szép magyar nótát. Willmann tenorista gyönyörű m a gá néz ól ója általános feltűnést, keltett. Megbecsülhetetlen erőt nyert benne a dalárda. Tiszta a hangja, mint a kristály, csengő, mint az ezüst. Lágy, hajlékony, szines, meleg orgánum. Csatlakozása hatalmas lépéssel vit te előre az ifjú dalos-egyletet. Nagy figyelemmel hallgatták Kauzli Gyula felolvasását. A rokonszenves, rendkívül képzett, fiatal pap a kath. öntudatról értekezett oly szines, eleven, magas szárnyalású, mégis mindenkitől érthető nyelven, hogy az ő előadásához fogható felolvasás alig hangzott el a Kath. Körben. Vaslogikával, ellentmondást nem tűrő következetességgel argumentált, lelkesített. Mihelyt tehetjük, egész terjedelmében közöljük kitűnő értekezését. Az ünnepies hangulatot Resell Margit pompás, változatos magyar nótái varázsolták újra viggá, farsangivá. A cimbalom máskor nem igen szokott érvényesülni — hangja elvész a termes betöltő sokaságban. Ámde Resch Margitka oly tűzzel játszott, hogy a közönség újra, meg újra ráadást kért, követelt. S felbúgtak a magyar nóták — egyik büsan, a másik vígan —

t s- a zengő akkordok nyomán édes-bús hangulat fakadt a hallgatóI ság szivében. Senki sem vette észre, hogy már negyed nyolcra jár az idő.