Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-08-15 / 33. szám

Pápa és Vidéke 3. oldal az angol piacokon a gyümölcsszállitásnál elengedhetetlenül megkövetelnek. Ennek aztán természetesen az a következménye, hogy gyümölcsünk, amelyen Anglia kapva-kapna és drágán megfizetne, csak nem kerül oda. Egy másik példa. A néhány év óta rendezni szokott tavaszi vásárok céljai közzé a kivitei emelése is tartozik. Tavasszal csakugyan meglátogatták a vásárt németbirodalmi és orosz-lengyel honpolgárok. Nem vásároltak, vag} alig vásároltak valamit. Elvezették őket a kereskedelmi muzeumba, a kereskedelmi és iparkamarába, banketteztek, tósztoztak s ezzel aztán véget ért az akció. A jövő évben újra kezdik. Felsorolhatnánk az élhetetlenség még sok példáját, de nem engedi a rendelkezésünkre álló tér. Mindegyikből kitűnnék, hogy kereskedőink még nem emelkedtek arra a magaslatra, mely a saját érdekükön felül a haza érdeke. A müveit és hazafias kereskedőkre a kivitel emelése körül nagy feladatok várnak. Tőlük függ a nemzeti jóllét megalapozása, bizonyos tekintetben rajtuk is múlik, hogy a boldogulás hazánkban oly nehéz, sokkal nehezebb, mint más országokban. Sem a diplomata, sem a politikus, sem semmiféle közpályán működő férfiú nem tartja annyira kezébe hazájának anyagi sorsát, mint a kereskedő. Azért nemcsak tisztelt és magasztos a hivatása — de csak ugy, ha annak teljesen megfelel. Ha erre fognak törekedni kereskedőink, ugy néhány év múlva nem lesz panasz pangó kivitelünkre. Feleségemhez. Irta: Dóci József. Aranyhajú szőke szép menyecske ! Qyere ide ülj le az ölembe; Add ide a pici piros szádat Hadd nyomok rá édes csókot százat, Szép szemedben a menyország kéklik, Arany hajad, mint a csillag, fénylik: Gsókod nélkül mit érne az élet? A jó Isten de megáldott Véled! HÍREK. Aranymise. Lovászpatona érdemes lelkipásztora Móroc Antal, ki már negyvenedik éve működik áldásosán hitközségében és az irodalom terén is ugy hitvédő cikkeivel, mint jeles népiratkáival hasznosan szolgálta az egyházligvet, ma augusztus 8-án mutatja be plébániatemplomában aranymiséjét az Urnák. Hiveinek hálás imáihoz és szerető paptársainak forró jókivánataihoz mi is szívélyes üdvözletünkkel járulva óhajtjuk: Ad multos annos, ujabb érdemekkel és lelki vigaszokkal gazdagon! Bucsu a Bencéseknél. Ma van a bencéseknél a nagyboldogasszonyi bucsu. Az ünnepélyes szent mise 7

1/

i órakor lesz. Mise után szentbeszéd, amelyet a Komáromból Pápára áthelyezett Holler Konrád bencéstanár tart. A bucsu-ünnepet délután 2 órakor litáni fogja bezárni. Képviselőtestületi gyűlés. Pápa r. t. város képviselőtestülete 1909. évi augusztus hó 30-án délelőtt 9 óra- és folytatólag d. u. 3 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Kassa város átirata, a városok érdekeit szolgáló központi pénzintézet létesítése tárgyában. 2. Kir. tanfelügyelő megkeresése, az ipari és kereskedelmi, továbbá az ovodai felügyelő-bizottság megalakításáról. 3. A városi tanács javasolja, hogy az állami ovoda részére Horváth Istvánnak házát 6400 koronáért, vagy Pomher Mihálynál: a Vásár-utcában fekvő házát 9600 koronáért vegye meg. 4. Városi tanács jelentése, egy segéd állatorvos ideiglenes alkalmaztatásáról. 5. Városi tanács javaslata, a városi pénztár áthelyezése érdemében. 6. Szíjártó 33. szám. derekasan hozzáláttak maguk a munkához, melyet hivatásuk é* a haza érdeke megkivánt tőlük. Ugy látjuk, hogy a nemzeti vagyon ilyen tágabbkörü gyarapításához nálunk hiányzik a kedv. Kereskedőnk csak a jámbor óhajtásig jutnak. A hivatalos körök buzdítása nem segit ezen. Amikor arról van szó, hogy a magyar kereskedő oly összeköttetést létesítsen, mely a biztonság legpedánsabban meghatározott követelményeinek nem felel meg teljesen, sőt amelynél tán előrelátható, hogy eleinte veszélvlyel fog járni, mindaddig, mig az öszszeköttetésnek biztos alapot nem sikerül teremteni, az ilyen vállalkozásokba magyar kereskedő nem fog. A magyar kereskedő — e fogalom alatt mindig a kereskedők túlnyomó többségét értjük — csak nagyritkán érdeklődik aziránt, hogyan lehetne cikkeinek a külföldön állandó vevőközönséget szerezni. A ritka érdeklődés is felületes. Nem tanulmányozza alaposan a meghódítandó piac kereskedelmi sajátosságait, nem vizsgálja meg személyesen vagy kiküldöttje utján a helyszínén mindama körülményeket, melyek áruinak odaszállitását lehetővé tehetnék, mint ezt a külföldi kereskedők teszik. A konzulok szivesen adnak felvilágosítást annak, aki hozzájuk fordul. Alig fordulnak azonban hozzájuk. Legfeljebb, hogy egyikmásik igen könnyen hozzáférhető és magyar árukat már vásárló piacról a hitelviszonyokat illetőleg kérdezősködnek hazai kereskedőink. Hogy mennyire hanyagolják el kereskedőink a külföldi piacokat, példa reá Anglia, ahová sok árucikkünk volna kivitelképes. Ezek között első helyet gyümölcsünk, különösen az alma foglalhatna el. Volt az idén Londonban magyar kiállítás, barátkoztunk az angolokkal a Tátrában is, az angos fővárosban is, több lelkes honfitársunk, sőt egy-két angol is buzgóan csinált propagandát a magyar áruknak. Mi hasznát láttuk azonban mindennek? Még annyit sem, hogy kereskedőink ügyet vetettek volna azokra a csomagolási formákra, miket ján, de az bizonyos, hogy álmos vagyok. Jó lenne egy kissé ledőlni, ha csak egy órára is. Körülnézett és megpillantott az udvar közepén egy hatalmas szénás szekeret. Pillanatig sem habozott, macskaügyességgel felkúszott a széna tetejére, feje alá csapta puha kalapját, mngába szitta a friss szénailiatot és két perc múlva elaludt. Mikor felébredt, bámészan tekintett körül. Akármerre nézett, nem látott egyebet, mint végtelen síkságot, itt-ott egy kis délibábot és messziről egy-egy toronynak csillogását a napfényben. Hogy került ide ? Mi történt vele ?Semmi egyébb, minthogy kivitték a szénás szekéren a messze tanyára. A szénás szekér gazdája maga is nagyot csudálkozott, mikor a ritka vendég leereszkedett a széna tetejéről. Csakhamar tisztában voltak a helyzettel. A derék tanyásgazda tréfás oldaláról fogta fel a dolgot. — Hát a fuvarért nem kérek semmit, ha egyéb baj nincsen. — Dehogy nincs — mondotta kétségbeeseti arccal — nekem ma délelőtt esküvőm van. — Az nagy sor. — Tizenegy órakor a templomban kell lennem. A gazda a nap felé forditotta a tekintetét, aztán egy asztronomus biztosságával igy szólt: — Abból bajosan lesz valami. Tizenegy órának alig van egy fél óra hijja . . . Innen pedig a legjobb hajtással is két óra kell,mire beérünk. — Nohát akkor sietni kell. A gazda emberséges ember volt. nem nógatta magát, hamar lehányták a szénát, pihent lovakat fogott be és hajtottak a város felé. A násznép pedig ott várakozott a templom előtt. Eleinte türelmesen, aztán egyre fokozódó türelmetlenséggel. A tisztelendő ur minduntalan kérdeztette, hogy megérkezett-e már a vőlegény ? Mikor a delet elharangozták, az igazgató sűrűn pislogott, aztán megszólalt: — Ebből az esküvőből nem lesz prédikációs halott. A drámai anya kategorikusabban nyilatkozott: — Megszökött a gazember! Sejtettem, azaz tudtam . . . mindenesetre meg mertem volna esküdni rá . . . Nem az első eset prakszisomban . . . És hamarosan citált egy csomó analóg esetet. Csak a mennyasszony őrizte meg nyugalmát. Akármit beszéltek is, egykedvűen mosolygott. Biztos volt, hogy vőlegénye meg fog érkezni. A szive tudatta vele, hogy az emberi elvetemedettségnek az a mértéke nem lehetséges annál a derék fiúnál, ki még tegnap is a világ legboldogabb emberének mondotta magát. Ez a nyugalom izgatta, ingerelte a drámai anyát. Szinte gyűlölködve nézte a mennyasz-