Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-01-24 / 4. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 1. szám. Ma még anyádé vagy. Édes jó anyádé. Holnap már a miénk. A mi Nagyasszonyunk ! Ma még Andrássy-leány vagy. Nemes előkelőknek ifjú, szép hajtása — hatalmas fának illatos virága. Holnap már Esterházy lesz a neved. Két fényes történelmi család egyesül Benned. »Ez ősi vár lesz csendes otthonod.« Ebben az ősi várban s a körülötte elterülő ezredéves városban Téged helyezett első helyre a Mindenható Isten! Szédítő magaslaton állasz. Az ég angyalai őrizzenek, hogy kőbe ne üssed lábad ! Csillagok lehullnak — fényes lángok kialhatnak — elvirulhat a legragyogóbb szépség. Mulandó minden, amit magad körül látsz. Csak a lelked örök. Csak a lelked nem hal meg soha ! Ma már az ősi névnek is csak ugy van varázsa, ha mögötte 'tartalmas egyéniség lakik, aranyos sziv dobog . . . A lelked fehye aranyozza meg ezt a két ősi nevet. Romokon fogsz járni. Fakadjon élet — uj, forrongó, diadalmas élet a lábad nyomán ! Légy gvámolitója, őrző angyala a népnek. Öleld szivedre szeretettel. Zárd be a lelkedbe. Első sorban ezt a szegény, ezer sebből várző, ezer felé szakadt kathobkus népet! S haló porodban is áldva áldják emlékedet . . . Ragyogó álmokat szőttél. Váljon I valóra minden álmod! »Felhőt ne láss, csak tiszta, kék eget. Reád mosolygó csillagezreket!« Isten hozzon közénk, ifjú Nagyasszonyunk? Városi párt. (o) A főváros polgármestere adta ki nemrégiben a jelszót, hogy egy uj országgyűlési pártnak kellene alakulni, melynek sarkalatos programmpontjá a városok érdekeinek előmozdítása volna. A terv, jobban mondva még csak j szándék, sokszorosan meg van okolva. ! A városok ugyanis, akárhogyan himez! nek-hámoznak ott fenn, akárhogy huj zogassák is a biztatásnak mézes mad; zagját a városok szája előtt, — csak j rongyos, éhes gyermekei, túlontúl ári vái a kormányok gondoskodásának. Különös mégis, hogy ,uj páit ala! kitását kell hangoztatni. Igaz, hogy a I képviselők ma már nem kötött utasi! tásokkal ellátott követek, akiknek csak küldőik előre meghatározott akarata szerint lehet véleményüket — sokszor épen nem a magukét — nyilvánitaniok, csak aszerint lehetett szavazniok. De hát kinek az érdekét védik, ha küldőik jogos érdekeiről is megfeledkeznek? Igenis, vannak nagy országos érdekek, melyek mellett vagy miatt egyegy város érdeke eltörpülhet, viszont lehetnek egy-egy város lakosságának oly képzelt, vagy csakugyan hasznot hajtó érdekei, melyek esetleg a nemzeti űgy felrugásásával hamarább elérhetők, mint teszem azt egy nemzetietlen kormánnyal való szembehelyezkedés esetén. Multunk mutat fel mindkettőre számos példát Hiszen tudjuk, hogy voltak évtizedeken át sínylődő városok, melyekről a kormányok egyáltalában nem akartak tudomást se venni, viszont voltak oly városok is, melyek a hatalomnak való állandó legyeskedésűkkel előnyökhöz jutottak. Az egyik némán tűrt és ápolta elveit, a másik folyton kopogtatott s szivta az állam emlőit. De hát minden város csak önző érdekeket szotgált; vagy a városok mostani kívánsága csak a féltékeny s irigy rossz testvernek, a vármegyéknek, I a kielégített osztályos testvérnek része | miatt való szeretetben kiáltozása-e ? Vájjon azok a képviselők, kiket I városok polgárai juttattak be az országházba, nem tudnak nyomatékosan fellépni megbízóik érdekében? Vájjon nem látják-e be a sok kérésnek nemcsak igazságos, de egyszersmind méltányos voltát is? Vájjon nem országos érdek-e a városok segítése és ezzel együtt bizonyos megnyugtatása? Avagy talán a [ féltve őrzött közjogi felfogásban zavarólag hatna a városok segítése? . Száznál több városból kikerülő képviselők oly elenyésző kisebbség talán, hogy szavuknak semmi súlya? Nem ez a baj, hanem az érdeklődés ós összetartás hiánya. Egyszer pl. már szóvátettük e lapban, hogy vároBetiéri vadászatok. Folyó évi november hó 16-án díszes társaság gyűlt egybe Andrássy Géza gr. remek fekvésű betléri kastélyában bárom napi medvevadászatra. A vadásztársaság a következőkből állott: Liechtenstein Frzsébet főhercegnő, Liechtenstein Lajos, Liechtenstein János, Windisgrätz Lajos, Odescalchi Béla hercegek, Gertiin Rudolt, Arco Lajos grófok, továbbá a házi asszony, a háziúr, és két fia: Károly meg Manó. F szép vadásztársaság egy része, tudniillik a fiatalság omnibuszon, a többiek pedig automobilon hajtattak ki a kies alsószulovai dlubi hajtáshoz. Félórai ut után föltűnt a kerülő és a lovak nagy csoportja. Itt leszálltak és lóra ültek. E célra zerge ügyességü kis pónik állottak a vendégek szolgálatára. Megkezdődött a nagy átpakkolás az automobilról a lóra. Persze, a hölgyeknek majd ez, majd amaz hiányzott, hol a ternoszüveg, hol a sárcipő; az étkező kosarakat sem akarták ott hagyni, azonban a háziúr szigorú parancsa visszahelyeztette őket az automobilra: a hölgyek bosszankodva bár, de mégis engedelmeskedtek. Dénes erdőfelügyeiő sürgetésére nagynehezen megh.dul a lovasmenet libasorban a háziúr vezotésével. Útközben a festői szép vidékben gyönyörködnek, gyakran meg-megáldogálva; erre aztán Dénes sürgető, türelmetlen hangja hallatszott, hogy jó volna gyorsabban haladni, mert a medvék nem várnak. Végül mégis csak elérik a kijelölt állásokat. Dénes pontosan kijelöli mindenkinek a helyét, s odaállítja az egyes vadászokat. Persze, a főhercegnő kapja a legjobb helyet. Aztán vitába bocsátkozik a háziurral, hogy ki álljon a főhercegnő mellé. Az eredmény az, hogy a haziur áll oda, mng egy jól felfegyverkezett erdöőr, hogy arra az esetre, ha esetleg a megsebzett medve támadna, a főhercegnő biztozan meg legyen védve. Dénes mégegyszer körűijárta az egész hajtást, megnézett minden egyes állást; megtette a szükséges óvó intézkedéseket, mert tudju, hogy a háziuron és egyik lián kivül az egész társaságból még senki sem lőtt medvét, s nagyrészt a szabadban még nem is látott. Mindnnki feszülten figyelt. Egy tompa puskadorrenés hangzik végig a soron, s megkezdődik a hajtás. Sokáig semmi nesz: az erdészek már izgatoltak; fél tizenkettő s még egy lövés sem történt, pedig a medvék rendesen a hajtás kezdetén törtetnek elő. Feszült várakozás után Dénesre jön egy nagy medve, ő elébe megy, hogy visszariassza s odaszól az alatta- álló sarki hajtónak, hogy ne ereszszék ki. Ők azonban már akkor a fák tetején ülve várják a medve távozását. Erre két lövés és tompa bődülés és a medve Liechtenstein Lajos hercegtől átlőtt tüdővel felbukott; a következő pillanatban felugrik és a hajtókratör; egyet épen el akar kapni, amidőn egy kerülő lövésére összeesik, de megint fölkel és áttörve a hajtók során, eliramodik. Még többen is puskáznak reá, de hiába. 1 1 rr Legelismerteb

b (lT C) D IKj *JÍa érmekkelkitüntetvel első pápai férfi-divatterme ' Apa, Fő-tér. 53. uám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabású fórfiruhák, papiruhak uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, vasutasoknak, erdőőröknek, úgyszintén mind©» egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban mérték utá o